Harangszó, 1924

1924-01-06 / 2. szám

10

HARANŰS2Ő.

1924. január 6.

templomától.

Ellenkezőleg I A vallás magánügy. Ebbe beleszólni semmiféle pártvezetőségnek nincs joga, de nem is szándékozik beleszólni, amint a fenti eset példázza

Csak a bolond mondja az ő szívében : nincs Isten I Csak a tudatlanság hiszi azt, hogy azért, mert valaki munkás, el kell fordulnia az 0 oltárától. Csak a tudatlanságra építő szociálista agitátor akarja a maga céljaira kihasználni ezt a nagy tudatlanságot. Elfordítani másokat onnan, a hova a maga kiégett szívével közelíteni nem tud, nem is mer.

Pedig merjen ! Ott irgalom és béke tanyáz.

fis amint nemcsak körösztlevele szerint, de szíve szerint is evangélikus Ebért birodalmi elnök és Kovács művezető, a két szociálista, épűgy az dr. Kahr Qusztáv, a szociáldemokra- tizmus kapuinak kemény döngetője is, és a nagy harcban is van valami, ami összeköti őket. Már pedig azt kell nekünk keresnünk, ami összeköt bennünket. Mengesz J.

Szélcsend.

Varságh János versei.*)

Varságh János, akitől a Harang- szóban is megjelent két évvel ezelőtt egy, az ősz költőnket, Sántha Károlyt üdvözlő verse, hosszú évek költői

*) Megjeleni Budapesten Singer és Wolf- ner kiadásában. Alapára 2 korona.

Á jeruzsálemi templomban.

— A Krisztus-legendákból. — Lagerlöf Z. után: Kiss Samu.

Volt egyszer két szegény ember, férj és feleség, akik kis fiacskájukkal fel s alá jártak Jeruzsálem nagy templomában. A fiú festeni való szép gyermek volt. Haja puha fürtökben omlott alá, szemei csillagként ragyogtak.

A fiúcska nem volt a templomban, míg csak olyan naggyá nem lett, hogy meg is érthette, amit lát; most szülei körülvezetgették s mutogatták neki a templom felséges szépségeit. Itt hosszú oszlopsorok voltak, ott aranyozott oltárok; emitt szent férfiak, kik ülve oktatták tanítványaikat, amott a főpap drágaköves mellvértjével ; láttak aranyrózsákkal átszőtt babiloni függönyöket, odább nagy érckapukat, melyek oly nehezek voltak, hogy 30 ember bírta csak azotermését gyűjtötte össze s adta ki válogatva a Szélcsend című kötetkében, amelyről irodalmi lapjaink kivétel nélkül elismeréssel írnak. Illő, hogy e híveink sorából való egyszerű, szerény, kedves és meleg kedélyű költőnk verseiről mi is megemlékezzünk.

Varságh kedélyének legmélyebb gyökérszálai a családi életbe nyúlnak bele, hitvesének és két gyermekének szeretetébe. Hangulatának legszebb hajtásai a múlt emlékeiből kelnek. Álmai a nyugalom vágya körül csaponganak legszínesebben. Rezignáci- ója a sorsával csendesen békétlen- kedő költőt a tűrő megadás és a titkos reménykedés fisom dalaira késztik Az élet gondjában bűvös fegyvere >a költészet, — virága áldott, égő rózsafának«. Részvétet érez a szenvedővel; szereti hazáját, amelynek sorsa nyugtalanítja; az eseményekben meglátja a történelmet; magasabb vágy is hevíti: vágyódik az igaz szépre, »az istenek honába« s fáj neki az elmúlás gondolata. A tér mészet, amelynek nem annyira hang ját, formáit, mint inkább szíveit dús költői képekkel adja vissza: áhítatra keltő szent templom neki. Itt-ott lírai hevülékenysége egy egy epizódot ad életébe, egy-egy hangulatot költészetébe ...

íme: így vetítik elénk a versek a költő lelki arculatát, érzelmes, nemes és még a régibb tipusu költőinkre emlékeztető egyéniségének képét. — A költemények hangja mélyen zeng, nyelve színes, nemesen hajlékony és

kát sarkaikon ide-oda fordítani

De a kis gyermek, aki mindössze 12 éves volt, vajmi keveset törődött mindezzel. Édesanyja elmondta neki, hogy a látottak a világ legnagyobb érdekességei. Megmondta neki, hogy sok időbe telik, míg mégegyszer ilyesmit láthat. A szegény Názáretben, ahol laktak, a poros utcákon kívül nem akadt egyéb látnivaló.

Figyelmeztetéseinek azonban nem nagy eredménye volt. A kis gyermek, úgy látszott, szívesen elfutna a pompás templomból, ha ahelyett a szűk názáreti utcákon játszhatott volna.

De csodálatos, minél közömbö- sebbnek látszott a gyermek, annál jobbkedvüek és elégedettebbek voltak a szülők. A feje fölött összemosolyogtak s arcukról csakúgy sugárzott a megelégedés.

Végül a gyermek annyira elfáradt- nak és kimerültnek látszott, hogy az édesanyja megsajnálta.

költői. A versformákat melegség hatja át és a belső érzés lágy hevületének ritmikus heve. Varságh költészetének legszebb s aránylag legnagyobb csoportja: családi vonatkozású versei. Ezek némelyike irodalmunk igaz gyöngye. Az emlékezés szelíd ihletésében fogant dalok, a fájdalom halk, fojtott hangjának finom rezdülései szintén egész csoportot alkotnak.

Varságh könyvének címlapjára a »Szélcsend« elnevezést tette. Bár az egyik versének címe, mégis talán az ő lényét és költészetét kifejező szimbólumként helyezi a kötet élére. A költeményekben nem zúg fel szenvedély s úgy lehet, e viharos időkben erősebb hangokhoz szokott füleknek és lelkeknek kevés érzékük van a költészet szelidebb szózatának meg- hallására, s a drámaisághoz szokott közízlés nem eléggé fogékony a tiszta lirizmus iránt; mégis akik szeretika hangok belső, teltebb ritmusát, az egyszerűbb, de nemes érzések benső hevét: örvendezni fognak a kötetkének s üdvözölni fogják a csend múzsájától megihletett költőt. Kutas K. *

Hangos csárda.

Hangos csárda, magyar csárda, Benne vad tivornya járja. Kiabálnak, kurjongatnak,

Nagy virtussal összecsapnak,

Reng az asztal, zúg a lárma:

Ki a legény a csárdába ?

Kint ezalatt lessel, lopva,

Tolvaj jár az udvarokba.

— Nagyon is messze jöttünk veled, — mondta. Gyere, pihend ki egy kicsit magadat 1

Leült az egyik oszlop mellé s azt mondta neki, hogy feküdjék a földre és hajtsa fejét az ölébe. Úgy is tett s csakhamar elaludt.

Alighogy elaludt, az asszony így szólt férjéhez :

— Semmitől sem féltem úgy, mint attól az órától, melyben a jeruzsálemi templomba lép. Azt hitem, hogy ha az Istennek ezt a házát meglátja, örökre itt akar maradni.

— Én is aggódtam e miatt az ut miatt, — mondta a férfi. Születésekor sok olyan dolog történt, ami arra mutatott, hogy nagy uralkodó lesz belőle. De a királyi méltóság mit hozna neki mást, mint gondot és veszedelmet? Mindig mondtam, hogy legjobb lenne reá és mireánk nézve, ha sohasem lenne belőle más, mint ács Názáretben.