Harangszó, 1924

1924-08-31 / 36. szám

If24. augusztus 31.

kellene azon szólaltatnunk protestáns nagyjainkat. Éber és mozgékony sajtóellenőrzést kellette teremtenünk. Visz- sza kellene utasítanunk a protestantizmust érő támadásokat. Meg kellene szerveznünk a sajtó-tájékoztatót. Oly feladatok ezek, amelyek feltétlenül az Országos Lutherszövetség programm- ját képezik.

A keserűség pohara csordultig tele.

Barabás Samu lelkész, nemzetgyűlési képviselő beszéde az Egységes Párt értekezletén.

A protestantizmus anyagi sérelmeinek orvoslása.

Tisztelt Pártértekezlet! Méltóz- tatnak emlékezni, hogy az Egységes Párt egyhangúlag, tehát felekezeti különbség nélkül állást foglalt és pedig nem is csak egyszer a protestáns anyagi sérelmek orvoslása mellett. Többször át is írt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, azonban minden különösebb eredmény nélkül. Maradt minden a régiben, — sőt ma már még rosszabb a helyzet, mint volt valaha. Nemcsak a lelkészek anyagi helyzete nem javult a kor- és családi pótlékok elmaradt valorizá- siója miatt, hanem kulturális intézményeink az azóta a tanítók és tanárok fizetésére vonatkozólag megjelent miniszteri rendeletekkel a megsemmisülés szélére jutottak.

görbén megy a lyuk útja. Hanem vizet öntünk bele.

Gyurka (meglátja a pad mellett hagyott vizes dézsát): Nézd, van itt viz. Vigyük ki, öntsük a lyukba.

Palkó: Vigyük. (A dézsát elviszik.)

HATODIK JELENET.

Agnes, Palkó és Gyurka.

Ágnes (nagy nyögéssel hozza a köpű löt a kerti pádhoz): Inkább soha sem ennék vajat, csak nekem ne kellene ilyesmivel vesződni. Hát még hogyan legyen kedve az embernek köpülni, mikor másnak csinálja a vajat! Dejszen előbb meg- eszek azért is egy jó karéj kenyeret. (Visz- sza megy a második ajtón.)

Palkó (vissza hozzak Gyurkával az üres dézsát s az előbbi helyére teszik): Látod, mégse jött ki a lyukból az ürge.

Gyurka : Tán megfuladt a vízben. Nini, itt a köpülőnk. (Rángatja föl s lefelé a köpülöfát) Benn van ám már a tejföl.

Palkó : Benn van ? .. . Te Gyurka, milyen jó volna tejfölt enni!

Gyurka: De még milyen jó. Jobb az puha kenyérrel, mint a kalács. Tudod mit, Palkó? Tegyünk cukrot a tejfölbe, akkor nem tudja Ágnes vajnak köpülni. Aztán

nARANQSZO

Orvosomhoz.

Ma épp’ három éve, harmatkönnyes reggel Napsugár csókolta betegszobám falát;

És én fehér ágyon — kulcsolt kezekkel,

— Istent hivő lelkem rajongó hitével vártam : a halált.

... Vártam a halált, amely megszabadít tenger szenvedés-, földi kínoktól.

.,. Vártam a halált, amely elszenderit álmodni amott, egy jobb világ-, egy szép

világról.

. .. Egy szebb világról.. . Hol én is boldog leszek,

Nekem is nyit virág, dalol a madár, fnak, Ott már nincsen bánat — csak örömök van— Hol az édesanyám, tudom, nehezen vár

engem, — sóhajtva vár...

Narkotikus álom bénító súlyával

— míg szemem lezárja, hozzám ér a hang: Úgy-e, nem fáj nagyon? Szóljon kis hetesem,

— Nézze a napot! Es hallja ? Cseng a harang!

. . . Gyógyító kezével, gyógyító szavával,

— Orvosom hajolt szelíden fölém.

Ébredő szememnek napsugár fényében, a lelke nagy jóságát — tárta ott elém.

Nemes, fenkőlt lelkét, részvétteljes szivét, amelyek vezetik áldott kezeit.

Sok-sok beteg ajkán fohász száll az égbe:

— Isten legyen vele — és kövesse lépteit! —

.. . Örülök a létnek. A napsugár enyém is, megmentett életem — Néki köszönöm! Imádságom szárnyán elküldöm ma lelkem

— És a lelkem mélyén örök hálavirág

— Hófehér csokrával — áldóan köszöntőm.

HUDY ILONA.

Nem merem állítani, de a látszat amellett bizonyít, hogy az újabb meg újabb intézkedések a protesmajd mikor sehogyse lesz belőle vaj, édes anyánk nekünk adja.

Palkó: Be jó lesz! Megállj, hozok ki a konyhából kockacukrot. (El jobbra az első ajtón.)

Gyurka (felnyitja a köpülő födelét s közben Palkó után les.)

Palkó (iramodik vissza): Találtam

kockacukrot.

Gyurka: Hamar tedd a tejfölbe.

Palkó: így la, benn van már. Tyuhaj, mienk lesz a jó tejföl!

Ágnes (jön vissza): Nini gyerekek, épp kapóra jöttetek. Megengedem, hogy köplil- hetitek helyettem a vajat. Pompás dolog ám az. (Félre.) Legalább addig én pihenhetek.

Palkó (elhúzódik a köpülő mellől): Nem szeretem a vajat. Tanulnom kell.

Gyurka (szintén elsomfordál a köpülő mellől): Nekem is tanulni kell.

Ágnes: Óh, hogy a Bugyiné kotlói ugrasszanak meg benneteket, ti Mátyás király lustái, ti!

Palkó : Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfülü. (El Gyurkával a szobaajtón.)

Ágnes (keserves sóhajjal ül a köpülő- höz): Majd meglátom milyen lesz az a hires tanulás ? . .. Azt hittem, hogy fölmentenek a kutyaházik e bosszantó dolog

267

táns kultúra rendszeres leépítését tendálják. A nagy latifundiumokkal a katholikus egyház állig fegyverzetien áll velünk szemben, akik jobbára csak készpénzből álló vagyonúnkat a háború alatt hazafias felbuzdulásunkból hadikölcsönköt- vényekbe fektettük.

Nem az irigység szólalt meg belőlünk. Örvendetes, hogy legalább egyik keresztyén felekezetűnk nem szorul a könyörülő szeretet és irgalom filléreire; ámde tisztelettel kérdem: nem nemzeti és nem állami érdek-e, hogy megmentsük a hosszú évszázadok viharában a tűzpróbát minden esetben kiállott protestáns kultúrát? Szabad-e még a látszatát is felkelteni annak, hogy nem egy mérték alkalmaztatik jobbra is, balra is? Püspökeink panaszolnak, hogy memorandumukat még válaszadásra sem méltatták. Ez nem mehet így. Hová fog ez vezetni? Van-e és egyáltalában volt-e szükség valaha felekezeti harcra? Hová fog jutni ez a szerencsétlen ország, ha mindenek tetejébe még a felekezeti harc is kitör ? Egyenlő mérték alkalmazását kérjük a feleke- zetközi viszonylatodban. Nyugdíjas papjaink, papi özvegyeink és árváink az éhhalállal küzdenek, mert az 1848. évi XX. t.-c. részleges végrehajtásaképen kiutalt államsegélyek nem valorizátlan fizettetnek ki.

Indítványozom, hogy az Egységes Párt elnöksége a legsürgősebben és a leghatékonyabban tegye

alól. (Nagyot rándít a köpülőn.) Egyszer még úgyis fejszét fogok ennek, nem keseríti tovább az én drága életemet.

Palkó és Gyurka (libasorban jönnek vissza nyitott könyvvel kezükben, mintha legbuzgóbban tanulnák leckéjüket s a szin bal felén levő pad két végére ülnek le egyszerre.)

Ágnes: Pali, vigyázz! egy bogárra ültél rá.

Palkó (hirtelen felugrik, mire a pad másik vége lebillen s Gyurka a földre esik): Hol a bogár?! Nincs itt semmise.

Ágnes (felkacag): Hihihi! Dehogy

nincs. Ott ül ni a földön a rossz bogár, hihihi! Csak tanuljatok tovább.

Gyurka (duzzogva tápászkodik fel s ül vissza előbbi helyére, Palkóhoz): Látod, milyen csacsi vagy, behagyod magadat csapni.

Palkó (szintén visszaül a pad végére): De hiszen legjobban te csapódtál be, ha- haha ! Te huppantál le a földre.

Ágnes : Tyűha ! Az a darázs most meg a te lábadnál mászik Gyurka.

Gyurka (ijedten ugrik fel s most pedig Palkó üti meg a földet a pad felborulása miatt): Hol a darázs ?!

Ágnes (a köpülést abba hagyja, combját üti nevettében): Hihihi! a darázs ... a da-