Harangszó, 1924
1924-08-03 / 31-31. szám
XV. évfolyam. 1924. augusztus 3. 31—32. szám. Alapított» KAP1 BÉLA 1910-bon. I.áltulajdonos: a Duoántti!) Lutlier Szövelséo hí OrszágrOH l<utlitr-$7üvet- «fff hivataluk lapja. Kéziratok, elófieetÓBi dijak és reklamációk a HARAMGSZÓ Kerkesztó- kiadóhivatalának 0s«nlgotthárdra (Vasvra.) küldendők. Klőftsetést elfogad ni>'nden #vao*. tolkési éo tanító. Migjelealt mlndea vasárnap. Az én pajzsom az Istennél van, aki megszabadítja az igazszívUeket. Surkeutfi-UadóblYiUl : SZENTOOTTHÁRD. V&svármegys. A „HABAN8NZ0“ eliMlzvMaf Ar»: » harmadik nemidért* lö.OÜÜ koron*. Csoportos killd. IG.000 K. liather-ttairet«»! tagokaak 10°/o-oa kedvexmóny. Amerikába egész évre 8 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K A .HarangaaO* lerjesztá- sire befolyt adományokból ■zárványban lakó híveinknek lugyenpéldányokat küldünk. Micsoda az ember? Irta: Gerencsér Zsigmond. Az úszüvelségi nép legnagyobb királya: Dávid, amint feltekint az égre s látja az Isten kezének csudálatos alkotásait, összehasonlítást tesz a természeti világ és az ember világa közt és szinte önkénytelenül támad az a gondolata: Micsoda az ember, hogy az Isten megemlékezik róla és gondja van rá? Aki már volt magas hegycsúcson s onnan alátekintett a mélybe, észrevehette, mily parányiak a völgyben járó-kelő emberek. Ha a hegy tövéből emeljük tel tekintetünket a begy tetejére s meglátunk ott egy turistát, tapasztalhatjuk, hogy minél magasabban halad az, annál kisebbnek tűnik fel előttünk. Azt mondják, hogy a felhőkön is messze túl szárnyaló repülőgépről alig lehet észrevenni a földön levő embert, viszont a magasban járó repülőgép vezetőjével együtt csak egy pontnak látszik. Mennyire igaz ily értelemben is, hogy az ember csak egy porszem. Hátha még elgondoljuk az egész. Földünket, az óriási égi testek végtelen sokaságát, azok nagyságának számmal ki sem fejezhető voltát! Mily parányi az ember ehhez képest! Emellett milyen gyarló, milyen gyenge, milyen mulékony ! Tegnap talán még közöttünk járt, aki ma már halott. Ma még erőben, egészségben láthatjuk egymást, holnapra vége lehet földi életünknek. A legkisebb Kiszórás, egy kis rovarcsípés sírba dönthet. Oh mily gyenge az ember! Hátha még az egész minden- ség hatalmas Urával hasonlítjuk össze! Bizony csak olyan az ember, mint a porszem, mint a semmi; — mégis ő a teremtés koronája. Van-e az összes ismert teremtmények közt csak egy is, amelynek oly csodálatosan szép volna a lesli szervezete, mint az emberé? Mennyi méltóság az ég felé emelkedő, egyenes járásban 1 Milyen csudálatos az öntudatosan gondolkodó értelem, a nemes érzelem, a jóra való akarat! Mennyi lehetőség, mennyi áldás! Hiszen csak egy kevéssel kisebb az ember azoknál a tiszta szellemi lényeknél, akiket angyaloknak nevezünk; hiszen dicsőséggel és tisztességgel ékesíté őt fel a Teremtő: úrrá tette kezeinek munkáin, mindeneket a lábai alá vetett! Avagy nem fogja-e be az ember az állatot, nem szeli- díti-e meg a nálánál sokkal erősebb oroszlánt is? nem győzi-e le a mérges kígyót, a tengerek szörnyetegeit, a levegő sasát? nem köti-e le a zuhatag erejét, nem hajtatja-e a vízzel, széllel a malmát, nem kutatja-e át a földnek belsejét s nem uralkodik-e a levegő felett is? Bizony a legnagyobb alázattal, de egyszersmind a legnemesebb önérzettel mondhatjuk: Micsoda az ember, hogy az Isten megemlékezik róla és gondja van reá? — ^'or és hamu, csupa gyarlóság; uiégis erő, hatalom; olyan, mint a kis fűszál, vagy a gyenge virág, amely ma még virít, holnap már elhervad; — mégis az örökkévalóság paradicsomkertjébe plántálja át az Ur kegyelme; e föld szülöttje, mégis az ég polgára. Erre hivott bennünket az Or; s azért adott nekünk vallást, — amit semmiféle más teremtménynek nem adott, — hogy a vallás összekösse lelkünket a mi örök hazánkkal és folyton arra figyelmeztessen, hogy minden kicsiségünk mellett is nagy értéket képvisel minden egyes lélek. Csak azt ne feledjük solia, csak vissza ne utasítsuk e magasztos hivatást, el ne játsszuk emberi mivoltunkat, hálátlanok ne legyünk Isten ama kitüntető kegyelmére, amelynél fogva minket emberré teremtett! — emberré, aki ugyan csak parányi porszem a világmindenségben, de, lia teljesíti hivatását, akkor a teremtés koronája, a mennyország örököse! A királyi szolga. Egyszer Budapesten járván, bolyongásaim közt ép a királyi palota elé jutottam s amint betekintek a nagy, széles kapun, egy csomó embert láttam ott egy ajtó előtt állani. Kíváncsiságom felébredt és odaléptem egy úrhoz és megkérdeztem, hogy mit várnak itt ezek az emberek. Most lehet — adta tudtomra — a királyi termeket megnézni. Ejnye — felkiáltottam — azokat én is szeretném látni! Megteheti — szólott az ur — csak váltson magának 30 krajcárért jegyet itt a hivatalban és csatlakozzék hozzánk. Megköszöntem a jó tanácsot, váltottam jegyet és én is odaadtam a várakozók közé. Nemsokára jött is egy királyi* szolga és felszólított bennünket, hogy kövessük őt. Leadtuk jegyeinket és követtük vezetőnket. Megnyíltak előttünk a termek és mi ámulva néztük azt a pompát, amely a magyar király lakásában előttünk feltárult. Volt ott szebbnél szebb kép a falakon, gyönyörűnél gyönyörűbb bútor a szobákban, gobelinek, szőnyegek és ki tudná mindazt felsorolni, ami szép és drága előttünk feltárult. El voltunk ragadtatva mindnyájan Akinek nincsen sajtója, annak nincsen szava
