Harangszó, 1924

1924-10-26 / 44. szám

XV. évfolyam. 1924. október 28. 44. szám. Alapított» KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos a OunántbU Lntlier SzOvstsőg. Ai Orn/Mfcos Lother-SxÖYet st'K hl Tatait»* lapja. Kéziratok, előfizetési dijak é« reklamációk a HARANGSZÓ szorkeßzlö- ki adóhivatalának Bzentgotthérdra (Vaavra.) küldendők. Klőfisetést elfogad minden ovang. leikéit éa tanító. MiQjtlsDlk minden vasárnap. 9 Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre. BMrkuita-kUdóhlvaUl : SZENTGOTTHÁRD. Vnsvármegye. A „HAUANHSZO- elöflzetésf ára : a harmadik negyedérre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Lather-HsOretégf tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a 111. negyedre 20.000 K. A .Harangsió' terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. Igazságot szeretetet kérünk és várunk. Az evangélikus egyház állásfoglalása az állammal és a róm. kath. egyházzal szemben. Kapi Béla dunántúli püspök nagy beszéde az egyetemes gyűlésen. Az állapihoz s a kormányhoz való viszonyunkat illetőleg ma is a tételes törvények dönthetetlen alap­ján áll az egyház. Ez pedig azt je­lenti, hogy erős lélekkel és tánto- ríthatatlanul ragaszkodunk egyhá­zunk ama jogaihoz, amelyek téte­les törvényben vannak számunkra biztosítva. Én az egyháznak nagy dicsőségét látom abban, hogy amíg az állam nyomorgott, mint az ut- széli koldus, addig a ini lelkészeink tudtak koplalni, kopott ruhában járni és még el tudták szenvedni azt is, hogy gyermekeik ajkának a mosolygó hervadását lássák. Dicsőségünket látom abban, hogy csak akkor ébredt fel a jajszó egyházunk ajkán, amikor egyhá­zainkat és iskoláinkat az idők vál­tozása létalapjaikban támadta meg. Tudtuk hordozni az egyéni meg­próbáltatást, de a lelkiismeretünk elaltalása és az egyházhoz fűző szent eskünknek megszegése nél­kül nem nézhettük azt, hogy egy­házaink, intézményeink pusztulás elé jussanak, annál kevésbé, mert jól tudjuk, hogy noha az állam- háztartás súlyos gondokkal küzd, mégis figyelembe kell vennünk azt is, hogy az állam is valorizált be­vételi jövedelmekkel munkálkodik s így jogi szempontból igazságos és a financiális szempontból lehet­séges, hogy az állam is az egyhá­zunkkal szemben törvényben biz­tosított kötelességeit ugyancsak va- lorizáltan teljesítse. Ki kell jelen­tenem, hogy a legilletékesebb fó­rum, a kultuszminisztérium részé­ről a mi egyházunk nagy és sok jóakaratot tapasztalt. Lehetnek eb­ben a tekintetben ellentétes véle­mények, de én bűnt követnék el lelkiismeretem ellen, ha azoknak nevében, akik az egyház megbízá­sából a kultuszkormánnyal állan­dóan tárgyalnak, el nem ismerném, hogy a kultuszminisztérium a leg­nehezebb időkben és ma is elment és elmegy a végsőkig és minden jogos igényünk kielégítésére haj­landó. Hogy mégis a mi egyházunk tátongó sebeket rejteget ma is, ez azt mutatja, hogy a mi egyházunk követelései immár nem a kultusz­minisztériummal, hanem a magyar királyi kormánnyal szemben érvé- nyesítendők. Ez pedig továbbmenően azt je­lenti, hogy egyházunk a törvényre hivatkozással olyan országos és pénzügyi politikának a kialakulá­sát kívánja, amelyik teljesen men­ten véletlen eshetőségektől, a ma­gyar protestáns egyház törvényes jogigényeinek kielégítését lehetővé teszi. Igenis létünket és igazunkat védjük akkor, amikor r z egyetemes közgyűlés a kormán’ oz intézi azt a kérést: állja-e és irja-e kielé­gíteni a magyar pro1 táns egyhá­zaknak törvényben ^.ztosított jo­gait? Az állammal szemben ezt kell követelnünk, a nemzet közvélemé­nyébe pedig bele kell vinnünk azt az igazságot, hogy nem jelenthet katholikus sérelmet az, ha a pro­testáns egyházak törvényes jog­igényeit az állam kielégíti. (Éljen­zés és taps. Felkiáltások: Ez a he­lyes álláspont!) A katholikus egyházzal szem­ben való viszonyunk az evangéliom alapján áll és ennek lelkét a krisz­tusi szeretet jelképezi. Most legutóbb is a katholikus nagygyűlésen tör­téntek kijelentések, olyanok is, a- melyek egy-egy fájdalmas érzést ébresztettek bennünk, de egészben véve meg kell állapítanunk azt, hogy maga a hivatalos katholikus egyház és annak jogosult reprezen­tánsai a krisztusi szeretetnek és a testvériségnek elvét hangoztatják egyházunkkal szemben. Egészen más oldalról, tehát a nem hivata­los egyház részéről érik protestáns egyházunkat azok a nagyon is tervszerüeknek látszó, koncentri­kus támadások, amelyek a mi egy­házunknak létjogosultságát, kultu­rális, nemzeti, történelmi érdemeit és hivatását akarják kétségbe vonni. A krisztusi szeretet a békességei úgy állítja elénk, hogy azért tűr­nünk is kötelesség. S a protestáns egyház bizonyára nem egyszer, de sokszor rakta lelkére a türelmes- ség lakatját és elcsendesítette an­nak háborgását, amelyet igaztalan támadások váltottak ki belőle. De tűrni csak addig lehet kötelesség, amíg a jogos önérzetet a velünk szemben álló el nem tapossa, amíg az az igazság megtagadását nem jelenti. Mi a katholikus egyházzal kér. testvéri jóviszonyban akarunk együttélni, becsületes testvéri bé­kességet ajánlunk fel és kérünk a magunk számára. Vallási türelmes- séget kérünk, nem olyant, amely kegyképpen engedélyezett vallási türelinesség, hanem olyat, ami a A Harangozó a keresztyén családok legkedveltebb lapja

Next

/
Thumbnails
Contents