Harangszó, 1925

1925-01-11 / 2. szám

HARANGSZÓ.

11

nemzed alapon áYó tőt politikusok nagy örömmel fogadtak — dr. Blaha besztercebányai, dr. K^etykó nyit ai, Vojtassák szepesi és Jaatáusch nagyszombati pü'-pökökön kí^ül Fischer kassai püspök is aláirts.

*

A felvidéki püspökök karácsonyi pántorlevele nagy hullámzásba hozta Csehországot és a Felvidéket. A csehszlovák kormány válaszul mielőbb keresztül akarja hajszolni az egyház és állam szétválasztását.

Massaryk e'nök újévi beszédében ezt be is jelentette. Az állam és egyház szétválasztását — úgymond — nem szabad vallásellenes cselekedetnek minősíteni. E lenkezőleg az egyházak saját erejükből erősítsék a hitéletet és az állam hasonló módon támaszkodjék önmagára és belső érdekeire. Épp a világháború a Habsburg. a Romanov és a Hohcníollern birodalom bukása bizonyítja, hogy mennyire nem vált be az állana és az egyház egybekapcsolása

1**25. jenuár 11.

Különös gyászistentisztelet.

Különös gyászistentiszteletet tartott N}ugatamerikában egy lelkész. Ki hirdette, hogy egy meghatározott vasárnapon gyászünncpet szándékozik tartani azoknak az egyháztagoknak emlékére, akik templomba többé nem járnak, az Isten országa dolgai iránt tö bé nem érdeklődnek, tehát akik »ieLileg halottak«. Azon a vasárna— Örömmel hozzájárulunk — siet kijelenteni Alfréd. Csck még azt kérem, pipa, tekintetlel a téli időszakra, hogy ktitd.ü k az indián atyafiaknak eg/ pár vaggon élelmiszert; kukoricát, lisztet, kölest is.

— Meg lesz, fiam. az is.

Waltherné ez alatt a maga szobájában

Overtonné asszonynak a maga s Kamiin leánya számara értékes ékszereket adott át emlékül: Edith Máriát bo’dogiiotla egy pár arany karpereccel s fülön függővel.

A kapitány a hazafelé indulás óráját másnap délelőtt 11 órára tűzte ki.

Reggel midőn a társaság a reggelinél találkozott rémi han .ulatváJtozás volt észlelhető. Edith £j*>án a boldog mosolyt gyakori sóhaj váltotta föl, a kapitány is elfogultnak látszott, Ma i pwdig mim ha szavát vesztette volna, hahg^ug volt, ha Edithre tekintett: kőnyek rezegtek szemében.

— Mi bajod, Mari leányom, — kérdi tőle Overtonné — miért vagy oly szomorú?

— Örömmel kísértem ide Edith testvéremet, de most csak sírni tudok, mikor tőle el kelt szakadnom.

Kardos e biztatással enyhi*ette bánatát:

— Mari húgom, légy nyugodt, amint Károly utánam jön szintén elhagyhatja a telepet, ismét mellettem lesz neki állása.

Emlékkönyvbe.

De szép is a lány, ha tavasz fakadáskor Rózsabokrok között dalolva jár szerte.

5 mig a rózsát, mályvát bokrétába gyűjti, Édes vágyak szárnyán messze száll a lelke! Festő arany bimbó halvány rózsák között.

Harangvirágcsennés szive dobbanása.

Epedö leikéből felzokogó nóta:

Párja után síró vadgalamb bugása.

De szép is a lány, ha fényes bálteremben Édes muzsikára jobbra, balra lendül. Hófehér ruhája lágyan simul rája,

Vidám kacagása mint eziisthur zendiil.

Mint a szel Mérte sudár jegenyefa,

Halk zene szavára úgy hajlik a teste.

Keble pihegése: álmodozó tenger Narancsvirágittas, bűvös-bájos este.

Mégis legszebb a lány, ha kotlául a harang S ég felé száll halkan szíve imádsága; Zsoltáros könyvével templom felé indul, Hullván rá az akác hervadó virága!

De tisztább a könnye ezüst harmatcscppnél! Fehér liliomnál fehérebb a lelke,

Hangja is édesebb pacsirta dalánál,

Ha Istent keresi — ha Istent meglelte!

VITÉZ HORKAY BÉLA.

pon tömve volt a templom. A »halott lelitek is ott voltak. Alapigének János jelenései 3.i-et választotta: »Az a neved, hogy élsz és halott vagy«. Azt mondják a beszéd megrázó erejű volt és sok halott lelket támasztott életre.

Gyüjtsiink előfizetőket és adakoznunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására.

Mint felesége vele jösz te is és mindennap találkozhatsz Edihtel.

— Köszönöm, — szól Mari hálás mosollyal — ; Kapitány űr ígérete mindig teljesül. Ez a remény vígasztal, még egymástól távol leszünk.

A bucsuzás nagy nehezen véget ért. A távozókat a család íagjai mird kikisérték az állomásra. Itt míg Mari ismételve megújítja a bucsuvételt Edithtől. Alfréd egy feladói vevenyt s két ku csőt hozzájuk fűzött cédulával adott át bizalmasan a kapitánynak e szavakkal:

— Hugóm egy-egy ládában ruhaneműt s más egyebet küld a tisztelendő asszonynak s Marinak a te nevedre fe'adva. Otthon add at mindeniknek a nevet mu’ató ládát s hozzátartozó kulccsal.

Edith kezét vőlegénye karjába fűzve bánatosan szól:

— Tehát négy hét múlva találkozunk ismét I

Igen, eljövök, ha derül, ha borul.

— Vilmos, nekem hosszú lesz ez az idő.

— Nekem is, angyalom, de árnál édesebb a viszontlátás Még a te’epen sok teendőm van Pünkösdig el aka om végezni s akKorra kitűzőit egybekelésu k után reményiem, hogy tiszti szolgálatomban legalább felévi szabadságot nyerek, hogy a

A hercegprímás

a felekezetek egyenlő jogáról, az antiszemitizmusról.

A Neues Wiener Journal tijévi számában, Csernoch János biboros- hercegprimás egy állítólagos nyilatkozatát közli. A nyilatkozatban elől a legitizmussal és a bolsevizmussal foglalkozik őeminenciája, majd végül szól a felekezetek egyenlő jogáról és kíméletlen elítéli az antiszemita uszításokat.

— Kell, hogy végre végeszakad- jon minden kihágásnak — mondja Csernoch nyilatkozatában — és a szorgalmas, kitartó munka korszakának kell következnie, minden botrány- per, fajok és felekezetek üldözése nélkül. Minden felekezetnek egyenlő joga van a régi, hagyományos felfogás szerint és ez mindenkor legjellemzőbb tulajdonsága volt a magyarságnak. Ez a politika szerezte meg Magyarországnak a háború előtti Európa legtürelmesebb és legszabadel- vübb államának helyét.

— Ebben a tekintetben én járok elől a példával, mint a magyar kaiho- likus egyház feje. Én nem ismerek különbséget ember és ember között! A budapesti főrabbival a legszorosabb baráti viszonyban vagyok és valóban, nagyon sokra becsülöm ezt a komolv, tudós férfiút. Éa csak be-csületes vagy tisztességtelen embert ismerek és ez az egyetlen különbség, amelyet emberek között teszek. Nem igaz az, hogy antiszemita uszitás

kedves mama óhajtása szerint, mint házaspár is ha rövid ideig is családi körében maradjunk.

— Ez a leghőbb vágyam; boldog leszek. hogyha teljesül. A bucsuzás végül megszakadt, a vonat elindult. A hosszú utazást Vilmos és uülársai eltekintve a hózivatar áltat közben-közben okozott késedelemtől — baj nélkül végezték. Az utolsó vasuli á lomásnál a telephez legközelebb eső városban kiszálltak s kocsira ültek. Haza é'kezvc Overtonné asszony és Mária meglepetve láttán, hogy a podgyászukat hozó Kocsiról egy-egy ládát is emelnek le s visznek a kocsison lakásukba s hozzá a ku’csot a kapitány azon erteTtássel adja át, hogy e küldemény számukra jött velük Washingtonból. Ö lakásába terve először is Monk Károlynak — kire távolléte idején a teendők végezését bízta — jelentését hallgatta meg. . .

— Minden rendben van — végzi előadását Károly — Kapitány úr tekintélye őrködik mellette. Akik élelem dolgában megszól urnák: jeleni keznek s illedelmesen segeiyt kémek. Többen azonban mar ismét szeretnének nagy vadasratra indulni, de kapitány úr vezetése me ett, mert azt hiszik, hogy ha velük van, akkor gazdag zsákmányt reményeihetnek.