Harangszó, 1924
1924-12-14 / 51. szám
1924. december 14 RÁRÁRCíSIÖ. 389 érintik, önmagától megszólal. Mi evangélikusok is, kikre Luther magasztos műve folytán Isten igéjének napja újból rálehelte fényes sugarait és melegét, szólaljunk meg magunktól. Nagy szükségünk van erre a megszólalásra, különösen napjainkban. Ha ml evangélikusok magunktól megszólalunk, ha megvan bennünk az egyház iránti hűség, akkor nem veszünk el, mert az élet szól mibelőlünk s megállunk mint kószál a tengerben. Majd egv újabb szavalat és gyermekkar éneke és Wőlffel Gyula helyi lelkész imájával és áldásával az ünnepély befejezést nyert. Másnap d e. gyűjtöttünk a szekszárdi templom részére, amely gyűjtés kb. 800 000 K-t eredményezett. — Aznap d. u. Somogy- döröcskére érve, este 6 órakor a templomban vallásos estély tartatott. Itt is közének után Wöifal Gyula lelkész végezte az oltári szolgálatot, majd a dalárda énekelt. Stickl János szavalata után a főesperes beszélt az evangélikus kitartásról. Szép hasonlattal kezdte az előadását. Midőn Napoleon katonái az egyiptomi hadjáratban a sok nélkülözés, szenvedés után már elvesztették lelki bátorságukat, a vezér rámutatott az ezeréves pyramisokra, amelyek még nem látták a francia katonák dicsőségét és hősiességét, ezek is csodáljanak titeket, hadd lássák, hogy ez a nép élni és halni tud hazájáért. Íme az előbb csüggedt emberek hősökké változtak, új lelki erő szállt beléjük. — A reformáció 407 éves pyramisa mi reánk néz, kik azt mindig magasabbra építsük. 407 év hosszú idő, amely után sok evangélikus elvesztette lelki erejét és öntudatos evang. meggyőződését. Ez a 407 esztendő mi ránk riéz le, mi tőlünk vár valami magasztosai. Ez nem lehet egyéb, mint kitartás, hűség egyházunk iránt. Sok bízatott mi reánk, legyünk méltók reá. Az egyház tagjaiban él és ez a tag ne holt tag, hanem élő legyen, telve hittel és lélekkel, hogy a megdicsőüit küzdők büszkén tekinthessenek le mi reánk, az utódokra. Majd Konrád Heinrik szavalt és Klenner Rezső tanító vezetése mellett a gyermekkar éneke és Simon Ottó vezetése alatt álló dalárda éneke után Wölfel Gyula helyi lelkész imájával a fenséges ünnep befejeződött. Hálás köszönet illeti a főesperest, ki igazán leikén viseli egyházmegyéje lelki és anyagi előbbremenetelet. KORKÉPEK. Karcolatok a hitről. Valóban furcsa temetés ment végbe Chikágóban, ahol óriási részvét mellett kísérték utolsó útjára a nem any- nyira becsületben, mint börtönben megöszült Dien O Bonnién urat. Foglalkozására nézve veszedelmes csempész volt az elhunyt, akit pazar pompával temettek el, még pedig egy tömör szinezüst koporsóban. V ég- tisztességére megjelentek pályatársai, valamint az amerikai világvárosnak összes félkéz-kalmárai, tolvajok, betörök és hasonló több mint kétes exisztenciák. A rendőrség nagy számmal vonult ki és egyszerre ugyancsak jó fogást csinálhatott volna, de ezt csodálatosképen elmulasztotta. A lapok, különösen a Chikago Tribune élénk megbotránkozásukat fejezték ki az eset felett és felháborodva kérdik, hogy történhetett meg ez a botrány? Az újságok lármájára azután a rendőrség munkához is látott, nagy razziákat tartott és pár száz sötét alakot össze is fogott. De vizsgálatot indítottak a rendőrség kebelében is és egész csomó tisztviselőt elbocsátottak, akikre részben rábizonyult, részben pedig gyanúsak voltak, hogy összejátszanak és valósággal zsold- jában állanak a gézengúzoknak. A Chikago Tribune megkérdezte M. Trashert, a chikagói egyetem egyik tanárát, aki kijelentette, hogy a városban, a nemzetközi rosszhirü társaság gyülekező helyén, legalább is százezer gonosztevő Van, akik bandákba szervezkednek, folytatják a mesterségüket és olyan közbiztonságot teremtenek Chikagóban, ami páratlan az egész világon. OLVASSUK A BIBLIÁT! Adventi szolgálat. Dec. 15. Az ádventi követ. Ján. 1: is—28. János, az ádventi követ, a próféciák alapján állott. Ismerte az Isten ihletett szolgájának a Messiásra vonatkozó látomásait, hitt bennük és engedelmeskedett nekik. A Krisztus eljövetele az ő számára egy minden kétségen fölül álló nagy bizonyosság volt, a nagy király utjának megkészítésére vonatkozó parancsban a saját kötelességét ismerte föl. Jánosnak, az ádventi követnek a látása egészen a Golgotháig terjedt. Az előtte megjelenő Jézusban azonnal meglátja a legfőbb vonást, az önmagát szelíden áldozatul adó Báránynak a vonását. — Ma is szükség van ádventi követekre. Dec. 16. Ádventi szózat. Zsolt. 24.7—10. Az ádventi szózat Krisztust a dicsőség királyának nevezi. Hát mi megláttuk-e már eléggé a Jézus dicsőségét? Van-e szemünk az ő elrejtett dicsőségének meglátására is? — Az ádventi szózat Krisztust erős hadakozó urnák, seregek urának is nevezi. Megértettük-e, hogy Jézus minden, szelídsége dacára egy nagy harcnak diadalmas vezére, hogy az ősellenség, a sátán ellen folytatja a maga hadjáratát? Beálltunk-e öntudatosan az ő katonáinak sorába? — Az ádventi szózat végül kapunyitást sürget a Krisztus számára — Jézus be akar vonulni. A szivekben, csaladokban, egyházakban, iskolákban, a társadalmakban, nemzetekben el akarja foglalni az őt megillető helyet: az első helyet. Mi mikor halljuk meg már az ádventi szózatot? Dec 17. Ádventi izenet. Jel. 3:u—ss Ez őszinte izenet Hiszen a hű és igaz bizonyság kü di. Feltárja előttünk — hiszen nekünk is szól — szépítgetés nélkül lelkűnknek egész nyomorúságát. Minden magunkkal való megelégedésünk dacára, vagy talán épen azért, milyen koldusok vagyunk! Buzgóságunkban milyen lágymelegek! Mily keveset ér életünk az Isten mértéke szerint! — Ez az izenet intő izenet is. Komoly tanácsot ad az igazi gazdagság keresésére, míg nem késő; a képzelt ércnek rongyai helyett, a Krisztus igazságának felöltözé- sére, amíg be nem záródik a lakodalmas ház; a megtérésre, amíg várja az Atya a tékozlót. Hogy sürget! Lehet-e meg nem hal’ani ? Áldott ádventi izenet I Dec. 18. Ádventi prédikáció. Es. 40 :i—s. Az ádvent bűnbocsátó kegyelemről prédikál. Krisztus azért jött, hogy a bűnnel végezzen. De nem úgy, amint érdemeltük, hogy a bűnöst összezúzza Ítéletével, hanem hogy drága vérével váltságot szerezzen neki. Sohse felejtsük, hogy már az ádvent a nagypéntek előkészítője. — De az ádvent azt is prédikálja, hogy a bűnbocsánatra elő kell készülnünk. Dec. 19. Ádventi, ének. Luk. 1: os—79. Az ádventi ének az Ígéreteit megtartó Istent magasztalja. Krisztus eljöveteléről az Úr már régen „szólott“. Most kitűnik, hogy minden szava valóság volt. Földre jött J.'zusl Hát hogyne énekelnék!, Dec. 20. Ádventi munka. És. 62. e—is. Az ádventi munka az Úrnak emlékeztetése. Ő maga mondja, hogy ne hagyjunk neki nyugtot. A kőfalra állított őrízőt, kik látják a Siód omladozását, ne nyugodjanak bele a szomorú jelenbe, hanem könyörögjenek jobb jövőért! Az ádventi munka továbbá az utkészítés. Magunkban és másokban minden akadályt szorgalmasan el kell hárítanunk. Isten népe különösen vigyázzon, hogy ne maradjanak benne botránkozásnak kövei, melyek megakadályozzák az embereket, hogy az Úrhoz jöjjenek, s az Urat, hogy az emberekhez jöjjön. — Az ádventi munka vége a szabadulás hirdetése. Milyen dicsőséges munka! Dec. 21. Készítsétek hűségesen a nagy vendég útját! Máté 3 1—12. Hogyan készítette Keresztelő Janos a nagy vendég útját? Megtérést hirdetett. Trombitája nem zengett bizonytalanul. A födolgot hirdette, amire annak a bűnös népnek szüksége volt: Térjetek megl Megtérést hirdetett életmódjával is. Otthagyta az elpuhító pompát, mely az elpogányosuló főpapi körökben divatozott, és szinte túlzott egyszerűségével mutatott rá, hogy nem a fényűzés teszi az életet igazán fényessé. Dec. 22. Kielégített vágyakozás. Ján. 1:35—40. Az egyes léleknek az önmaga üdvösségére vonatkozó vágyakozása ki van elégitve, ha Jézust megismerte, befogadta, követésébe lépett. Az emberi lélek, bűneinek terhe alatt, vágyakozik a szabadulás után, s mennél öntudatosabbá válik ez a vágy, sóvárogja az ádventet, az eljövetelt, a Megváltó eljövetelét az ö szívébe. Dec. 23. A teremtett világnak s az Isten gyermekeinek vágyakozása. Róm. 8:18—25. Mint Isten megváltott gyermekei belétarto- zunk egy nagy lelki közösségbe, „odajárultunk a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az elsőszüiöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a meny- nyekben“ (Zsid. 12: 22, 23 ). Ez a nagy sereg még nem teljes, Istennek az a láthatatlan egyháza még nincs befejezve, még épülőben van s Isten gyermekei sóvárogva várják annak befejezteiését. Dec. 24. A földet sötétség borltja. És. 9:1—6. SötétsegDen van, aki nem ismeri az üdvösség útját; aki bűnben él; akinek nincien reménysége; aki a halál félelmének rabja. Ó milyen nagy sötétség borítja a földet! De milyen fölséges Ígéretei vannak az Igének! ígér világosságot (2), örömet, még pedig a legáldoitabb örömet. S ha a karácsonyi evangéliumot megértik az em
