Harangszó, 1924
1924-03-02 / 10. szám
1924. mái eins 2 HARANOSZŐ. 77 úti olvasmányra, nem gondoltok soha arra, hogy az életen való álkeléshez kell annyi szerencse, mint a csatornán való átkeléshez. Nem kívánjátok-e ezt magatoknak és gyerekeiteknek ? Egy kevés jóolvasmányt is a sok felőriő, izgalmas, idegbontó helyett, vagy legalább mellett! Hogyan ismernétek meg, ha soha nem veszítek kézbe, hogy olyan is van, nem csupán a szenzációst hajszoló ? Békességes! Adtatok e már útra induló gyerekeiteknek a kezébe és az élet utait járva vettetek-e már ti magatok kézbe Harangszót? Luther naptárt? Nem akarjátok-e az útról olyan tisztán, szüzén, gyermekdeden visszavinni az Atyának lelketeket, amilyen tisztán, sziizen, gyermekdeden bo- csájtott benneteket útra? —h. —s. „ Egy, az föltétlenül szükséges, hogy Jézus lábainál üljünk! A bölcsészet és a tudomány varázsával hatalmába ejthet; szívesen adnám is nekik szivemet, de lelkem más után vágyik, éhezik; s míg ezt a másikat nem találom, nem kötöm le szivemet. Mit használnak az arany- meg eziist- rudak, mikor éhezem. Nekem kenyér kell, mely éhségemet csillapítja. S a kenyér egyedül az élő Isten igéje. A földnek minden csodálatos, varázs- szerii dolgát nélkülözhetjük, de a föltétlenül szükségest bírnunk kell. Küzdj azért a szükségesért, — Isten szent leikéért.“ KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. >A karlócai görög-keleti szinódast, mely most ülésezik, mulatságos ügy foglalko2taíja. A Szerémségben tizen- négy görög-keleti kolostor van nagyszámú szerzetessel, minden kolostornak nagy vagyona van, természetesen ennek csak egy részét fordítják az egyházi költségek fedezésére. Ellenben közmondásosan víg és goud- nélküli élet folyik itt. Úgy látszik, igenis víg, mert hívatlan vendégek figyelmét is felköltötte. A kolostorok fonókéi ugyanis most panaszt adtak be a szinódusboz, hogy újabb időben a kolostorokat elöntik a vendégek : legtöbbnyire diákok, színészek, tanítók és tanárok, de akadnak S2épízám- ntal nemzetgyűlési képviselőkés egyéb politikusok is s mindezek napokat, sőt heteket töltenek a kolostorokban, fényes lakomákat rendelnek meg és alaposan megdézsmálják a kolostorok gazdag pincéit. De nemcsak a helyszínén isznak, hanem hatalmas buty- kosokban viszik magukkal a jóféle szerémségi szilvóriumot és ürmöst. Mindnyájan azzal állítanak be, hogy hogy a kolostorok múzeumait akarják tudományos célból megtekinteni, voltaképpen azonban az egész tanulmányozás csak evés-ivásból áll. A kolostorfőnökök tehát arra kérik a szinódust, hogy tiltsa meg az idegeneknek a kolostorok látogatását. A szinódus tárgyalás alá vette a bead ványt, végre is hosszabb tanácskozás után azt a salamoni Ítéletet hozta, hogy a kolostorok múzeumai nemzeti közkincsek, azokat nem lehet elzárni egy érdeklődő elől sem, ellenben, hogy a csak enni inni menő közönséget elriasszák, szigorúan megparancsolja a Szintídus a kolostorfőnöknek, hogy szerzetesekhez illő legszigorúbb böjtöt tartsanak és csakis ilyen böjti étkezést nyújtsanak vendégeiknek is. Akkor aztán vége lesz magától a sáskajárásnak. A S2eib barátok valószinüieg nagyon vakarják most fejüket erre a határozatra s hihetőleg piegbánfák az egész panaszt. Mit ér, ha dézsmálatlanul marad a hires kolostori konyha s a még híresebb pirce, ha ők maguk, a házigazdák sem élvezhetik.« OLVASSUK A BIBLIÁT! Böjti olvasmányok! I. Márc. 3. Római levél 1. í—i. Úgy-e jó böjti olvasmány lesz nekünk mind a hat hétben ez a levél ? Kicsit nehéz, — mondják, még papok sepr mind mernek prédikálni róla, de aki előtt megviiágosodhatik a Jézus Krisztus, megviiágosodhatik azelőlt a Római levél minden lapja. Hogy is ne, — mikor annak minden sora a Jézus Krisztus világosságában íródott s már az első versekben sokat mond e! annak, akinek a Jézus Krisztus nem egy eltompult értelmű tulajdonnév s aki nem unja el kicsit gondolkozni azon, mivé lehet Jézus egy emberélet — s mivé egy emberélet Jézus számára. Márc. 4 Róm. 1 . *—13 Tegnap csodálatosnak láthattuk a viszonyt, melyet az Úr saját fliaga és a levélírója között létesített 1 ma azon a viszonyon csodálkozhatunk, mely kö'c-önös ismeretlenstg mellett a levél írója s olvasói között létesült. Mily felséges erők munkálhatnak ott, hol az azonos hit hive egymás látása utáni sóvárgásra késztet, sohasem látottakért való kitartó imádkozásra képesít s kényszerít arra a bizonyosságra, hogy Istennek velünk közös tervei vannak s adni akar nekünk egymás hitén által. Márc. 5. Róm. 1 . u—n. Itt megtudjuk, hogy a felséges erők honnét valók. Nem a hatás vadászat, nem az egymás életfölét élvező ösztön, hanem a Krisztus felismert evangéliumából folyó elkötelezettség magyaráz meg mindent, ö nem »zégyeali, nemcsak azt, hogy hisz, de épen azt, hogy hite a lézus Krisztus evangéliumában merül ki Nem szégyenli, nem azért, mert sokan hiszik ma már, nem azért, mert kifogástalan bölcsességbe van öltöztetve, hanem azért, mert az az egyetlen hatalom a megmentetésre. Addig is, míg Rómába mehet, erről az evangéliumról küldi forró vallomását s a továbbiakban világító bizonyságtételeit. Máié 6. Róm. 1 . x»—33. Pál azért tudta nagynak látni Isten kegyeimét, mert nagyon látta Isten Ítéletét. A kegyelemről való bi- zopyságtevést megelőzi Isten nyilvánvalé és kérlelhetetlen Ítéletéről szóló bizonyság- tevéssel. Ez az Ítélet jogos, mert Isten, ha nem is kegyelme teljéig, de kijelentette magát mindeneknek addig a mértékig, hogy az Ó mellőzése életünk trónjáról nem történhetik tudatlanságból, hanem csupán hitetlenségből. Márc. 7. Róni. 1 .24—33. Az emberiségnek ez a bűnös állapota nem teljesen maga választotta állapot. Mert Öt mellőzték, Isten kénytelen volt büntetni teremtményeit és még szeretetből sem kímélhette az embert ős-bünének rútabbnál-rútabb következményeitől. A bűn, úgy is, mint bűn, úgy is, mint büntetés egybekeverten jelentkezett, a kívánságok titkos birodalmától kezdve az emberi élet összes viszonylataiban. De még ekkor is ott lebeg az emberben, hogy ennek nem így kellene lenni és nem az erő hiánya, hanem a szív hamissága az ok, hogy nem lehet máskép. Márc. 8. Róm. 2.1—«. Nagyon komor, nagyon szigorú a Pál világnézlete ! De nem igaz-e? Nincs-e nagy szüksége rá minden világon élőnek, hogy fneg tudja Ítéletét s a maga menthetetlenségét. Még azzal is, aki lajstromozza és eiiteli más bűneit, nem kell-e valakinek komolyan tudatni a saját menthetetlenségét, míg csak meg nem tér, — élele trónjára engedve az elmellőzött, de félelmesen élő szent Istent! Márc. 9. Róm. 2 . »—11. Az akkori gondolkozásban különösen szerepelt a zsidó és görög, pogány és nem pogány közötti különbségtevés Tényleg Isten felöl nézve is nagy különbség van — a törvényadás alapján — a két embertábor közt. De Pál kimutatja, hogy ez a különbség nem hat ki az ítélettételben való különbségtételre, mert isten előtt nincsen személyválogatás, csak egyetlen egy: a Jézus Krisztus. Törvény nélkül, vagy törvény alatt; templom nélkül vagy templom alatt élők egyformán Szerinte veszik el ítéletüket. EGYRÖL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Gazdasági cselédek általános kereseti adózása. A folyó évi január ho 22-én kiadott 10.157/1924. VII. számú pénzügyminiszteri körrendelet újonnan szaDályozza a gazdasági alkalmazóttak általános, kereseti adójának átalányozását. Felhívjuk ennek alapján a cselédtartő gazdaközönség figyelmét, miszerint nevezett rendelet érteimében a gazdasági cselédek 3. adóosztályba Boroztattak. Az egyes adóosztályokba tartozóság kérdését a
