Harangszó, 1924
1924-01-01 / 1. szám
4 FIARANGSZO 1924. január 1 gazdasági kérdésekről, aki a csillagok járásához akar igazodni, ezekről, az esztendő luteránus történetéről, a jó egészséggel való járásról, mindenről kap okos tájékozódást, míg a százéves jövendőmondó is benne van. Már nem is kalendárium, valóságos evangélikus évkönyv lenne, ha nem lenne sokkal-sokkal szebb a: Luther-Naptár cím. A mi templomunk. — A székesfehérvári templom félszázados jubileumára. — Tudjátok-e, mi a mi templomunk ? — Négy fal köze, négy álmos ablak ? Pár négyzetméter Nagy Magyarországból ? A Csonkának is csak milliárdadja ? — Nem úgy! Egy szántóföld a mi templomunk, Falain túl-nyútó áldott rónasággal, Tető helyett reá megnyílt ég borul, Földjében benn rejlik az Isten Országa. Tudjátok-e, mi a mi templomunk ? — Csendes kicsi hely a nagy világban ? Utszélen feledt, kuporgó koldus, Sohsem telik meg a tarisznyája ? — Nem úgy! Egy trónterem a mi templomunk. listen trónja lesz itt tisztán látható. Meg kell állnod s kérdned szegény vándorul: faj... melyik út is az, amely neked való. Tudjátok-e, mi a mi templomunk ? — Feszület ? Oltár ? Meg sárga padok ? Unalmas órák száraz színhelye, Ahol nem arany az se, mi ragyog? bölcs legendájáról szóló részt a legközelebbi számában szószerint nem hozza, ha mégolyán szűk lesz is a lap. A fejemben van a szava, a szivemben a muzsikája, de én ezt el akarom tenni a gyerekeimnek is emlékezetül annak, hogy egy szerencsés véletlenből mihez jutott az apjuk. Hiszen csendben, áhítattal hallgatjuk mi mindazt a szépet, amit a Luther-Társaság ezen a napon nekünk nyújtott, de az a fokról- fokra való fokozódása a csendnek, a visszafojtása a lélekzetnek, a csend, amelyben még a szívverésnek a gégében való lüktetése is hangzott, ez a csend: ez találkozása volt a negyedik napkeleti bölcsnek Jézussal, aki zajtalanul suhant keresztül a termen, keresztül a szívekben. Ilyen összehangolását a nyelven keresztülhangzó szívnek, a füleken keresztülhangzó szívekkel ezen a termen kívül még luteránus társa— Nem! Ezüst forráshely a mi templo- Oltár alól ömlik a szép, hives patak, [műnk, Vizétől úgy üdül tikkadt ajakunk, S újjászülethetünk szent hulláma alatt. Tudjátok-e, mi a mi templomunk ? — Szép ruháknak tarka kirakatja ? Kegyes érzések illatfürdője, Rozsdás szokások ócska lakatja ? — Nem. A mi templomunk csendes kikötő, Drága szívcsónakok lebbennek itt össze, Várják Jézust, a nagy Vágy hajót. Öt, Öt... Fehérteslü vágyak fehérbe öltözve. Tudjátok-e, mi a mi templomunk? — Virágos kert, tán szépet álmodó ? Kicsiny oázis nagy sivatagon ? Szomorú fenyves a bús Kárpátokból ? — Nem. Csipkebokor ez a mi templomunk, Isten-közelségek égő bizonysága, Nem enged tova, mig sarunk nem oldjuk, S mig lomha szivünkbe bele nem gyújt lángja. Tudjátok-e, mi a mi templomunk? — Régi világok ó múzeumja ? Szúette, kényes, por ló ereklye, Honnét ? Minek ? — Azt senkise tudja ? — A mi templomunk arany búvárharang, Jézus száll le benn, a Gyöngy-kereső búvár, Szívet keres itt, szivet szakadatlan, Hogy az Övé legyen, — egészen azután. Tudjátok-e, mi a mi templomunk ? — Ködbe vesző ormok bámulása ? Hideg tengerszem ünnephegyeken ? Nagy kérdés-csúcsok ködtisztolása ? — A mi templomunk messziről jött levél, Isten keze irta aranyos meghívó, Jézus szent vérétől piros a pecsét, . . . Megüzeni benne, hogy érted megvívott. Tudjátok-e, mi a mi templomunk? — Gyanús ember-lelkek kuszálta lánc? Mély gondolatok főiskolája ? Agyonhurcolt könyv e város hónalján ? ságban sem élveztem. Pedig olt van harmónia! A tartalomról majd tegyen vallomást az olvasó előtt a tartalom, az előadás formája: cselekedet volt. Ecce sacerdos magnus! Maradj velünk! Maradjatok egymással ! És amit Kapi püspök a szívek mélységében mívelt, azt előtte egy szavalat a lelkek magasságában cselekedte. Ami olt lélekzetfojtó csönd volt, az emitt tomboló lelkesedés.. Öreg püspök, ifjú deák tombolt. Önkéntelen válaszul azoknak, akik uj történelmet akarnak ácsolni a magyarnak. Akik költészetben, színpadon, tudományoskodásban idealizálni akarnak egy Ocskayt, az árulásnak, a hitehagyásnak gyászos alakját, megkapták a feleletet az 1710-ből való énekben. A másik kuruc ének pedig: Rákóczi búcsúja! Csak egyet: Rákóczi az ország leggazdagabb birtokosa volt. Meg volt mindene. A bécsi udvar dédelgette. A maga személyére nézve — Felteritett asztal a mi templomunk, Mennyegzöi házban ragyogó, dús fehér Drága felírásán egyre bámulunk, [kész!" Olvassuk: „Jertek el, mert immár minden És ötven éves most e templomunk. .. Ölven éven itt ugyan hányán jártak ?! Hányán voltak Szent-Lélek árjában, Hányán voltak itt Isten-igét várva?! — Ha eddig még nem volt,. .. tudd, mi akar tenni! Templom-szülő templom nagytitku csodája; Istennek átadott életűvé tenni,t Eleven templomként az Ó országába’ / Gáncs Aladár. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Dr. Nékám Lajos a kiváló orvosprofesszor az or$iág betegségéről írván egyebek közt ezeket mondja: vidéki papjaink részére szünidei tan- folyamot kell szerveznünk. Soha az országnak ennyire nem volt szüksége kiváló papokra, mint most. Ezt orvostudós mondja, aki tudja, hogy mitől beteg a test és mitől gyógyul a lélek. Ki veszi onlr most a kezébe az eszmét papjaink kőiül, hogy valóra váljék ? Ott van a pesti református teológiának szünidőben üresen álló sok cétusa, konviktusa. Ez lenne ám a píipi korona I Az ország minden részéből, még az elszakííottakból is évről-évre összegyülekező husz-hafvágya nem volt. Kardját a bécsi elnyomás ellen az elnyomott nép igazáért húzta ki. Ocskayak és Károlyiak elárulták. Menekült. Köpönyegére kockát vetettek, hiszen tudjuk, hogy kik ültek bele a Rá- kóezi-jószágokba. Bécs hívta vissza. Visszakapsz mindent, csak borulj le előttem! A magyar a maga jószágáért, a maga hazájában az idegen, az elnyomó előtt? Inkább Rodostó a maga nélkülözésteljes szegénységében, mint a magához, a néphez való hűtlenség a világ minden gazdagsága árán. És ezt a nagyságot kezdte ki Szekfit Gyula modern történetíró. Azt az Ocskayt eszményítette egy másik. Erre volt felelet gyönyörűen elmondott ének, erre volt felelet a tomboló tetszésnyilvánítás. Ez a mi luteránus kultúránk újraéledése: egy hang és zokogunk, egy hang és ujjongunk. És tudjuk, hogy miért. Maradjunk együtt, ahogy vagyunk ! Ott Tamás.
