Harangszó, 1924
1924-06-22 / 26. szám
1924. június 22 RARANOSZO. 203 tom, hogy azok minden külsőségektől mentes tiszta krisztusi tanok. 3. Hogy melyek volnának a legszükségesebb tenni valók ? A gyermeknevelés ! A jelent úgyis elvették tőlünk, a jövő azonban még mindig a mienk lehet. Erős akarattal, sok áldozattal ugyan a jelenben is lehetne eredményeket elérni, de én mégis csak azt hiszem, hogy a gyermek az, akivel leginkább érdemes foglalkozni és a gyermeknevelés az, amellyel döntő sikereket lehet elérni a protestantizmus jövőjét illetőleg. Nagyon üdvös dolog volna az is az egyetemes egyházra s igy a protestantizmusra, ha a vezető állásokra csak olyan egyének pályáznának, akik isteni elhivatást éreznek magukban és nem csupán kenyér kereseti lehetőségnek tekintenék hivatalukat, hanem a szó igaz értelmében vett apostoli missziót teljesítenének. 4. Hogy mit tehet a Luther-Szö- vetség ? En azt hiszem, hogy a Lut- her-Szövetségnek elsősorban is, hogy eredményesen tudjon működni, egy nagyobb és állandó tartalékalapra volna szüksége, mert hiszen a legszebb eszme is csak eszme marad és a leggyönyörűbben kidolgozott program is csak program marad, ha a megvalósításához szükséges anyagi erő hiányzik. Tagadhatatlanul nagy szolgálatot tenne a Luther-Szövet8ég, ha a Harangszó mellett egy mindennap megjelenő politikai lapot is indítana, Aztán szikrázó szemekkel fordult a rabok felé s öklével megfenyegette őket. — Hej a kutyafátokat! Adnék én nektek ! Csak én lennék az uratok, a parancsoiótok! Kellionak megtetszett Istók s intett neki, kövesse. ásnap aztán Istók ügyelt már a rab lelkészekre. Egy-két őr is ténfergett körülöttük s ezek fejcsóválva hallgatták azokat a gorombaságokat, amiket az uj felügyelő vagdalt a rabok fejéhez. Ilyen cifrákat Bene nem tudott mondani! De még Kellio sem 1 Nem is igen szerettek a közelében lenni, hanem inkább arrább járlak a többi rabok közelében. Istók észrevette mindjárt az első nap, hogy a vár egyik ablakából valaki figyeli. No, ő rajta ugyan senki ki nem fog! Ha még annyira figyelik is. Iszonyú lármát csapott, bár minden ok nélkül. Hadd hallják odabenn a hangját I S ha egy-egy rab megpihent, husángját felemelte s úgy rohant a pihenőhöz s lármázott, kiabált, hogy dolgozzék ragyásig, mert különben összetöri a csontjait. De azért még senkit sem ütött meg eddig. Szilágyinak nagyon ismerős volt Istók hangja. Lopva rá-ránézett. Szerette volna kitudni, vájjon igazában kicsoda lehet? Hősök emlékére!* Szép a babér, ha azt jutalmul kapja Hős homlokára gyilkoló csatán, De szebb I ha érckőbe van vésve sorra Dicső hősök neve emléktáblán. Hős babér dicső, mert hisz kitüntetés, Sokára mégis hervad, elvirul, Ez győz az időn s mint eoli hárfa Örökre szól, hevít s gyújt csatákra! Hős tettre serkent e két márványtábla, Melyet körmendi ev. gyülekezet Elesett hősök iránti hálára Béke templomában elhelyezett. Nyolcvankét hősünknek örök emléke, Mint varázsige, száll a szivekbe; A két kövön, mint Kerub büszkén ragyog: Hősök szelleme, dicső magyaroki Nagy volt a magyar, koszorú volt fején Erény virágiból s dicsfény rajta-, De az ezer évnek tündöklő egén Szomorún hagyta el a glória; A sors végcsatára hívja a magyart, Mind a négy táj felé villog a kard S bár ezrivel hull a hős, büszkén kiált: Győzelmet nekünk vagy hősi halált! S „elhunytanak legjobbjaink a hosszú Harc alatt“, jelzi a sok bús kereszt S emléktábla, hogy árva város, falu Csak hősök emléke éltet s ébreszt. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába Onta vért“, jönni fog feltámadás, Megmozdul és beszél a sok néma kő: Lesz még egy jobb, szebb magyar jövendő! Óh igen! remélnünk kell s szent a hitünk; Hogy olyan lesz hazánk, mint volt régen; Hatalmas nemzetnek újra feltűnünk, Mint ragyogó csillag fenn az égen ! Dicső hősök! Emléktek szent és áldott, Hős tettekre int emléktáblátok, Mely győz az időn s mint eoli hárfa Örökre szól, hevít, gyújt csatákra! SÁRKÁNY FERENC. *) A körmendi ev. gyülekezetben hősi halálI hallak emléktáblájának felavatása alkalmából 1924. 'únius 15-én tartott ünnepélyén szavalta a szerző. Istók észrevette a kutató szemeket. Hát csak annál jobban dühösködött, lármázott. Széthúzta a száját, ráncba szedte a homlokát s igyekezett minél vadabb arcot vágni. A tekintete ismét a vár ama bizonyos ablakára esett. S Kellio húsos, csupasz arcát újból ott látta. Ugyanakkor Szilágyi is rákönyökölt az ásójára s pihenni akart. Ránézett Istókra. Az is éppen odanézett. A tekintetük találkozott s Szilágyi agyában hirtelen világosság támadt. Öröm csillant meg a szemében s éppen mondani akart valamit, de Istók megelőzte. Felemelt bottal rohant feléje s éktelenül káromkodott. De amikor közvetlen eléje ért, odasugta neki. — Az Istenért tisztelendő uram el ne áruljuk magunkat! Kellio most is ide figyel! Én vagyok Bartos 1 Megmenteni jöttem 1 Csak vigyázat! Mindez egy pillanat alatt történt. S a következő percben már újból lármázott s haragosan rázogatta Szilágyi feje fölött a husángot. És Szilágyi lehajolt s meggörnyedten folytatta tovább munkáját. Sem Kellio, sem az őrök nem vettek észre semmit. De még a lelkészek sem vették észre a történteket. Ki is merte volna az indulatos uj felügyemert hiszen közvetve a politikán keresztül lehetne talán a legnagyobb horderejű sikereket elérni. 5. Hogy mi az oka annak, hogy vegyes házasságoknál legtöbbször az evangélikus fél bizonyul gyengébbnek? Én azt hiszem, hogy itt is a gyermeknél kell kezdeni. A kat- holikusoknál ugyan is mindenek előtt és mindenek fölött valónak tartják a hittant és ebből olyan alaposan előkészítik a gyermeket, illetve annyira bele szuggerálják abba a gyermekbe, hogy csak egyedül a kér. kath. hit az, amely üdvözít, hogy aztán később felnőtt korában is sokkal könyebben tud ráhatni a papja. 6. Hogy miért járatom a Harangszót ? Eltekintve attól, hogy tanulok is belőle, szórakoztat is, erkölcsi kötelességemnek tartom ezt az egyetlen sajtótermékünket támogatni. „Az emberiség nagy része folyton az anyagiakkal törődik, halhatatlan lelkűk számára úgyszólván egy percük sincs. A nyereségvágy, a vagyongyűjtés minden idejüket felemészti. Botor ember, mi lesz a véged, ha mindig csak a testiekkel törődsz; mit használ neked, ha az egész világot megnyered is, lelked pedig elkárho- zik. Vagyonod nem fog megmenteni, inkább kárhozatodra lesz, ha nem Isten akarata szerint használod fel. Tégy jót és irgalmasságot gyakorolj minden napon, hogy az Isten is irgalmasságot gyakoroljon veled. “ lőben gyanítani a megszabadítójukat! ? Történt, hogy Kellio egy hétre Pozsonyba utazott. Helyettesítésével Benét bízta meg. Mióta Istók a várba került, sokkal kevesebbet törődtek ezek ketten a rablelkészekkel. Ügyes, használható embernek bizonyult Istók, hát sokan megbíztak benne. Nem is tartották már megfigyelés alatt. Bene a lelkészeket a várba rendelte s folytatta velük a földalatti börtönök ásatását. Istók ügyelt fel rájuk. Bene napjában egyszer-kétszer utánuk nézett. S most is, mint azelőtt, ha készen volt egy-egy börtön, úgy azon éjjelre odacsukatta a lelkészeket. Hadd legyenek ők az első lakók benne! Istók, illetve most már Bartos, a nemes- kajali tanító egy ilyen éjszakára alapította a szökés tervét. Közölte ezt Szilágyival, aki helyeselte a tervet s beavatta a titokba a többi lelkészeket is. De nagyot néztek erre azok! S bámulták Bartos csodálatos lelkierejét, hogy e kettős szerepét oly tökéletességgel tudta játszani. Különösen azt csodálták, hogy a jezsuita Kelliot is rátudta szedni úgy, hogy az vakon megbízott benne. Bartos lassankint elmondta Szilágyinak
