Harangszó, 1925

1925-04-12 / 15. szám

1925. április 12.

HARANGSZÓ.

117

nagy mozgalmak színhelye. Az anglikán egyház dogmatikai kapcsolatba akar lépni a görög-keletivel.

A világomlásban a római katolikus egyház is megújult. A háború óta a tisztán protestáns államokban is követségei vannak már a Vatikánnak. Ma a világ legnagyobb egyesületei a katolikus vallásos egyletek és leghatalmasabb szervezetei a kongregációk. Ma több ter- ciárius van a világon, mint bármikor a történet folyamán. Miért ? Mert a katolicizmusban egyre halványulnak a dogmatikai külsőségek és világszerte erős Krisztusmisztika ébred. A katolikusok kezdenek érdeklődni a biblia iránt.

Ezzel szemben a protestáns differenciálódás már a végletekig ment. Amerikában több mint 800 protestáns vallásfelekezet van. így van ez Hollandiában is s a francia református egyház egyetlen teológiai meggyőződés miatt oszlott két részre. Vájjon hányat lehetne ilyet Magyarországon csinálni? A reformáció idején a protestantizmus kezében volt a kultúra és az erő. Akkor az irodalmi művek 99 és fél százaléka protestáns volt, ma pedig ott poroskodnak azok az Íróasztalok fiókjaiban.

Elég volt a differenciálódás: le- * S

Nézd Judit ez az az ember aki hozzánk oiyan jó volt, aki nekünk szép rózsakoszo- rut adott! Jer hozzuk elő a koszorúnkat s tegyük oda a homlokára, hogy ne lássék az a csúnya töviskorona. Már szaladtak is a házba, de otthon senkit sem találtak. Kis ágyaik fölölt ott fii gíek a koszorúk, nem üdén már, hanem fonnyadt, hulló rózsaszirmokkal . .. Hamar kezükbe vették őket és kifu otiak az uccára. De mire kiértek, már messze járt az az Ember a keresztel, Ciak a porfelhők mutatták merre haladt a tömeggel. Kicsit még tanakodtak mit tegyenek ? Végre is elhatározták, hogy utánna szaladnak.

Pici lábux a'ig érte a földet, úgy rohantak. Már alig bírta kis szívük a nagy sietést, de azért utolsó erejük megfeszít sével is igyekeztek ama csudálaios Ember után.

Már fönn voit a Golgoihán a nép, mikor Ők még csak lövet érték el a hegynek.

S mire fölérlek ... olt jaj!... mit latoit kis szemük: ott függött a keresztfán akit oiy nagyon szerettek. A tömegben ott örvendeztek az ő atyáik is és eh nem tudták megérteni miért kellett a népnek csúfolni, gúnyolni azt, aki nekik azt mondla: „Én vagyok a gyermekek jobsrat ja, óltalmazoja“.

Kis szivük nem bírta el á nagy Ember szenvedésé'. Hervadó kis rözsskoszoruKat magasra tartva, oda halottak Jézus keresztje alá . ..

S amikor harmadnap Jézus feltámadott, két kis angyal röpködte kőiül es Ő megölelte őket, a kis Juditét es Tamást, akik akkor Jézust szolgáltatták a többi angyallal együtt. ________

g

yen egészséges integrálás. Hirdetem, hogy a lelki megújhodásnak egyházi princípiummal kell megindulnia. Nem református, nem evangélikus, de egyesült protestáns egyházi megújhodásra van szükség.

A világháború után egy uj, nagy lelki civilizáció folyik és ebben minekünk el kell helyezkednünk. A történészek és filozófusok ma mint propozició majorokat, gondolatokat dobnak a közvéleménybe azzal a tendenciával, hogy a protestánsoknak nincs helyük Magyarországon. El akarják vitázni, hogy a protestánsoknak is vannak kulturális értékeik, hogy a mi lelkűnkben nagy nemzeti eszmék élnek.

Félre tehát a nagy előkelőséggel és mutassuk is meg a mi értékeinket. Teremtsünk életképes sajtót. — Arany János igazi megértői a kálvinisták, bár Arany lelke nem fejezi ki a protestáns gondolatot. Petőfi Sándor a költészetben a protestáns eszme lendülete. Mikor őket olvassuk, szívünkben meghúzódik egy titokzatos húr. Keressük tehát az embereket, akik így éreznek velünk.

A püspök gyönyörű beszéde után az ünnepély a Himnusz eléneklé- sével fejeződött be.

Norvég énekek *)

í.

Gyönyör és fájdalom egy ágon érik És velük egy földben terem a kár, Verőfény s fellegek egymást kísérik, Bőség az Ínséggel karöltve jár.

Földön mi van — hamis arany,

Az égben van csak üdv zavartalan.

II.

Örök az Isten háza, áll S dacol a viharok éjén,

Porig omolhat száz torony,

Hív a harang ide békén.'

Siet szavára ifjú, agg,

Kire gond, banat rászakadt S beteg, aki nyugodni vágy.

III.

Örvendj óh szív, az Úr nem hagy el téged, Bízd reá gondod, úgy lesz üdvösséged. Légy Istent szerető szent hitnek őre, Hűséged ne vonja el semmi tőle.

IV.

Gondözön zúdul reád,

Ám fogadja férfisziv,

Vidd terhet az élten át,

Légy erős, halaiig hív.

*) A budai evang. egyházi vegyeskar szívességéből. — A fordítások Johnson Oisle norvég missziói lelkész tolmácsolása segélyével történlek. Olvasóinkat bizonyára érdekli az éjszaki hitrokonok egyházi költészete e hevenyészett átültetésben is.

Nem te vagy egyetlen árva, Kit kedv kerül s föd bú árja.

Küzdelem mi életünk,

Vészre bátran keblet tárj.

Él Isten, ki ellenünk ? Pályabérre hittel vár).

Túrd igádat mindhalálig, Küzködésed üdvvé válik.

Éleszd szunnyadó hited,

Melyre égi szikra száll.

S győzöl hullámok felett, Harcra édes béke vár.

Öltözzél fel szent reménybe,

S fénysugár gyúl zordon éjbe.

És ha lelked csüggedez,

Nagy terhét nem bírja már, Esdj erőért Istenhez,

Szárnya biztos sziklavár. Drága szózatát megérted: „Harcra, győzni hívlak téged."

Wittenberg felé.

Fütik egymásután a magyar mozdonyokat, hogy verófényes olasz tájak felé, Rómába, az örök váró ba vigyék a »szent év< nek zarándokait. Magyar faluk és városok falaira százával kerültek fel a plakátok, hogy a tavasz folyamán kathoiikus püspökök innen is ,onnan is zarándokcsoportokat vezetnek Itáliába öt alkalommal pár millió papirkoronáért. És mennek a hívek, viszik a pénzüket és a hűségüket a pápa elé, hogy ott erősödjön az öntudatuk, növekedjen az önérzetük s idehaza majd még gyanusabb szemmel nézzenek a protestáns magyarra.

De hát a vonatok miért nem mennek Wittenberg felé?

Mi evangélikusok, mindig külföldet- járők voltunk. Lelkészeink német egyetemeken képezték tovább magukat s az ott kapott lángokat hozták át a honi rónákra. Valahányszor üldözés folyt idehaza ellenünk, ha hanyatlás állt be az egyházépítésben, Germánja keblére menekühünk pénzért és lelkesedéséit. Ma is szükségünk van kii földi kapcsolatokra. Szervezzünk mi is utazó csoportokat. Püspökeink kerületenkiot indítsák meg a propaganda munkát s ha kerüle terűim külön-külön kevesen jelentkeznénk, közösen, egyetemesen menjünk ki. Lelkészek, tanítók, presbiterek micsoda hatalmas ösztönzéseket nyernének, ha Wittenberg, Eisenach, Wartburg emlékeit szemió s/embe látnak, ha meglátogathatnak a haliéi, hamburgi evaogéinus szeretetintez- ményeket. Hiszem, hogy a mi német ev. testvéreink a legnayyobri szere tett I fogad ának minuet s a e^na gyobb kedvei menyesben részesítene