Harangszó, 1924

1924-10-19 / 42. szám

3Í4

0AÍRANÖS2Ö.

1924. október 12

vitte hozzád az én kegyelmem örömhírét? Nem az egyház? Ki adta kezedbe a bibliát? Nem az egyház ? Ki rajzolta szemeid elé Jézus alakját, ki beszélt neked az én parancsolataimról ? Az egyház! De mit csináltál te, meg a barátaid? Ti hallottátok az Igét, de nem csele- kedtétek! Csak gúnyt, szidalmat és gyalázatot szórtatok reá s most, amikor az egyház vezetése a ti munkátok miatt nem bir felzsen- diilni s ami felzsendül, tönkremegy, még ti merészelitek mindezért az egyházat felelőssé tenni ?! Az egyház kérte a ti segítő munkátokat, de ti lustán félreállottatok. Fontosabb tennivalókkal hozakodtatok elő. Igen, ti az egyház útjába kö hátára követ dobtatok s ahol csak lehetett, kereszteztétek azt. S most, hogy nem haladt úgy a munkája, feltátjátok a szájatokat ellene. Ha engedte magát pártérdekeitek szekere elé fogatni, akkor jó volt nektek, ha azonban vonakodott megtenni, ükkor rárontottatok. De az egyház mindezek dacára is hűséggel dolgozott tovább s nem vesztette el a kedvét. Ezt javára irom! De az ilyen magatokfajtájuaknak mondtam én egykor: Miért nézed a szálkát, mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely » te szemedben van, nem veszed észre. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Tudjátok, hogy én irgalmasságot akarok,

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. 4)

Az ebéd a tiszta, barátságos étteremben jól ízlett a társaságnak. Még inkább élvezetessé tette a mérnöknek szívélyes, érdekes beszélgetése. Érdeklődésük egyre fokozódott, midőn a hajózás fejlődéséről beszélt. Elmondta, hogy mily fontos szerepe van a hajónak a népek jólétére, művelődésére nézve. Megemlékezett a nagy felfedezőkről, Kolumbusról, Vaskó de Gamaról, Magellanról, Cookról, ezek viszontagságairól, sokszor veszélyes kalandjaikról. Vendégei feszült figyelemmel hallgatták.

Végül órájára nézve Vilmos így szól mosolyogva:

— De már nagyon is sokáig késtünk a déli asztalnál, most menjünk egy délutáni sétára

— Nekünk nem volt hosszú az idő, — jelentik egy értelemmel a matrózok. Egész estig örömmel hallgattuk volna mérnök urat.

Az állatkertbe mentek. Itt Vilmos egyes ritkább állatokról, ezek természetéről, életmódjáról tartott nekik érdekes előadást. Este pedig színházba s onnét vacsorára ismét a vendéglőbe vezette matróz barátait.

Gyűlölöm az istentelent.*

Gyűlölöm az istentelent,

A hitetlen lelkűt,

Ki csak átkot szór az égre. . . Gyilkos, dögletes bűzt,

Aki gyáván zúgolódva Lázad szent eszmékre,

Korcs igéket, holt jövendőt zár meddő méhébe.

De szeretem rajongással a hívőt, a bátrat,

Ki vallja, hogy a hit erő s teremthet csodákat.

Szeretem, mert ők a vén föld Örök ifjúsága . . .

Mert övék az örök eszme:

A megváltás álma.

IHÁSZ SÁNDOR.

* Mutatvány Ihász Sándor most megjelent „Messiásvárás“ kötetéből.

mert minden ti árulkodástoknál följebb való a szeretet, amely javít. De ily szeretet nincs bennetek. Azért mielőtt az egyháznak bűnbánatot prédikálnátok, tartsatok magatok bűnbánatot előbb.

így szóla Isten s elbocsátá az egyházat és vádlóit, hogy ezután békességben s egyetértésben építsék az ő házát.

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására.

Vidám társalgás mellett vacsorázás után visszaindultak a hajóra.

A következő napon a mérnököt reggel, midőn a fedélzetre jött, melegen, tisztelettel üdvözölték a matrózok s ö e kérdéssel viszonozza a köszöntést:

— Hogyan érzitek magatokat a tegnapi kirándu'ás után?

— Nagyon jól, — hangzik a válasz — lélekben épültünk, örültünk és tanultunk is.

— Örvendek e nyilatkozatnak. így most már ti is beláthatjátok, hogy a munka után oly időtöltést is lehet találni, amely sem a léleknek, sem a testnek nem árt.

Vilmos a kirándulás emlékéül a matrózok között ima és énekeskönyveket, kis bibliát s vallásos iratokat osztott ki s így szólt hozzájuk:

— A hajón is szüksége van az embernek lelki épülésre. Itt is lehet istentiszteletet tartani.

Ezután ha vihar nem dúl, reggelenként, — azokkal, akiket a szívük erre vonz — a fedélzeten időt szentelünk a közös áhítatra. A kapitány úr erre beleegyezését már megadta.

— Reggel napkeltekor a mérnök megjelent a kitűzött helyen, a matrózok közül egy sem maradt el; mind köréje sorakoztak El zengtek egy szent éneket, ezután a

f Kubisch Emil.

Megint kevesebb lett a számuk : azoknak, kik életükhöz az erőt és kitartást a Szentírásból és a családból merítették. Kevesebb lett azoknak száma, kik önfeláldozásig éltek hivatásuknak: Evangélikus egyházuknak és iskolájuknak! Olyan fájdalom vesz rajtam erőt minden alkalommal, amikor meghallom: megint kikísértek valakit azok közül, kik ev. Sioounk nemesföntudatu tagjai voltak... Mert 1 az volt a zsoltáros ielkületü Kubisch Emil is Megjelenésében puritán, másokkal való érintkezésében alázatos, , híveivel szemben szelíd, minden műn- - kájában fáradhatatlan és a sok küz- - delem dacára is meg tudta őrizni i deiŰ3 világnézetét.

Kubisch Emil igazgató-tanítója és t kántora volt a rákoskeresztúri ev. . egyháznak. 1861 április 26 án Erdő- - bádonyban született. Sopronban nyert í tanítói és kántori oklevelet. Horhát, , Kostyin, Bakabánya. Osztroluka után t 1893 október 1-től Rákoskeresztúron i végezte munkáját: hűségesen, oda- - adóan, elsősorban Í3 Egyházát sze- - retve 1923 október 1-től a különben f nagyon megérdemelt VII. fizetési ősz tályt élvezte. Tanításáért és más szolgálataiért többször nyert elismerést, jutalmazást és kitüntetést nemcsak i egyházi főhatóságától, de közoktatás- - ügyi hatóságoktól is. Szinte a munka- -; mezőn érte a halai is. Csak tíz na-,,- pig betegeskedett. Elesésből származó ö térd operáció és a fekvés ideje alatt II keletkezett tüdőgyulladás és szív- -j------- ■ ... - . üggy •

mér

nök az újszövetségből olvasott fel egy y szak szt s végül rövid buzgó imát mondott. .]

A jelenvoltak arcán látható volt a vég- 1 zett áhitat jó hatása Mikor a hajó meg- -j rakodva a kikötőt e’hagyta, a matrózok a s tengeren is minden reggel megtartották az s áhitat óráját Vilmos vezetésével. Részt vett t| ezen a kapitány is többi tiszttársaival. Egy { ily egyszerű de őszinte buzgóságával meg- -j ható istentisztelet u‘án a kapitány c sza- - vakkal nyújtja kezét a mérnöknek:

— Kardos úr, lehetetlen megtagadni a a hálás köszönetét azon munkáért,, amelyet ti matrózaink lelki életében véghez vitt. Öröm- -i mel tapasztaljuk, mint nyilatkozik meg a a felkeltett vallásos érzés az ember köteles- -i ségteljesítésében is. Áldást kívánok továbbra is ily irányú lelkes fáradozásához.

— Kapitány úr, ez reátn nézve nem fáradalom. Én azt hiszem, hogy minden ko- J molyán gondolkodó ember igaz lelki örömöt érez, ha részvétével felebarátainak lelki, testi bo!dogu!ásához segélykezet i nyújthat.

A hajón tisztaság, a legszebb rend ural- « kodott. A személyzet híven, pontosan telje- - sítette kötelességét. A tapasztalt jóakarat ti csak fokozta a versenyt a matrózok között n feladatuk végzésénél. A hajó többféle gyári « cikkekkel terhelve ellátogatott Brazília, ,1