Harangszó, 1924
1924-10-19 / 42. szám
316 SIARANÍSSEO 1§24. október 12 Ezzel magyarázható meg eddigi szerény hallgatásuk is. Ugyanis Mechle József, ki rajztanár volt a soproni evang. tanítóképző intézetben, mint rajzoló nyert alkalmazást a T. F. Moore Co. cégnél, Weber Gyula, mint a soproni evang. tanítóképző intézet növendéke a Rónay és Beer urak ékszergyárában nyert alkalmazást. Most, hogy kenyerüket némileg is biztosították, felkeresték szerkesztőségünket felkérve bennünket arra, hogy tolmácsoljuk üdvözletüket, valamint a M. Cs. Sz.-nek és annak minden egyes cserkész ifjának üdvözletét, Amerika derék magyarságának és magyar ifjúságának. Úgy gondoljuk többször hirt adhatunk cserkész vendégeink működéséről, kik az angol nyelv tökéletesítése céljából esténként tanfolyamokat hallgatnak, úgyszintén résztveszntk a Columbia egyetemen tartandó cserkésztiszti továbbképző tanfolyamon s meglátogatják a közeljövőben az itteni cserkész otthonokat. Az amerikai cserkészet tanulmányozása mellett, az eddigi hazai cserkészmunkát kívánják megismertetni az amerikai magyar testvérekkel úgy az itteni, mint az ország egyéb mágyar lakta vidékén is.4* Örömmel olvassuk e sorokat s reméljük, hogy alkalmunk lesz a 111. kerület e megbízott cserkésztisztjének működéséről tnég sok megörvendeztető hírrel szolgálni. A napokban pedig a cserkészkerület levelet kapott Mechle Józseftől, melyben azt írja, hogy Magyarországba érkezik. Egyik tekintélyes amerikai lap azzal bizta meg, hogy a magyar cserkészvezetőkről és a vezető politikusainkról rajzokat készítsen. Minden eladatlanul visszaküldött Luther-Naptár és olvasatlanul maradt Harangszó egy-egy félredobott tégladarab, aminek pedig de nagyon meglenne a helye az egyházépítés, a nemzetépités nagy munkájában. De ti nem akartok épitömunkások lenni. Ti a foltozó suszteroknak az alja vagytok. Minden eladatlan Luther-Naptár, minden mulasztás, amit a Harangszó terjesztése körül elkövettek, egy-egy kimaradt öltés a magatok lyukas csizmáján, aminek a lába- fején az egyik oldalon a közönyösség, a másikon a tehetetlenség retke kandikál ki. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A colorádói Denver városkában hosszú idő óta él egy Józsua Jehova Sykes nevű ember, akit a polgárok egyszerűen Józsuának hívnak. Józsua legutóbb egy vallási szektát alapított a városka 14-ik uccájának egyik felhőkarcolójában, amelyet azután Sión hegyének nevezett el. Nemrégen különös hírek terjedtek el az uj szektáról, s a rendőrség is érdeklődni kezdett az ott történő események iránt. Egy Parker nevű építész feljelentést tett a bíróságon, amelyben azt állítja, hogy a szekta feleségét és leányát az egyházba való belépésre bírta és ott erkölcstelen életre kényszerítették őket. A feljelentés során a szekta tagjait bíróság elé állították, ahol kiderült, hogy az „ apostolok* a párok egyesítéséhez nem tartották szükségesnek a házassági engedélyt és a szekta gyülekező helye erkölcstelen jelenetek színtere volt. Egy női detektív, aki a nyomozás érdekében szintén belépett a szekta tagjai sorába, érdekes dolgokat mondott et a törvényszéki tárgyaláson. A tárgyalás folyamán az is kiderült, hogy Józsua, az uj apostol már hosszú ideig lakója volt az amerikai fegyházaknak. * parancsszóval nem rendelheti vissza, kényszert nem alkalmazhat ellene, mert minden állam saját határai között a maga számára tartja fenn a büntető hatalmat, ő ellene pedig a partra szálló még nem követett el bűnt. Smith kapitány egy pár tengerésznek — akikben nem bízott — még egy kikötőben sem engedte meg a szárazra kimenetelt. Khina partjain újra kérték az engedélyt: itt is megtagadta. Erre ezek elkeseredtek, bosszúra gondoltak. Midőn ismét a nyílt tengeren volt a hajó: titkon fellázították a* legénységet a szerintük kegyetlen kapitány ellen. Azon csábos Ígérettel izgatták összes társaikat, hogy Kardos VlmTos mérnököt választják meg kapitánynak és az ő vezetése alatt sajat kezükre dolgoznak, néhány kereskedő hajót elfognak, kifosztanak s a zsákmányon megosztozkodva Ázsiának egyik országában telepesznek le. Egy délután, mikor a kapitány hivatalos szobájában dolgozott s a tengerészek a fedélzeten voltak, Monk Károly, a föizgató, a megállapított terv szerint a hajó belsejéből sietve jön fel s az emelvényen álló segédtiszthez menve így szól: — Helyettes kapitány úr, Smidt főkapitány úr sürgősen hivatja egy percre. Ez szó nélkül indul a hivatalos helyiségbe s midőn oda belép; az öt követő Monk a már előbb kézrekerített ku’ccsal kívülről az ajtót bezárja. Azután Kardos főmérnököt hívja fel a fedélzetre. Itt a legénység körében e szavakkal áll elébe: — Mérnök úr, mi megsokaltuk már Smith főkapitány zsarnokságé*. Elhatároztuk, hogy őt letesszük és mérnök urat választjuk meg vezérünknek. Reményijük, hogy a kapitányi állást elfoglalja. Kardos Vilmos elképedve hallja e lázadást jelentő vakmerő szavakat. A másik pillanatban villámló szemekkel tekintve az előtte állókra, dörgő hangon szól: — Mely ördög szállott meg benneteket, tengerészek, hogy gonosz izgatásra hallgatva készek vagytok fellázadni, törvényt, esküt letiporni, a hazát megtagadni ? — Mi szabadságot akarunk rabszolgaság helyett — vág közbe Mánk. Ez határ- zatunk, ennek meg kell lenni. — Elmondták-e izgatóitok — folytatá a mérnök — azt is, mi lenne lázadastok következménye? A becsületes honpolgárok köréből kiszakadva nyomorult tengeri rablók lennétek, akiket a világ mint közös gonosz ellenséget üldöz. Minden állam hadi hajói egyetértve keresik és pusztítják a kalózokat. Az egész világgal akartok fegyveresen szembe szállani? Akkor legyetek A francia bíborosok közös levelet küldtek Herriot miniszterelnöknek, a- melyben kérik, ne szüntesse meg a vatikáni nagykövetséget, mert ez értékes pillére a francia külpolitikának és alkalmas arra, hogy Franciaország befolyását a világban biztosítsa. A bíborosok azt kívánják továbbá, hogy az elszász-lotharingiai ( hagyományokat, valamint e tartományok jogait a háború után tett ígéreteknek megfelelően tiszteletben tartsák. Végül kijelentik a bíborosok, hogy ők nem keresik a háborúskodást, de ha rájuk kényszerítik a harcot, a katholikusok védekezni fognak, mert kötelességük, hogy az élethez i való jogukat, valamint hitük biztosságát és törvényben gyökerező < szabadságjogaikat tiszteletben tartassák. OLVASSUK A BIBLIÁT! Ébredő gyülekezet. Okt. 13 I. Királyok 18.17—40 A Kar- < mel hegyén egy ébredő gyülekezet áll élőt- - tünk. Az ébredés központjában rendesen 1 egy, néha egy-két embert találunk, akik ; azonban teljesen áthárítják magukról a fi- ■ gyeimet az élő Urra. Isten által gondosan előkészített s mélyen megszentelt emberek ezek, kik néha életük javarészéi mellőzötten 1 és ismeretlenül töltötték el, de egyszersmind 1 vérző szenvedésekkel is a bűnök uralma 1 s a nagy lelki hoitság miatt. Az ébredés < megindulása va’anii nagy élményhez van 1 fűzve, melyben kitűnik, hogy a nép eddig *' j hamis vezetők után élt s hogy az élő Isten 1 ezt nem hagyhatja jóvá. Okt. 14 Cselek. 2.37—47. Hányszor hal- - lottam a pünkösdi gyülekezetről és nem 1 gondoltam arra, hogy egy ébredő gyülekez.et t elkészülve arra, hogy amint a lázadástok- - ról egyik ^llam értesül: azonnal minden r felől ellenségek törnek reátok s nem kerüli 1 ki egyitek sem a megérdemelt kínos halált, 3 E bátor fellépésnek, lesújtó szavaknak 3 hatása látható volt az arcokon. A mérnök 1 még tovább beszélt. — Nincsen-e családtok? Nem élnek-e í szüléitek, testvéreitek, akik eddig szeretet- < tel emlékeztek rólatok s azt reményelték, , hogv egykor hű gyámolukat találják bennetek? És ha ezek meghallják gonosz láza- ] dástoknak s ezért pusztulástoknak hírét: i megkeserednek. Ha neveteket hallják, fáj- ] dalmas szégyenükben az átok köveit hányják emlék ekre. Ezt is elhatároztátok ? Ha s igen: akkor a kapitány úrral engemet is vessetek a tengerbe. Inkább akarok hullám 31 sírba merülve, egy tiszteletreméltó parancs- h nokkal meghalni, mint elátkozott, gonosz tengeri rablókkal egy napot együtt tölteni. A családra emlékeztetés, úgylátszott, J megrendítette Monk Károlyt is. A mérnök beszéde után fejét szomorúan lehajtva hallgatott. A többiek annál hangosabban nyíl- i vánították csalódásukat s a hallott beszéd által kiábrándítva — a hűségben megmaradásukat. A zajra a lelkész is feljött kajüt- ] jéből a fedélzetre s megtudván az izgalom okát: hasonlókép emlékeztette a tengeré-
