Harangszó, 1924
1924-02-10 / 7. szám
1924. február 10 HARANOSZÖ. 53 Akárki csinálja, akárki mozgatja, nekik, ahányan csak vannak, valamennyinek, csak a hála jár. Se nógatás, sem sürgetés, csak a hála! Tudják ők bölcsen, hogy hova kell a legsürgősebben a segítség, hol ég. — Ügy-e, öreg jó döröcskei Kring komám? — De azért mégis csak nagyon sokáig már mégse tegyék próbára az embert. Önök pedig töríénelemfejilő uraim ! Csak rajta ! Dolgozzatok legények, holnap lesz a vásár! A Weisz Ádány, minekutána a szűrszabóságot ügy megcsu- folta, most — mindig élelmes ember volt, ’jába csak! — fejelt csizmával próbálkozott a kölesdi vásáron. Én mindig azt hittem, hogy a fejelt csizma arra való, hogy járjon benne a ember. De mióta odavoltam a katalin- napi vásárban . .. nohát! én, amit ott láttam ?., . Csak hogyan tudott az a Boronyai János, tisztes, meglett pógárember letire annak az Ádárty- nak úgy a böcstelen felibe találni az orrával! A csizmáéval. Jó fajta lehetett. Nem is való az egyébre 1 Úgy látszik az Ádány csizmája még a dolmányánál is alábbvaló volt. Nem jó tréfálni azzal a történetírással. A dolmányt Bús Lajos uram. a csizmát a Hófner Gyuri bácsi, a történelmet meg az olyan ember szabja, Gyüjtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. folytán — mégis meglátta Pintér János a Finta Sándor özvegyét és ezzel élete fordulópontra ért. * * * — A himesi vásáron volt Jánosnak egy és más vennivalója. Hajdú Gábor is hozza- csatlakozott, nem baj, ha az országutat egy nap nem kaparják is. Egy sátoros-tótnál szfjj-ostort vásárolt János s épen egy fü- tyülőre alkudott a Ferike számára, hogy hazavigye vásárfiának, mikor csak meglöki ám Hajdú Gábor és int a szemével, hogy: Jobbra nézz 1 No, hiszen érdemes is volt odanézni, mert egy olyan formás menyecske válogatta ott a csecsebecséket, hogy talán kettő se volt olyan az egész vásáron. Hajdú Gábor odaoldalgott hozzá s incselkedve megcsípte a karját: „Adj’ Isten, Veronka húgom! Úgyis elég szép vagy, még gyöngyöt is vásárolsz a nyakadba ?“ „Van eszembe! Olvasó való már az ilyen vénasszony nyakába, nem kláris 1“ „Ne hamiskodj. Megvagy talán bizony már 25 esztendős is 1 Jobb a mustnál a bor. Ugy-e, János öcsém? Ez itt a szomszédom, Pintér János.“ Kezet fogtak és mivel már úgyis elharangozták a delet, betértek a lacikonyhába egy kis cigány pecsenyére s egy pohárka lőrét is ittak hozzá. Amint ott ültek a sátor akinek az a mestersége 1 Esze is van hozzá, de szíve is. Nem ám úgy, mint az Ádánynak! Nem ölég oda a huncutság! De nem ám 1 Mengesz J. OLVASSUK A BIBLIÁT! „Itt iszákosokat mentenek!“ II. Febr. 11. Róm. I. 7.15—21. Ez a cím feltételezi, hogy vannak, akik szeretnének iszákosságuktól megszabadulni. Lehet, hogy még nagyon bizonytalan az erre vonatkozó vágyuk, de ha megerősödnek is benne, igen reménytelennek érzik helyzetüket. Hisz oda jutottak már, hogy el sem tudják képzelni megmentetésüket s ők kénytelenek rabszolgánál rabszolgább módra tovább cselekedni azt, amit gyűlölnek. — Nincs-e szükségük, hogy valaki elvigye hozzájuk az örömhírt: „Van hely, hol ti is megmentethettek !“ Febr. 12. Máté 10.1—8. Egy Amerikából hazatért lelkésztől megkérdezték, tiogy mi volt a legszebb, amit Amerikában látott. „A legszebb, amit láttam, az Úr Jézusnak egy tanítványa volt, amint egy toprongyos, lezülött iszákos előtt térdelt New- York utca, kövezetén s úgy kérlelte, hogy térjen az Úrhoz és mentse meg, lelkét a kárhozattól.“ — Úgy-e, ahol az Úr Jézusnak ilyen készséges tanítványai vannak, ott lehetetlen, hogy iszákosok ne mentessenek ! Febr. 13. Dániel 1 .8—1«. Más dolog az iszákosságtól megszabadulni, mikor az még csak fenyegető veszedelem, de az iszákos- ság elleni küzdelem nem a megrögzött iszákosoknál lesz esedékes csupán. Vannak emberek, kik természetüknél fogva nincsenek kitéve úgy az iszákosság veszedelmének, ám teljes bebiztosítást akkor is csak az nyer, akinek egész életét lefoglalja az Isten. Hányán lettek már iszákosok olya. alatt, a keresztlábu asztal mellett, a menyecske fölrakta a két könyökét és olyan barátságos beszélgetésbe eredt Jánossal, mintha világéletükben ismerték volna egymást. A piros szája nevetett, a két fekete szeme tüzelt, mint a parázs és János valami különös bizsergést kezdett érezni a szive táján, amin nem kell nagyon csodálkozni, mert hiszen még csak 35 éves volt a szegény János. Hallotta a hírét Veronka a János felesége kora halálának. Oh, a szegény kis árvák! Bizony ez „nagy csapás, a hű élettársat elveszíteni. Ő is tudja, mi az özvegyi- sor. Csak 3 esztendeig élt együtt az urával, akkor az meghalt szegény száraz-nyavalyában. Jó ember volt pedig, Isten nyugosztalja ! Nem is gondol többet a férjhezme- nésre, pedig azért akadna kezefogója. Van egy kis leánya, Pünkösdre lesz öt esztendős, azt nevelgeti. Nem maradt semmi nélkül. Kis házukat még életében reáiratta az ura. A legszélső ház Pásztorfőn, ha arra visz az ütjük, nézzenek be hozzá. Tehene is van, most borjazott meg épen, tejhaszonért nem kell a szomszédba menni, a zsírja is újat ér. Pár hold földet vesz bérbe mindig az uradalomtól, az megtenni a kenyeret egész évre, még hizlalásra is marad. Nem pénzzel fizet, robotot szolgál érte. Aki nem fél a dologtól, megél az egymagában is, csak az Isten egészséget adjon. (Folytatjuk.) nők, akik valamikor rá se néztek a borra, csak azért, mert nem volt az életüknek Istentől szabott tartalma. Febr. 14. Efezus 1.11—is. Az iszákosság csak egy részletkérdése az életnek, de az élet egészének kell megváltozni ott, ahol valaki szabadulást keres belőle. Amint létrejötte is összefüggésben van egy emberéletnek az egész szerkezetével, épúgy a megszabadulás prograrnmja kihat az élet egész állapotára. Sőt még azt a titkot is meg kell itt látni, hogy nem test és vér ellen van tusakodásunk, s egy iszákos helyzete összefüggésben van a Sátánnak minden hatalmasságával. Ki merne még emberérvvel fogni a mentéshez, mikor annak kell megmozdulni hozzá. Akinek adatott hatalom a levegőbeli hatalmasság felett is? Febr. 15 János 8 34—30. Az iszákos embernek arra van szüksége, hogy megismerkedjék Jézussal. Még pedig először a bűneinket s bűnös szivünket megmutató, azután az erős, rabláncokat széttépni tudó Krisztussal. Az iszákosnak arra van szüksége,. hogy valaki bizonyságot tegyen előtte az Úr Jézusról, aki úgy tud szabaddá tenni, ha mi hittel elfogadjuk Őt: az áldozatot, mit bűneinkért hozott, s az új életet, mit bűnünk helyébe folyton ad. Ne mondd, hogy rajtad, vagy azon, kit szeretnél megszabadítani, ez nem segít. Testvérem, kérlek, hidd el, hogy segít 1 Febr. 16. Efezus 5.15—20 Nem elég az iszákosnak, ha kezébe adunk egy bibliát, ha beszélünk nekj a Jézusról, ha bizonyságot teszünk az Ő erejéről, hanem fel kell kínálni neki egy meleg lelki közösséget, melynek minden megvettetés nélkül tagja lehet, melyből uj barátokat kap, hűségesebbeket, mint a boros poháron át. Uj környezet, uj légkör s megújuló üdvbizonyosság fogja körülvenni s ő boldogan tapasztalja, hogy nem csak a Sátán tud adni, a Jézustól való örömöket alig győzzük kiénekelni. Febr. 17.1. János 1.4—7. Voltakép minden templomajtón, hol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik, olvasható a mi kéthetes sorozatunk címe s voltakép e helyen is, hol Isten igéi jönnek sorra, nincser.-e kiírva mindig valami ilyen. Azok számára is, akikre csak úgy leselkedik e rém, azok számára is, akik másokban szenvednek tőle, azok számára is, akik szeretnének szabadulni már, nem utolsó, de záró bizonyság tevésünk a Jézus véréről szól, melyet ő azért is hagyott ránk úgy — szőlőnek levében, hogy iszákosok mentessenek annak erejével. Hol mentetnek iszákosok? A Jézus vérében. IRODALOM. A Protestáns Szemle a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadásában három évi szünetelés után újból megindult, Ravasz László fó- es Veress Jenő felelős szerkesztő vezetése alatt. Az ötödfélív terjedelmű, finom kiállítású januári szám az irányjelző Beköszöntő után Vargha Gyula, Raffay Sándor, Ravasz László, Bartók György és Nagy József értékes tanulmányait, Kisbán Miklós szindús elbeszélését, Lampézth Géza, Ritoók Emma, Vargha Gyula és Áp-
