Harangszó, 1925
1925-04-05 / 14. szám
XVI. évfolyam. 14. szám. 1925. április 5. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: 9 Dunántúli Lutíier-Szövetség Km Or*7.H*ON l ulhcr-S/.ŐTct »ég hivatni»« U|ija. Kéilratok, elófixetóul dijak és reklamáoiók a HARANGSZÓ szerkesztó- kl adóhivatalinak Szentgotthárdi» (Vzarm.) küldendők. BlőüzntíBt elfogad tatodén evang. lelkéaz éa tanító. HsoJelenlk mlndsii rasáraap $ Ha valaki én utánam akar jőni, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Szerkesstő-UaddhlTatal: SZENTOOTTHARQ. Vstevármejíye. a „aiRknsHgo« előfizetési ára : a ailaedik negyedérre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Aatker-BzSretégl Ugokaak 10°/»-oa kedvezmény. Amerikába egész évre fi dollár ; az utódállamokba a Ifi. negyedre 20.000 K. A .Harangsió” terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Getsemanétöl Golgotáig. Zarándokúd visszaemlékezés. Irta: Dr. Tirtsch Gergely. Gyönyörűségesen szép napok voltak, amikor Jeruzsálemben járhattam, oly gyönyörűségesek, hogy még most is ezeken az emlékeken elmerengve ujjong a lelkem. Hogyne ujjongna, ha azzal az édes tudattal telített, hogy ugyanazon a helyeken járhattam, ahol egyszer a mi Urunk és Üdvözítőnk járt és amelyek még most is az ő emlékével telvék. Ott voltam a Getsemanó kertjében. Szép idillikus hely. Az Olajfák hegyének lábánál terül el. Nem is olyan nagy. Százados olajfák árnyékolják, mondják, hogy azoknak egyenes leszármazottjai, amelyek tövében egyszer az Úr Jézus viaskodott imában. Gondos kezek ápolják ezt a kertet és az ottani természet legszebb virágai díszítik ezt a szent helyet. Hosszú szakálú vén franciskánus barát vezetett benne. Megmutatta azt a helyet, ahol a tanítványok aludtak, ahol Péter, János és Jakab még egy óráig sem tudtak az Úrral virrasztani és ahol az Úr térdelve felkiáltott: „Uram, ha lehetséges múljék el éntőlem e keserű pohár, mind azáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te!“ Megilletődés és áhítat fogott el ezen a helyen, a legszebb, a leghívőbb és a legnehezebb ima helyén. , Getsemanétöl felpillantva látni a hegyen épült várost Jeruzsálemet. Magas falak veszik körül. Ép nyitva a kapu, amelyből ama Nagycsütörtök estéjén villogó fáklyafény mellett kilépett Judás a főpap poroszlóinak kíséretében, hogy csókkal elárulva urát, azt ellenségei kezére játszhassa. Itt a Getsemané kertjében fogták el. Innét vitték a főpap elé. Az ut a Kidron völgyén át vezet a város felé. A Kidron völgyében esőzések idején erős vízfolyás van, különben száraz. Ősrégi hídon mentem át. Talán még ugyanazon a hidon, melyen valamikor az Úr is keresztül ment. Aztán hegynek fordul az ut. Lassan haladtam a város felé. Itt járt az én Üdvözítőm is. Itt kisérték a poroszlók. Övéi közül senki sem volt nála. Hisz elszéledtek mint a juhok, amelyeknek pásztoruk nincs. Hatalmas boltíves kapun át beléptem a városba. Török színezete van ma annak, szűk uccák, vasráccsal sűrűn elreteszelt ablakok, zárt kapuk, mintha még ma sem akarnának tudomást venni róla, hogy kit vezettek egyszer ép ezen az utón a főpap palotájába. Ebből a palotából vajmi kevés maradt meg mind e mai napig, mert az emberi kéz alkotmányai porba hullanak, de az Úr nagyságos cselekedeteinek dicsősége mindörökké ragyog. Pilátus házából is csak egy csonka torony maradt meg, de látni azt a helyet, ahol itélőszéke állott, amelyről a legigazságtalanabb ítéletet kihirdette. S ettől a ponttól kezdődik a Via dolorosa, a fájdalmak útja, amelyen durva katonák között keresztjét hordozva, tövis koronával a fején görnyedve ment az Úr a Golgotára. Különféle állomásokra figyelmeztetnek itt, ahol az Úr Jézus fáradtságtól összeesett, ahol Veronika kendőt nyújtott neki, hogy izzadtságát letörülhesse, ahol a kyrénebeli Simont kényszerítették, hogy vigye a keresztet utána. És lelki szemem előtt megelevenedett a múlt és láttam az Urat, aki a világ bűnét hordozza és imádsá- gos lélekkel követtem nyomait. Végre odaérkeztem a Golgotára. Templom ez ma. Nem is egy templom, hanem a templomok tömkelegé. Amit keresztyén áhítat csak megtehet, azt megtette itt. Érezték a lelkek, hogy ez szent hely, hogy itt nyilatkozott meg a legnagyobb szeretet, hogy itt mutattatott be a legnagyobb áldozat. Azon a helyen, ahol egyszer a kereszt állott, most oltár van s annak egyetlen dísze egy gyalulatlan gerendákból készített kereszt. Ha lelkem már eleddig is megtelt imádsággal és áhítattal, itt e szent helyen teljesen megtelt. Odaborultam ehhez a keresztfához és szívem mélyéből sóhajtottam: „Óh fő vérző sebekkel meggyötrőit, megrakott, tő szúró tövisekkel megkoronáztatott ! Óh fő előbb oly ékes most olyan megvetett, végy tőlem óh szentséges hálát s dicséretet!“ Hálatelten dicsérem még ma is az én Uramat, hogy ezt megélnem engedte! A keresztyén kegyelet annak a sírnak köveit, melyben az Úr valaha nyugodott, kiásta és ide ebbe a templomba hozta s itt állította fel. Látni azt is s a keleti keresztyén- ség ezeket a köveket még nagyobb kegyelettel őrzi, mint a Golgota helyét. Getsemapétől Golgotáig kisértem lélekben az Urat. Getsemanétöl Golgotáig láttam őt menni, de láttam sírja maradványait is, beszédes tanujeleit annak, hogy az Úr Jézus megtörte a halál hatalmát és életet és halhatatlanságot hozott az ő evangéliuma által e csodás világosságra és diadalt ült a sötét hatalmak fölött és ennek a diadalnak örülhetünk mi, mert így lett Ő a mi Urunk és Üdvözítőnk, kinek legyen hála és dicsőség most és mindörökké. Legtöbb gondunk a Harangszó fenntartása legyen!
