Harangszó, 1924
1924-06-15 / 25. szám
XV. évfolyam. 1924. június iS. 25. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: a OanáDttül Lutber-SzövelséQ. ti Országon I/nther-Szötet- ««K hivatal«« lapja. Kéziratok, elófizetéal dijak éa reklamáoiók a HARANG SZÓ azerkeaztó- ki adóhivatalának bcantgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Mert flármán vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben Blőfisetést elfogad aUnd*éa'ta3ló.1* é** az Atya, a* Ige és a Szent-Lélek, és ez a három egy. MtoJslBBik mlodeo vasárnap. HARANGSZO Saerkaaitő-kiadóhivatal : szentootthArd. Vasvármegye. A „HABANSSZO" eldflaetéel ára: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Lather-Siöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. A keresztjén egyházak egyesülésének kérdésében állást foglalt a Deutsche Litteratur-Zeitung legutóbbi számában a legnagyobb német teológus, dr. Harnack Adolf is. Amit mond, azt — mint minden megnyilvánulását ennek a nagy szellemnek, magáévá teheti és kell is, hogy magáévá tegye minden luteránus. A müncheni egyetem egyháztörténelmi tanszékének ordináriusa, Pfeil- schifter György, rektori beszédjében ennek az egyesülésnek a lehetősége kérdésével foglalkozott. És ennek a gondos mérlegelésben fogamzott beszédnek a visszhangjaként mondja Harnack a következőket. Az evangéliumi alapon álló egyházaknak elvileg vissza kell utasíta- niok minden kísérletet, mely a római egyházzal való egyesülésre irányul, mert ez utóbbi az evangéliumi alapon álK5 egyházakkal nem egyesülést és szövetkezést keres, hanem a bűnbánó visszatérést várja el tőlünk Kóma kebelébe. Természetes, hogy a lelki szabadságnak ilyen visszafejlesztése már eleve is kizárt dolog és az egész kérdésnek a feszegetése tisztára akadémikus értékű. Azonban — mondja Harnack az ót jellemző előkelőséggel, mellyel mindig .az ellenfél gondolatát használja fel a megértés lehetővé tétele érdekében — nagyon figyelemre méltó, amit Pfeilschifter beszédjében hangoztat, elátulván az evangélikus felfogásnak tiszteletben tartására való hajlandóságát. A rektori beszéd ugyanis azzal fejeződik be, hogy: ha már egyesülésről nem lehet is szó, szó lehet és kívánatos is, hogy legyen: közös munkáról az erkölcsi, gazdasági és szociális élet megújhodása érdekében. Lehetetlen — idézi a müncheni beszédet, ezt ebben a részben magáévá téve Harnack, — hogy egy keresztyén egyház is akadjon, amelyik elzárkóznék egy ilyen közös, nemzetközi mentési munkában való részvétel elöl és lehetetlen, hogy akadjon egy gyakorlati élettel szemben való hivatását, rendeltetését józanul felismerő egyház, amelyik a többi keresztyén egyházak dogmatikus, jogi és kultuszbeli birtokállapotának teljes tiszteletben tartásával ne tartaná kötelességének a keresztyén eszménynek megvalósítására irányuló közös és békés együttműködésben való részvételét. Odakint így beszélnek. Mind a két egymásnak kezet nyújtó bölcs ember hangsúlyozza, hogy ennek a munkának nemzetközinek kell lennie. Mindenütt így legyen. Még nálunk is. Mi magunkra vesszük és nagyon jó luteránusoknak érezzük magunkat azért, hogy az esti békés csendben felénk hangzó békés Dicsértessék a Jézus Krisztus-ra békésen megeme- lintjük is a kalapunkat Mindörökké Amen- nel viszonozván azt. Az adjon Istenre ép olyan fogadj Istennel. De aztán ilyet is várunk a mi adjon Istenünkre. Ahogyan az már szokás rendes helyen, rendes emberek között, mm. Szentháromság. A Pünkösd után való vasárnapot a Szentháromság tiszteletére ünnepli az egyház. Annak tiszteletére, ki lényegében egy, de személyében három, akiről így szól az apostoli hitvallás: „Hiszek egy Istenben . . . hiszek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött fiában ... hiszek a Szentiélekben ...“ Egy Isten, aki személyében három. A keresztény hitnek nagy titka ez, nem a szőrszálhasogató emberi észnek, hanem a hittel teljes, vallásos érzelemnek szánva. Mert van a vallásban sok olyan dolog, amit megértünk, természetesnek találunk, de van olyan is, ami értelmünkön felül van. Hiszen már abban a szóban, hogy „hit“, benne van az, hogy itt olyan dolgokról van szó, amiket véges emberi értelemmel nem lehet felfogni, amit csak hinni lehet. Van sok olyan ember, aki nem tud hinni, mert a szíve, lelke csak rideg, szemmel látható, kézzel fogható földi dolgokhoz van hangolva, mint azé a Nikodémusé, akivel a Szentháromság-vasárnapi evangéliumi szentigék szerint Jézus beszélgetett. Jézus egy eszményi világból vette lelkének táplálékát s gondolatai, érzései mindig túlszárnyaltak a mindennapi emberi godolkodás határain. Mikor azért Nikodémus arra kérte, hogy magyarázza meg jobban szavait, Jézus azt felelte neki: „Hogyan magyarázzam meg neked, hiszen te, aki pedig tanult férfiúnak hiszed magadat, még a földi dolgok közül sem értesz mindent. Ugy-e látod, hogy a szél fú, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy, hogyan értenéd hát a te érzés és hit nélküli szíveddel azt, amit én a lelkiekről mondok ? Tudd meg, ha engem akarsz megérteni, akkor lélekben kell újjászületned I“ Istennek és a hitnek dolgait közülünk is csak az értheti meg igazán, aki nemcsak az eszével, de a szívével is gondolkodik. Aki érzi, hogy az ésszel fölfogható világon kívül más is van, amit jónak, szépnek, igaznak, tökéletesnek, egyszóA sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok 1
