Harangszó, 1924
1924-03-16 / 12. szám
XV. évfolyam. 12. szám. 1924. március 16. Alapította K A P I BÉLA ' 1910 ben. Laptulajdonoä: i Uuaátull LnHier-SzSveisÉj. 4* OrszágON Lttther-S/.övet- nég hivatalos lapja. Késiratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának 8*entgotfchárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész óz tanító. *68lJl«Blí Gilnúen Tasáriap. Az Ér pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Surkeaitó-kladóIilrtUl: SZFNTQOTTHÁRD. V*svírmegye. i „HABANHHZ0“ előflxetéel iiu : negyedévre 5000 korona. Külföldre a kétszerese. lintber-Szüretégl tagoknak 10“/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár, Kgjea szám ára 450 korona. A .Harangssö* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Magyarok imája. A „Szombathelyi Protestáns Kör“ estélyén elmondta: Jánossy Gábor, a Kör elnöke. Hiszek egy Istenben... Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában. Ámen. Testvéreim a Krisztusban, a szomorú sötét magyar éjszakában világot gyújtok s ennek az én kis mécsvilágomnak a fénye mellett fölülöm a „Könyvek Könyvében“ a Jeremiás próféta siralmairól szóló lapokat s olvasom olt a III-ik rész 41-ik és a következő szakaszait, amint azok megírva vannak ekép- pen: „Emeljük föl szíveinket kezeinkkel egyetemben az égbe az Istenhez. Mi vétkeztünk és engedetlenek voltunk, azért nem kedveztél te. Ellenünk támasztottad haragodat és minket üldöztél, megöltél és nem kedveztél. Felhőt vetetlél elődbe, hogy által ne menjen a mi imádságunk. Polyvává és elvetett állatokká tettél minket a népek között. Megnyitották ellenünk szájokat minden mi ellenségeink. Rajtunk volt a rettegés, a tőr. a pusztítás és a rontás. Vadászván vadásztak engem, mint a madarat az ön ellenségeim méltatlan. Bészorították az én életemet a tömlőébe és reám követ hánytak. Láttad óh Uram az én nyomorúságomat; ítéld meg az én ügyemet. Láttad minden ő boszuállásokat, minden én ellenem való gondolat- jaikat. Pteess meg nékik Uram az ő kezeik munkája szerint. Adj nekik szívfájdalmat és a te átkodat vesd reájok. Kergesd meg őket haragodban és vezesd el őket az ég alól óh Uram!“ A próféta szívének kesergése szól a mi szíveink mélységeiből is ezekben a szavakban: „Bétöltötte az Ur az ő haragját és az ő boszu- állásának hévségét kiöntötte, és tüzet gyújtott Sionban, mely megemésztette annak fundamentomit.“ A népnek, magyar népnek panasza és könyörgése tör föl az egek magasságiba Jeremiás próféta siralmainak V. részében: „Emlékezzél meg Uram arról, ami esett mi rajtunk, tekints reánk és lásd meg a mi gyalázatunkat. A ir.i örökségünk szállott a kívül valólíra, a mi házunk az idegenekre. Elesett a mi fejünknek a koronája, jaj most nekünk, mert vétkeztünk. Miért felejtkezel el örökké rólunk, elhagysz-e minket sok ideig ? Téríts meg Uram .minket tehoz- zád, és megtérünk, újítsd meg a mi nagyjainkat, mint vala a régi időben.“ — Ámen. De olvassuk tovább, a sötét magyar éjszakában a Szent Biblia biztató világosságában a „Királyok Könyvében“, amint Írva vagyon: „Te hallgasd meg a mennyekből és bocsásd meg a te népednek vétkét és hozd vissza őket a földre, melyet adtál az ő atyáiknak. (Királyok Könyve Vili. rész.) Mikor majd a te néped kimegyen a hadba, az ő ellenségéi ellen, az utón, melyen elbocsátod őket és imádkozandanak, az Urnák fordulván, az utón — e hazára, melyet nekik választottál, — meghallgassad a mennyekből az ő imádságokat és könyörgéseket és állj boszut ő érettek.“ Egy nemzet szívéből fakad a könyörgés a Zsoltárok költőjének szavaival a magyarok Urához Istenéhez: „Te hozzád kiáltok Uram, én erősségem, ne vesztegelj az én kiáltásaimra, mert netalán ha vesz- tegléndesz, hasonlatos lészek a megholtakhoz. (Zsoltár Könyve 28. zsoltár.) Ne számlálj engemet a hitetleneknek és a gonoszság cse- lekedőinek közikbe, kik békességet szólnak felebarátaikkal, gonosz vagyon pedig az ő szívekben. Fizess meg nekik az ő cselekedetek szerint és az ő igyekezeteknek gonoszsága szerint, az ő kezeiknek munkája szerint fizess nékik.“ „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország föltámadásában“, hiszem azt, hogy jönni fog az idő, az óra, a perc, amelyben ez a Golgota útját járó, ez a keresztfáid feszített, ez az önmagával meghasonlott nemzet önmagára ismerve, megtartó Istenéhez visszatérve, bűneitől megtisztulva, a nagy szent célért élve, dolgozva, föltámad halottaiból és „Dávidnak az ő háza fölszentelésekor énekeltetett Zsoltárával“ énekli az ő megszabadító Istenéhez a XXX-ik zsoltár ujjongó hymnuszát: Fölmagasztallak téged Uram, mert fölemeltél engeinet és nem engedted, hogy az én ellenségeim rajtam örüljenek, én Uram istenem, te- hozzád kiáltottam és meggyógyítottál engemet, Uram, kihoztad a koporsóból az én lelkemet, megelevenítettél engemet, holott egyebek a koporsóba szállottak, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet, mert megváltottál engemet Uram, igazságnak erős Istene!“ (XXXI. zsoltár.) Szabadíts meg azért Ur Isten bennünket külső és belső ellenségeinktől, haragodnak vesszejét vedd le vállainkról és hárítsd azokra, sújtsd A sajtóra is áll; Egymás terhét hordozzátok!
