Harangszó, 1924
1924-07-06 / 28. szám
220 HARANQSIÖ 1*24. július 6 elhanyagolt és roskadozó, kőszószéke és fakarzata van, oltára nincs, roskadozó fatornya 1 haranggal. Ev. tanító Boros Mihály, szakonyi, kb. 27 éves, a templom mellett levő iskolaházban lakik. [1920-ban 57 ev., 1 ref., 210 kath., 5 izr. Szemere. 1697-és 1714-ben: Temploma a falun kívül távol sikhelyen épült, szentkereszt oltára, fakarzata és faszószéke van. A falu közepén faoszlopon függő harangja. Fával bekerített temetője. (1695-ben ev. pap Dolgos György, tanító Horváth György.) 1697-ben ev. tanítója van. 1714-ben ev. pap: Szeli András, kb. 60 éves. A paplakást Somogyi Imre családja adta. A papot a zavargások (Rákóczi felkelés) idejében a szemerei község akaratából hozták be ide és itt már négy éve prédikátor. Ev. tanító Rajki István, Magyargencsről (Kemenesaljáról) való, kb. 28 éves, ebben az évben lépett a tanítói szolgálatba. 1697-ben 61 kath. volt, az evangélikusokat nem számlálhatta meg a főesperes, mert nem jelentek meg. 1714-ben 235 ev., 120 kath. és 2 kálv. [1920- ban Répczeszemerén 165 ev., 607 kath., 9 ref. és 10 izr. volt.] Az egyh. lát. könyvek szerint a községekben a templomok szent Mihály arkangyalnak, szent Miklós püspöknek, szent István királynak, szent keresztnek és szt. Imre hercegnek voltak szentelve, tehát azelőtt a katholikusokké lehettek. Nemesládonyban, Nagygeresden, Szemerén e templomok az egyházlátogatók szerint az evang. vallásgyakorlat által vannak megsértve, megszentségtelenítve. Hogy 1714-ig evangélikusok kezén voltak, a Rákóczi felkelésen kívül annak lehet tulajdonítani, hogy e községekben ev. nemesek birtokai voltak. Lőcsön 1714-ben ev. tanító volt Boronánczki (talán Brodnyánszki ?) Mihály 30 éves. Ez híveit bizonyos házban összegyűjtve eretnek beszédeket szokot felolvasni, a ,vizi- tátor ezt jövőre eltiltotta, de megengedte. hogy a könyörgéseket és a szokott éneklést végezhesse. — 1714-ben 135 ev. és 65 kath. volt. [1920-ban 81 ev., 436 kath., 5 izr.) A következő községekben az evangélikusoknak már nem volt papjuk és tanítójuk, a templomokat a katholikusok elfoglalták és a maguk egyházi embereit tették helyükbe. Ezeknél csak a lélekszá- mot közölhetem. Szopor-ról az evangélikusok Nemeskérre jártak templomba. 1697-ben 134 ev. és 20 kath. volt. 1714-ben Felsőszoporon 46 ev., 43 kath. [1920-ban 228 ev., 410 kath,, 3 izr.) Alsószoporon 67 ev, 1 ref., 29 kath. (1920-ban 118 ev., 122 kath., 1 ref., 2 izr). Bük. 1697-ben Alsóbükön 249 ev., 64 kath. Felsőbükön 113 ev., 110 kath. Középbükön 125 ev., 56 kath. volt. 1714-ben Bükön 681 ev., 270 kath., 3 ref. volt. (1920-ban 917 ev., 1829 kath., 7 ref., 2 unit., 49 izr. Ev. anyaegyház ma). Szakony-ban 1697-ben 400 leiekből 30 volt kath., a többi ev. 1714- Felsőszakonyban 363 ev., 87 kath. (1920-ban 258 ev., 325 kath., 2 ref., 4 izr. Ev. anyaegyház van ma itt.) 1714-ben Alsószakonyban 231 ev., 105 kath. volt. (1920-ban 249 ev., 264 kath., 8 izr.) Sajtoskálon 1714-ben 82 ev., 90 kath. volt. (1920-ban 70 ev., 493 kath., 4 izr., 1 gör. kel.) Felsőságon 1714-ben 95 ev., 122 kath., 3 ref. (1920-ban 96 ev., 476 kath., 17 ref., 9 izr.) Ivánon 1697-ben 500 lélekből volt: a) 108 kath. és 153 ev., akik gyónni tudnak, b) a többi még nem képes a gyónásra. 1714- ben 255 ev., 262 kath. (1920-ban 20 ev., 10 ref., 1871 kath., 24 izr.) Dávid király sírja. A bibliai régiség-kutatásnak régi vágya, hogy Izrael nagy költőjének és királyának, a pásziorfiuból trónra emelkedett Dávidnak sírját megtalálják. Az egyiptomi újabb fölfedezések, különösen Tout-ank-Amon sírjának felnyitása, hol annyi megbecsülhetetlen régiséget találtak, újra előtérbe hozta a régi tervet. A fáradhatatlan kutató Lord Mac Aliseer vállalkozott is a nagy feladatra s már meg is kezdette az ásatásokat Juda hegyei között. Ámde az arab törzsek nem jó szemmel nézik a munkálatokat, sót amennyiben egy prófétájuknak, Haram Esek Sche- riffnek sírját kezdték bolygatni, ellenséges magatartást mutattak a munkásokkal szemben. Lord Alizernek 5000 font sterlingjébe került, míg a lázongó törzset lecsendesftette és jóindulatáról meggyőzte. Az ásatások kimenetele elé nagy érdeklődéssel néznek a bibliai kutatók, bár ha a költségek ily arányban emelkednek, óriási áldozatokba fog kerülni a keresett sir megtaláláa. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartasára, OLVASSUK A BIBLIÁT! Kornéliusz százados. Júl. 7. Cselekedetek 101—2. Kornéliusz nem a vitézségével tűnt ki, mint Náamán tábornok. Bizonyára jó katona is volt, de nem katonai erényekben volt legnagyobb, hanem abban, hogy imádkozott. Olyan katonákat most is ismerek, akik szeretnek lelki dolgokkal foglalkozni, akik magukban magasabb rendli lelki életet élnek. De Kornéliusz a rendelkezésére álló legteljesebb módon Istennek szentelt életet élt s ezt élte egész házanépével, sőt katonáira is kiterjesztve Júl. 8. Cselek. 10.3-6. Terjedt e oly messze Kornéliusz hire, mint Náamáné, — azon lehetne eszmecserét vívni; de hogy az egekre nem a tábornok űré halolt fel jobban, — az kétségtelen. Csodálatos volt az egeknek is kezdettől fogva ez a szüntelen imádkozó katona. De ő maga csak akkor kezdett el csodálkozni igazán, mikor imádkozó életére érkezett egy felséges válasz. Isten ugyanis tudta, hogy bármily kedves a Kornéliusz élete, az még nincsen rendben, hiszen aki a Megváltóról nem tud, hogy is lehetne annak rendben az élete. Talán ő maga világosan ezt nem is érezte, ,de éppen mert őszinte imádkozó volt, Isten ezt vele megéreztette. Júl. 9. Cselek. 10.7—le. Vezérléshez szokott ember volt a százados ur, s mégis lelki dolgokban, hogy kész magát vezettetni mástól 1 Nem szégyenli ezt azok előli sem, akik őt lelki vezetőjüknek tisztelik. Mi is lett volna egész jövőjével, ha úgy okoskodik, mint manap sok ember, hog> ő lelki dolgokban nem szorul senki tanácsára. Pedig, aki még nincsen teljes birtokában megváltatásának, az bármely percben gondolhat arra, hogy Isten készít fe már valahol egy lelket, mint Kornéliusznak Pétert, hogy Istentől vezetetten vezethesse őt a Jézusban való teljes életre. Júl. 10. Cselek. 10.17—20 Oh mily drága lélekállapot az, mikor ránk virrad egy nai és mi nem tudjuk, hogy mi, de érezzük hogy valami nagy dolog fog velünk tör ténni. Mert vannak napok, amelyekhez min den előző csak előkészület volt: lépcső csarnok a történelemhez. Kornéliusz meg érezte ezt. Minden elmondott imádság; visszhangzik abban a boldogságban, amely lyel leborul Péter e'őtt. Ám a találkozá: első pillanatában, ugyanabban a leborulás ban kitűnik mindjárt az is, hogy milyet fogyatékos a világossága s minden gazdag ság mellett is mekkora az Isten szerint vált életének a hiánya. Sokaknál tudod ntiér nem tűnhetik ki ez? Mert maguknál mé lyebb keresztyént nem engednek soha ; közelükbe. Júl. 11. Cselek. 10.27—30. Tökéletessé get árul el Kornéliusz akkor, amikor imádn akarja Pétert, de a lehető legtökéleteseb ben találja meg az igazi viselkedésmódot mikor Isten jelenlétébe helyezkedik s úg1 figyel Péter szavára, mint az élő Istennel neki szánt szavára. Láttál-e már olyanokat kik inkább hajlandók arra, hogy imádjanal egy embert, minthogy átvegyek valakitő az élő Istennek számukra címzett üzene tét ? Sajnos, ilyenek sokkal többen vannak mint a Kornéliuszok 1 Júl. 12. Cselek. 10.30—43. Nem vol egészen uj dolog Kotnéliusznak az, ami most hallott. Péter joggal utalhatott erre de mégis oly tapintatosan tesz bizonyságo előtte, először csak azt domborítva ki, hog
