Harangszó, 1924
1924-11-16 / 47. szám
356 HARANQSZe 1924. november 16 Áldozatuk nem hasztalan élettékozlás, szenvedésük, vérhullásuk nem balgaság. Példájukon nemzedékek nevelőd nek igazi hazaszeretetre és megtanulják, hogyan kell a nemzetért élni és dolgozni. így áll előttünk a hőseink névsorát megörökítő márványtábla. Érző emberi szívek fájdalmának megkövült bizonysága. Kegyeletes emlékezés örök beszédű szava Krisztusi prédikáció megszólaitatója, eltagadhatatlan történelmi igazságok hirdetője. Szól az emléktábla a gyászolókhoz: Ne sírjatok 1 Szomorú, de felemelő kiváltsága a nemzet jobbjainak, ha életet áldozhatnak a nemzet oltárán. Ti egy-egy drága életet adtatok cda, férjet, apát, fiút, testvért. De a hazának ádtátok oda. Áldozatotok mellett őrt áll a nemzet hálás kegyelete! Szól ez az emlékkő az ősi Alma Materhez. Szól a kathedrára siető tanárokhoz, a padokban ülő ifjúsághoz : őrizzétek meg a nemzet jövendőjének biztosítékait! Teljesítsétek egész szívvel kötelességeiteket. Tanárok a kathedráu a tudás alapjainak lerakásával, hazafias és tiszta valláserkölcsi szellem erősítésével, becsületes magyar jellemek kiépítésével Te pedig ifjúság, szorgalmas munkával, az életre való előkészüléssel, tiszta lélekkel, becsületes, egyenes magyar jellemmel. Akár jöttök, akár mentek, utatok a hősök emléktáblája mellett vezet el. Álljatok meg egy pillanatra, olvassátok el neveiket s a márványba vésett örök intést: »Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta véri!.. .< Csak akkor nem haltak meg hőseink hiába, ha ti mindnyájan átveszitek az ő példájukat s minden erőtökkel szolgáljátok a nemzet jövendőjét. A nemzet nagy temetésekor a költő álmot látott. Hegyek taraján fehéren, tisztán, mint a köd, megy a Krisztus, utána véres szívű, szent halott regiment, millió meghalt néma katona. A Krisztus megáll a végeláthatatlan néma ármádia élén s ajakán új hegyi beszéd igéi zendülnek. Krisztus beszél a hegyeken. Mögötte ezer és százezer halott katona árnya. Krisztus beszél a hegyeken s rámutatva a rettenetes világháború áldozataira, tanítja a Holnap emberét, milyennek kel! lenni a boldog, igazi embernek. Megszólal a néma márványkő és tovább adja Krisztus prédikációját. Féljétek az Istent! Szeressétek a hazát! Becsüljétek meg egymásban az embert közös hazának egyazon munkára elhívott testvéreit! Szavaimat ünnepi beszédnek szántam. És végére érkezve látom, hogy imádság lett belőle. Uram, Istenem, engedd meg, hogy ne imádkozzunk hiába ! Ámen. Erre néhány percnyi halotti csend után az egész ünneplő közönség kivonult az emlékműhöz, ahol is Kapi püspök azt megható szavak kíséretében megáldotta s átadta a líceum igazgatójának megőrzés végett. Hollós János liceumi Igazgató az emléktáblát, mint a mindhalálig hűséges köteles- ségteljesítés és a hasaszeretet szent szimbólumát vette gondjaiba s a líceum tanári kara nevében megkoszorúzta. Dr. Wrchovszky Károly a liceumi diákszövetség nevében helyezett el egy babérkoszorút; míg egy tanuló ifjú a liceumi ianuló-ifjuság nevében koszoruzta meg az emléktáblát. Az emlékmű stílusos kőkeretbe foglalt szürke márványtábla, a keret felső részében babér övezte kard, alatta a felírás: Duke et decorum est pro patria móri. A líceum hősi halottai 1914—18. a világháborúban. A három aranybetüs oszlopban 72 hősi név olvasható. A liceumi diák- szövetség áldozatkészsége hozta létre. Az ünnepséget a püspök imája, áldása, majd a Hvmnusz fejezte be. Végül a cserkészcsapatok s az egész liceumi ifjúság feszes, katonás lépésben vonultak el az emléktábla előtt. Az amerikai nevelés leszoktat a munkáról Az amerikai nagyiparosok panaszkodnak, hogy a fiatalabb nemzedék nem akar testi munkát vállalni. A kétkézi munkások majdnem kivétel nélkül idősebb emberek. Tíz év múlva ezek kiöregesznek és nem lesz helyettük uj munkásnemzedék. Nem csoda tehát, hogy Coolidge elnök egyik beszédében a középiskolai ifjúságnak a munka méltóságát fejtegette és hangsúlyozta, hogy a testi munkát nem szabad a művelt eoi berhez méltatlannak tartani. Az az amerikai újság, amelyben ezt olvassuk, az iskolába olyan sportot kíván, aminek értelme is van, vagyis munkát. Megszívlelendő volna ez az amerikai tapasztalat nálunk is, ahol úgy látszik ^tabotába megy a közoktatás- ügy terén is minden, s a nemzet leendő napszámosait tánciskolákban és futball mezőnyökön akarják krumplikapálásra nevelni. „Ne tévedjetek, Isten nem csufoltatik meg.“ A Szentirás ezen szavainak igazságát újra meg újra beigazolva látjuk a világtörténelem folyamán, midőn Isten kezének csudálatos intése lesújtja azokat, kik Isten létezésében kételkednek, nevét megcsufoiják 1 Ananiás és Sapbira elrettentő példájához hasonló Istenítélet történt Voralberguek Feldkirch nevű községében, ahol egy Brunner nevű egyént múlt év október havában aszal vádolták meg, hogy feleségét megmérgezte. A vádlott védő- beszédéi azzal fejezte be, hogy a mindenható Isten azonnal vegye el éltemet, ha bűnös vagyok. Szavainak elhangzása után holtan rogyott össze. Múlt év december havában Breslau mellett két istentagadó lerombolta a nagy kőkeresztet és gúnyos szavakkal szétdarabolta Krisztus szobrát. Egyikük munkaközben deréktörést szenvedett, a másik a következő napon gép kerekei között lelte szörnyű halálát. Mondja bár a hitetlen, hogy mindez a véletlen műve és nem Isten újmutatása! A szavak igazsága sugárzik ezen esetekből 1 Gondolja bár, hogy sokszor hangzik el emberek ajkáról a hamis eskü, sokszor történnek kereszt, templomok megszent- ségtelenítései és a tettesek nem veszik el büntetésüket. Ez azonban nem bizonyítja Isten nem létezését, hanem sokkal inkább hosszutfiró kegyelmét. Az Ür nem akarja a bűnösnek halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Véssük lelkűnkbe a Szentirás szavait! Ezeknek bünhődése legyen elrettentő példánk! P. Gy. Az abaujszántói evangélikus egyház toronyszentelési ünnepe. A Harangszó legutóbbi számában hirt adott arról a feledhetetlen ünnepről, amelyben ennek a kicsiny, mondhatnánk maroknyi gyülekezetnek része volt október 26-án, amidőn is régi templomához épített új tornyát avatta fel impozáns .ünnepély keretében Geduly Henrik püspök. Részt vettek az ünnepélyen a püspökön kívül Nemes Károly hegyaljai és Dómján Elek iiszavidéki főesperes, valamint Duszik Lajos miskolci lelkész. A világiak közül pedig ott Játtuk dr. Zenlenka Lajos a tiszai egy In zk era let felügyelőjét, a járás föszolga- biráját, a község jegyzőjét, a járásbitósag elnökét, a ref. egyház esperesét stb. Az ünnepély a temp'omban kezdődött és a szabadban ért végett a torony előtt. A 265. sz. énekkel vette kezdetét melynek 2 verset énekelték a hívek és Nemes Károly főesperes imájával adott hálát a Mindenható
