Harangszó, 1924
1924-12-07 / 50. szám
XV. évfolyam. 1924. december 7. 50. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DgnMll Lutüer-SíöYetséo. As Országos Luthrr-Szöret- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak íb reklamációk a HARANGSZÓ szorkesztő- kiadóhlvatalának Ssentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. KlóGsetést elfogad minden erang. leiké** ia tanító. MsgJeMt minden vasárnap. Ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. Saarkeaitó-kladóhlratal: SZENTÖOTTHÁRD. Vasvármegy c. A „HABANHKZO“ elóflzetést ára: a harmadik negpedirre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Latker-Szőretégl tagoknak 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a 111. negyedre 20.000 K. A .Harangéra* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. A vallásosság és a templomlátogatás. A templomlátogatás a vallásos léleknek egyik legszebb sajátossága, amely bátran lelki erénynek is nevezhető. A valóban vallásos ember lelki vágyból kívánkozik minden adandó alkalommal az Úr házába, ahol is nagy költőnk, Tompa Mihály szerint: a jobb élet előérzelme hat meg. A legegyszerűbb emberek között csak úgy, mint a legelőkelőbbek között találunk mindig hitbuzgó, vallásos lelkeket, akik szerették és szeretik az Úr házában való lakozást; akik tudásuk, lángeszűk mellett is vallásosak voltak, mert hiszen a tudás nem zárja ki a vallásosságot. A tudomány világít, de a hit világa mélyebbre veti sugarát ez bevilágít oda is, ahová a tudás fáklyájának a fénye nem ér el. Csokonai az Istenbe vetett hittel fejti meg a lélek halhatatlanságát. A nagy Napoleon is a vallást, a hitel a iegmagasztosabbnak tartotta. Zrínyi, Bocskai, Bethlen stb., a máskülönben világias költőnk: Balassa Bálint is kedvvel forgatta a Bibliát s bűnei bocsánatát zsolozsmaszerű énekeiben kérte Istentől, Berzsenyi Dániel mély vallásosságának ád kifejezést a „Fohászkodás c. költeményében, melyben a nemzetet fenntartó tényezők közé elsősorban is a vallást teszi. Alázatos hitét és vallásos lelkétjj e himnuszában mutatja be. A puritán életű és vallásos lelkületű Arany Jánosnál, egész költészetében mély hite és vallásossága vonul át. Költői alakjainak az Istenbe vetett bizodalma, a költő vallásos hitének a kisugárzása. Madáchot nem az Istenbe vetett bizalom vezeti-e az egész művén át s nem a vallásos meggyőződésének hatalmas szikrája pattan ki költeményeinek utolsó soraiban is: „Mondottam ember, küzdve küzdj és bízva bízzál.“ Tompa Mihálynál már hivatásánál fogva is a szivében gyökerező hite lesz számos költeményeinek sugal- mazójává. Azután még végtelen sora van a különféle költőknek és tudósoknak, akik költészetükben és műveikben emelkedett lélekkel hirdetik a vallásosságot, a hitet, bizonyságául annak, hogy a hit, a vallásosság összeférnek a tudással. A vallásosság, melynek alapjai a Bibliában vannak lerakva, a leg- magasztosabb művészet, a legrna- gasztosabb tudomány, amely elkísér bennünket az életen át, sőt azon túl is... A vallásos ember egész életében boldog, mert a szerencse és balsors között is Istenbe veti bizodalmát, el nem csügged. Vallásosságunkat, hitünket pedig a templomban erősíthetjük. A templomba a vallásos ember szive sugallatából megy, amint a 42-ik zsoltár is mondja: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád óh Isten.“ Természetesen kell, hogy az ember már gyermek korában sajátítsa el a vallásos érzelmeket. A vallásosságra példát a szülők között kell meglátnia elsőben is a gyerek embernek. Milyen kellemesen emlékezünk vissza a letűnt rózsás gyermekkorra, amikor jó szülőnkkel együtt minden vasár- és ünnepnap együtt mentünk a templomba imádkozni. Templomból hazajövet kikérdezte a szülő a textust, el kellett mondani a prédikáció rövid tartalmát, mert addig nem volt ebéd. Milyen boldogság sugárzott a gyermekarcon a szent beszéd tartalmának elmondása után. És milyen boldognak érezte magát régebben a falu népe, amikor vasárnap reggel megszólalt a kis templom tornyának, imára hívogató harangjának lágy szava. Öregek, fiatalok ünneplő ruhában siettek az Isten házába. Visszasóhajtjuk a régi boldog jó időket: úgy őrizzük meg e fásult világban is vallásosságunkat s élő hitünkről azáltal tegyünk tanúságot, hogy minden adandó alkalommal szíves örömest elmegyünk az Urnák házába, hol: „Zeng a2 ének, cseng az ének Szent falak közt, ég felé, Buzgó hivek ajka zengi, Minden hangja Istené . Majd „hallgat a nyáj, szól a pásztor, hirdeti a szent Igét; dicsőíti, magasztalja az egek nagy Istenét.“ Vakarcs Kólmán. A pápai nöegyesület 50 éves jubileuma. Az emlékezés szárnyain a régi boldog időkre szálltak vissza a lelkek a pápai ev. gyülekezetben ádvent első vasárnapján, amikor is bensőséges, szeretetteljes ünnepség keretében ünnepelte a gyülekezeti nőegyesület 50 éves fenállásának jubileumát s ezzel kapcsolatban megalapítóját, az agg Föpásztort, Gyurátz Ferenc ny. püspököt. Az ünnepség már a rendes isteni tisztelet keretében kezdődött, amikor is a nagy számban megjelent hivek előtt Fadgyas Aladár vallástanár, az egyesület titkára hirdette az igét, méltatta a nap jelentőségét. Az istentisztelet után a gyülekezeti tanácsteremben volt a jubiláló közgyűlés Bélák Lajosné és Mesterházy László leik. társelnöklete alatt. Itt a híveken kívül nagy számban jelentek meg a város különböző charitativ intézményének tagjai. Mesterházy lelkész buzgó imája után szólott az egyesületnek a gyülekezet körében végzett gazdag munkájáról. Majd az utódnak őszinte szeretetével, hálájával glórifikálta az egyesület nagynevű életrehívóját. Egyben mélységes sajnálattal jelentette, hogy az agg Föpásztor, kit Isten nekünk a A Harangszó a keresztyén családok legkedveltebb lapja.
