Harangszó, 1924
1924-09-28 / 40. szám
lf?4. steptember 28 a kegyeletnek, ennyi kegyeletnek a tapasztalatán. Ez ám a szent szeretet: a pietás. Az iránt, a kitől már nincs mit kapnunk, kinek már osztogatni valója nincsen. Ez több mint az uj adásra serkentő hála, ez a lezárt számadásnak egyenlege: ez éppen a szent kegyelet. Áldás nevükre! Iniincndingen Mihály. A tiszai egyházkerület közgyűlése. A nyíregyházai centenáris ünnepségek fényét nagyban emelte a tiszai egyházkerület közgyűlése, amely Qe- duly Henrik püspök és dr. Zelenka Lajos kúriai biró, törvényszéki elnök, egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt gyűlt össze. Dr. Zelenka Lajos felügyelő megnyitóbeszédében felölelte mindazokat a nagyfontosságu problémákat, amelyek ez egyházat leginkább foglalkoztatják. édesen rávilágított azokra a nehézségekre és bonyodalmakra, amelyeket a csonka haza kivételesen súlyos helyzetéből folyóan kiadott kormányrendeletek és törvényhozási intézkedések idéznek elő és ameiyek nem mindig egyeztethetők össze az egyházi autonómiával, anyagi tekintetben pedig nz egyház intézményeit létalapjukban veszélyeztetik. Hangoztatta az 1848:XX. te. végrehajtásának szükségességét, mert csak ezen az alapon iálja biztosítottnak a történelmi alapon és keresztény erkölcsön nyugvó nemzeti állam fennmaradását. Az emelkedett szellemű beszédet kővető tetszés elükével Geduly Henrik püspök terjesztette elő évi jelentését. Bevezető szavaiban megemlékezett Nyíregyháza város alapításának évfordulójáról, amely szorosan egybeesik a nyíregyházai evangélikus egyházközség megalapításával. Az egyház kulturális életében legkiemelkedőbb mozzanatként örömmel jelentette a pécsi egyetemhez szervesen hozzákapcsolódd soproni teológiai fakultás megnyitását. Nem kevésbé fontos az a siker, amelyet az egyház- kerület elnöksége az Eperjesről menekült miskolci jogakadémia fenntartása érdekében elért és általános tetszés közepette jelentette ki, hogy a hosszú küzdelem eredményeként Miskolc városa és az egyház között a jogakadémia fenntartását jelentő szerződés épp a legutóbbi napok alatt WAKANŰSfÖ nyert miniszteri jóváhagyást. A meleg elismerés hangján emlékezett azokról, akik a nehéz küzdelmet tevékenységgel és áldozatkészséggel diadalra segítették. Ezzel szemben sajnálattal kellett jelentenie, hogy az államsegélyek még mindig valorizálatlanok, céljukat már egyáltalán nem szolgálják s igy az oktató- és lelkészsze- mélyzet ellátása tekintetében az egyház a legnehezebb helyzet előtt áll s fokozottan reá van utalva az egyháztagok áldozatkészségére. Végül a hitéletben jelentős belmissziói tevékenység állásáról számolt be. Az oroszországi lutheránusok első zsinata. A lutheránizmus történetében korszakalkotó jelentősége van annak a zsinatnak, amelyet hittestvéreink 1924. június 21—26-án Moszkvában tartottak. Ahogyan az orosz kormányhoz intézett határozat mondja: „Ez az első zsinat az evangélikus lutheránus gyülekezetnek a tizenhatodik században Oroszországban történt megalakítása óta“. Mikor Luther Márton az Ige fegyverével a hitjavítás csatáját vívta, Rettenetes Iván ült az orosz cárok trónján. Az evangélikus tan Oroszországban is gyorsan terjedt. A bibliát, a kiskátét, az ágostai hitvallást lefordították szláv nyelvre. A cár vizsgálatot indított és egy kiáltványt bocsátott ki, amely szerint Luther „a sötétség fia, a Sátán szolgája, hamis próféta, tolvaj és béres“. A kiáltvány így végződik: „Ennélfogva birodalmunkban ennek a tannak prédikálását megtiltjuk. Hanem buzgón kérjük az Istent, hogy nemzetünket védelmezze meg, hogy ennek a hitetlenségnek sötétsége el ne borítson bennünket!“ Ez a cári rendelet az orosz nép elől elzárta az evangé- liomi hitnek igazságát. A rendelet négyszáz esztendeig, vagyis a legújabb forradalomig érvényben volt. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy I. Miklós cár uralkodása alatt 1832-ben létesült egy törvény, a- mely egyes népfajok korlátain belül az evangélikus lutheránus egyháznak a cári birodalomban törvényes létalapot nyújtott. A Szent- pétervárott székelő főkonzisztórium alá öt konzisztórium volt rendelve. T. i. a szentpétervári, a moszkvai, a livlandi, az esztlandi és a kur301 landi. Finn- és Lengyelországban önálló lutheránus egyházi szervezetek voltak. Ezen szervezet mellett az egyház feje az orosz cár volt. A lutheránus püspök az egyház diplomáciai képviselője volt a cári udvarnál. A lutheránusok számát a cári Oroszországban négy millióra be- csülték, 546 anyagyülekezeltel, 770 templommal, nagyszámú imaházzal és 560 lelkésszel. A tizenkilencedik század elején a dorpali egyetemen lutheránus theológlai fakultást állítottak Fel, amely száz év alatt 1600 lelkészt képzett ki. A forradalom pusztításai után jelenleg csak 95 tényleges lutheránus lelkész van Oroszországban. A gyülekezetek nagy része tehát lelkész nélkül van. A júniusban tartolt zsinat, a- melyre már 1917 óta tettek előkészületeket, megállapította az egyház alkotmányát és szervezetét. 10 szerint az egyházi szervezetnek három fóruma van: a) a gyülekezetek és azoknak tanácsai, b) a kerületek és azoknak elnökei, c) az egyetemes zsinat és annak fő egyháztanácsa. A fő egyháztanácsnak három lelkészi és két világi tagja van; az egyik lelkésztag a nem német gyülekezeteket képviseli. A két lelkésztag élethossziglan választatik püspök címmel. Megválasztattak : Malmgren leningradi és Meyer moszkvai főszuperintendensek. A zsinat az idén még egyszer összeül, mert nem fejezte be teljesen munkálatait. Az oroszországi lutheránusok a mieinknél sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között példát mutatnak nekünk arra, hogy nem szabad csüggednünk, hanem bátran kell harcolnunk ügyünk igazságáért 1 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A nápolyi székesegyházban ismét megtörtént szent Januárius vértanú vérehullásának csodája — igy írják legalább az újságok. — A csodának számos hivő és több prelálus volt a tanúja. Szent Januárius vértanút a Diokleciánus császár alatt kitört keresztény üldözés idején 305 körül lefejezték. A nápolyi székesegyház egyik kápolnájában őrzik a vértanú fejét és két edényben megaludt vérét. Eddig már többször megtörtént, hogy
