Harangszó, 1924
1924-06-29 / 27. szám
1124. június 29 HARANOSZO 211 Valamikor a gimnáziumi évi értesítők száraz statisztikai adatgyűjtemények voltak. De a bonyhádi, akkor még igazán kis gimnázium értesítői már a hetvenes évek elején feltűntek a gimnázium tanárának, az akkor még fiatal tudós Lehr Albertnek, klasszikus magyarságu Schiller fordításaival. Lehr Albertet, a komoly tudományok mívelőjót, a magyar tudományos akadémia tiszteleti tagját méltatta már más, ahhoz értő ember és fogja is még méltatni. Én csak a dunántúli ember szemével, a tolnai svábéval nézve akarok néhány virágot a sírjára tenni. Abból az időből, mikor még a Borsszem Jankó az volt, ami volt. Porzó lapja és Jankó Jánosé, a párjára még nem talált magyar karikaturistáé. Milyen bátran adhatta azt a lapot akkor még az ember a lányai kezébe, azokat a finom vonalú képeket, tréfákat, verseket. A kölesdi, meg a majosi öspöröskisasszonyok milyen édes vihogásba törtek, mikor olvasgatták a dévai Lukács-verseket. Mert hát azért Lehr Albert sem szerette volna, ha azt mondták volna róla, hogy ő nyelte el a szentelt kancsót. Egy kis borsot igen! De csak egy szemet. Egy borsszemet, de nem ám egy egész disznótorra valót. Szerette a vidámságot. Ez már benne van a levegőjében annak a Egy helyen aztán megállott a vezető és halkan megszólalt. — Célnál vagyunk tisztelendő uram. Ezt a helyet gondoltam alkalmas helynek. Mit szól hozzá ? A szemük már megszokta a sötétséget. A hold is éppen előbukkant a felhők mögül s kísértetiesen törtek át a bágyadt sugarak az ágak levelei között. Szilágyi körülnézett. A másik halkan magyarázni kezdett. A kezével az egyik hely felé mutatott. — Itt, ezeket a bokrokat megritkitjuk és egy keskeny utat csinálunk. E mögött egy hosszabb domb húzódik. Igen alkalmas hely lesz annak, aminek mi akarjuk. Szilágyi helyeslőén bólintott. Ekkor elővették a késüket s nyesni, vágni kezdték a bokrok ágait. Néhol az ásónak is dolga akadt. Jó félórai munka után a dombhoz értek. Lehetett olyan két öles széles, nyolc öles hosszú és másfél öles magas. Szilágyi felmászott a tetejére s végigjáratta rajta a tekintetét. Aztán körülnézett. De nem sokat láthatott az éji homályban. De meg valóságos áthatolhatatlan sűrűség övezte köröskörül a dombot. Nagyon megtetszett neki a hely. Lejött a dombról s társához fordult. — Köszönöm a szíves fáradozását, István. A hely igen alkalmas. De maga most induljon vissza. Még elég sötét az A 71. Zsoltár. Te benned bíztunk eleitől fogva, Te voltál Istenünk, mennyei jó Atyánk. Ha zúgott a vész felettünk harsogva, Szent oltalmad alatt békén nyughaiánk. Jóságod szárnyával fedezél bennünket, Semmi baj, bántódás nem érhetett minket. Hála tenéked, hatalmas Istenünk, Amíg tart életünk, csak benned remélünk. Érzelmink, ajkunk, minden gondolatunk Hirdesse szerteszét: tiéid maradunk! Időtlen időkig minden nemzetségünk Hirdesse, hogy te vagy segítő Istenünk I \ Urunk Istenünk, Seregeknek Ura Hozzád esedezünk térdünkre borulva, Hallgasd meg imánk, ftgyelmezz szavunkra, Nyújts vigaszt,enyhülést szomorú sorsunkba’. Törd meg a zsarnoknak, törjed meg haial- Hogy félje s rettegje Isten Igazságát, [mát, MAYER PÁL. tolnai szép sváb világnak, a vérében az áldott embereinek: a fiainak. Gyerekeim, legyetek jókedvvel! Nem kell azért rossznak lenni! De legyetek vidám lélekkel! A vidám lélek könnyebben tud közeledni keresztyén kötelességhez, mint a komor, a borús. Nem kell minden dolgot egy nap alatt elvégezni akarni, ne akarjatok négy nap alatt szentekké lenni! Nem kell igy ! Az a lélek, a melyet eltölt az Urnák szerelme igazában, az oda jut a végső célhoz, amelyik előtt boldog megnyugvással suttogja majd a nagy toszkánai költőlélekkel, Filippo éjjel, időben hazaérhet. S vigyázzon, nehogy észrevegyék. S aztán úgy legyen, ahogyan megbeszéltük. Melegen megrázta emberének a kezét s az útnak indult. Szilágyi meg az ott maradt eszközökkel azonnal munkához látott. Egy barlangot akart ott magának meg a híveinek készíteni, ahol majd aztán felkeresik s vigaszt nyernek tőle lelkiekben. A faluba nem térhetett vissza. Tudta, hogy ott okvetlen keresni fogják. Aztán ott volt az új kath. pap is, aki még erőszakosabb volt, mint az elődje. Híveit erőnek erejével is a kath. imaházba kényszeritette az ünnepnapokon. S bizony már többen át is tértek. A pásztor nélküli nyáj már oszladozott. Hát ennek akart az útjába állani Szilágyi s azért maradt hívei közelében. Tudta, hogy most már nem a szabadságával, hanem az életével játszik, ha rajtaveszt. De ezzel a legkevesebbet törődött. Az apostolok nagy része is martyr- halált halt a Krisztusért. Hát mennyivel különb ő az apostoloknál? Hiszen még a nyomdokaikba sem léphet azoknak... És aztán lázas munka kezdődött éjje- lenkint a Vág menti erdőben. Minden éjjel öt-hat férfi ment ki az erdőbe és folyt a munka szaporán. Hajnal táján aztán az emberek egyenkint szállingóztak haza. S mindegyikük más-más utón ment, nehogy gyanút keltsenek, ha netalán találkoznának Nerivel: Uram! a Te álmodat bocsásd én reám! Egy vidám lélekre bocsájtotta ime az Ur az ő álmát. A békés álmot, amit nem zavar semmi, ne zavarjon semmi. Egy rövid imát! — Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... És ha végig mondtuk, sokan lesznek, akik rá mondják az Áment, — tudom biztosan. —nd.— ÉRTESÍTÉS. „A dunántúli evang. egyházkerület története** című munkának szállítását soproni theol. fakultásunk dékáni hivatala szíveskedett elvállalni. A 60 ívre (950 oldalra) terjedő és díszesen kiállított kötetnek ára 240.000 korona (kevesebb mint tizenhárom és fél aranykorona). Ehhez járul azonban 7200 K forgalmi adó és a csomagolási és szállítási költség (ezidő szerint mintegy 10.000 korona). Minthogy a postaköltségek gyakran változnak és a pénz utalványozása is külön költséggel jár, azért ajánlatos a könyvnek utánvéttel való megrendelése. Akik a múlt évben a 3000 koronát előre befizették, azoknak ezt az ösz- szeget valorizálva fogjuk beszámítani. A könyv bolti ára jóval magasabb lesz. Segédlelkészek és theol. hallgatók a művet ezidő szerint 140.000 K kedvezményes áron kapják. A megrendeléseket és fizetéseket az evang. theol. fakultás dékáni hivatalához Sopronba méltóztassék küldeni. valakivel az utón. S másnap újból ott voltak s folytatták ott, ahol előzőleg elhagyták. S hoztak magukkal mindent, amire Szilágyinak szüksége volt. Lassankint kikerült egy asztal, egy-két szék, egy nyoszolya. Aztán odakerült a régi feszület is meg egy biblia. Készen volt már minden. S a nivek kezdtek aztán odazarándokolni, hogy sokat nélkülözött lelkűk vigaszt találjon. Különösen vasárnap délutánonkint özönlöttek sokan az erdőbe. S ez fel sem tűnt senkinek a faluban. Hiszen kedves hely az erdő. Azelőtt is jártak oda özönével a falubeliek. Tavasszal szórakozni, mulatozni, gyöngyvirágot szedni. Nyáron fürödni, ep- részni. Ősszel meg télen fát vágni. Hangos volt az erdő mindig. Kivált így tavasszal, amikor a falu fiatalsága is ott volt. Lányok, legények kisebb-nagyobb csoportokba verődve szedték össze az erdő vadvirágait. Most meg május derekán a gyöngyvirágot szedték csokorba, amellyel ugyancsak tele volt az erdő. S a kisebb-nagyobb csoportok egyenkint tűntek el. Észrevétlenül kerültek a barlangba. Ott aztán a virágokkal teleszórták a barlangot. Két csokor gyöngyvirág az asztalra is került a feszület mindkét oldalára. Mert az oltárt egy leteritett asztal helyettesítette. Annak közepén állott a feszület. Előtte feküdt a biblia. S a feszülettől jobbra-balra egy-egy pohárban illatoztak a gyöngyvirágok. (Vége kivetkezik,)
