Harangszó, 1924

1924-06-08 / 24. szám

siók körül néhányat a Harangsió

hasábjain leközölünk.

Mai számunkban Bodoi fáról Egyed Jenő válaszát adjuk közre, aki a felvetett 6 kérdésre a következőkben felel:

1. Az evangélikus kér. anyaszent- egyház jelenleg, mostoha viszonyok közé jutott, ügy anyagi, mint vallás- erkölcsi téren. A szegénység egyházunk legjellegzetesebb vonása lett. Tehetetlenek vagyunk a sok nyomorral szemben, mert hiányzik belőlünk az erős hit és a sjilará erköici. Ami pedig a jövet illeti, azt mondhatjuk, hogy ma annyi reménységünk lehet a jövőre nézve, amennyi tiszta erkölcsi értéket egyházunk tagjai képesek önmagukban felébreszteni és kitermelni.

2. Anyaszentegyházunkhcz ragaszkodni vallási kötelesség, azonban ezen ragaszkodás több oknál fogva történik. Hitünk tanítását a legtisztábbnak és legigazabbnak ismerjük, mert ez a szentírás alapján áll. Sokszor a szülőktől már elhagyatva, a testvérektől és jó barátoktól távol, bajainkban, szomorúságunkban, a hitben lelhetünk vigasztalást. Ma egyedül a bit üt a mentőcsónak, mely korunkat a reménység partjaira at mentheti.

3. a) Lelkészeink szaporítása legalább annyira, hogy a híveinkhez viszonyítva meg legyen az aráay a kath. papokkal szemben, b) Minél több egyházi egyesület alapítása, c) Az egyházi sajtó fokozottabb mértékben való támogatása d) Követnünk kell a kath. egyház törekvéseit az újjáépítés terén, vagyis azt a fundamentumon az egyes egyház tagokon, a családon kell kezdeni, e) A bélés külmisszió szíwel-lélckkel való támogatása.

A Luther Szövetség mint egységes egyházi szervezet, azt tehetné meg különösen, hogy az ev. társadalmat védi és képviseli a kormányban, külföldön pedig védi a katholicizmus támadásaival szemben.

5. Erre a kérdésre több feleletet is lehetne adni, azonban ennek legfőbb oka mégis, a vallás erkölcsi érzés elgyengülésében keresendő.

6. Annyit egyházunk megkívánhat minden egyes tágjától, hogy tehetségéhez képest támogassa. A legelemibb áldozat, és mégi3 sokat jelentő, erre nézve az, hogy a »Harangszót« járatom és szorgalmasan olvasom, mert belőle megtanulhatok hazámnak és egyházamnak önzetlen, szerető és munkás polgára lenni. Általában ta1*24. jűoiais 8

FtARANdSZO

Ián azt is mondhatjuk, hogy minket evangélikusokat e kedves kis lap tart szorosan össze. Ezért minden igaz evangélikusnak kötelessége, hogy olvassa és terjessze a »Harangszót«.

A kőszegi ev. leánynevelő intézet nyári nyelvtanfolyamai. A kőszegi ev. leúnynevelő intézet ez év július havában négyhetes német, francia és angol nyelvtanfolyamot rendez rendszeres sportolással, kirándulásokkal és nyári üdüléssel egybekötve. A tanfolyam főcélja az, hogy lehetővé tegye növendékei számára a modern nyelvekben való tová6bképzcst, azonban nem merev iskolai rendszer ás keretek között, hanem összekapcsolva a testedzéssel, üdüléssel és a közkedvelt kirándulásokkal. Ami a nyelvtanítást illeti, kiváló tanárok neve lesz a biztosíték a sikerről, természetesen a tanítás legmodernebb módszerei mellett. Napközben például csakis a tanult nyelven szabad majd társalogni. Naponkint svéd és rithmikus torna, úszás, tennis, kirándulások a hegyekbe. Ez is a napi programhoz tartozik, amit kiegészít majd a bőséges és változatos élelmezés, ötször naponta. A részvétel összes költsége három millió korona, amely összegben a mosás kivételével minden benne van. A nyaralásra 10—18 éves egészséges, középiskolai leánytanulókat vesznek fel. A folyamodásokat a kőszegi ev. leány nevelő intézet igazgatóságához kell intézni orvosi és a legutolsó iskolai bizonyítvánnyal. Bővebb felvilágosítást az intézet igazgatósága nyújt. A külföldön már régóta közkedvelt és testedzéssel összekötött nyári nyelvtanfolyamot akarja most a kőszegi leánynevelő intézet meghonosítani. Kell tehát, hogy a szülök megértéssel fogadják ezt az újítást, amely leánygyermekeik ideális és jól kihasznált nyaralási lehetőségeit akarja biztosítani, összekötve a hasznosat a kellemessel.

Brocskó Lajos ünneplése.

A magyar protestáns társadalom egyik legjelesebb alakját, Brocskó Lajos kir. tanácsost, a Protestáns Országos Árvaház igazgatóját, nevelői és igazgatói munkálkodása ötvenedik évfordulója alkalmával, őszinte, szívből jövő ünnepeltetésben részesítették az árvaház volt növendékei — mint azt lapunk legutóbbi számában már röviden jeleztük.

Az ünnepeltetés, a kitüntetés, mindig az érdemteljes munka jutalma szokott lenni. Ez alkalommal egy emberéleten át tartó fáradhatatlan munkásságot újból ahhoz méltó jutalom követte.

Brocskó Lajos a protestáns egyházi élet több nagy eszméjének volt úttörője, harcosa és megteremtője. Szorgalmassagat, vallásosságát, tehetségét, de különösen nemes szivét korán ifjú korában felismerték. Így történhetett tehat csak, hogy 22 éves korában, 1874-ben az Arvaegyiet őt az árvaház igazgatásival bízta meg s egyben reá ruházta mindazon nehéz anyagi és erkölcsi gondokat, melyek az intézet fenntanhatása céljából szükségesei: voltak. Súlyos feladatok voltak ezek, de amint látjuk ö teljesítette dicsőséggel. Külföldi utjain szerzett tanulmányai segítségével uj intézeti és iskolai nevelési rendszert honosított meg. A

180

család és iskola viszonyát kifejlesztve, árvaházában jól felszerelt elemi iskolát létesített, melynek tanítói munkáját hosszú időn át egyedül vezette. Elemi iskolája jelenleg is a székesfőváros első iskolái közé tartozik.

Az árvanevelés terén, hogy milyen egyéniséget tisztehetünk Brocskó Lajosban, annak elbírálását bátran bizhatjuk akármelyik apára vagy anyára. 50 év óla állandóan az ő szeretett árvái között él, tanit, nevel, anyagi és lelki szükségletekről gondoskodik. Kitűnő nevelői módszerének hatását bámulattal tapasztalhatjuk gyermekei lelki és szellemi világának fejlődésében. Brocskó L3jos nevelő elveinek alapja a szeretet. Szerette árváit és árvái is az édesatyát tisztelik benne.

De nem szabad megfeledkeznünk mindenekelőtt arról a megbecsülhetetlen munkáról, melyért mi evangélikusok méltán ünnepelhetjük őt. Ö volt az, aki ötven éven át a gyermeki lelkekbe elültette az evang. és ref. egyház közötti rokoni szeretet érzetet. A két egyház neve nemcsak mint fogalom nőtt össze, hanem igaz hitben gyökerező valósággá is vált. Igaz, hogy ezen nemes célt mindkét egyház szeretettel ápolja, de amig az gyakori esetben csak szóvirág, addig Brocskó Lajosnál határozottan a cselekedetben nyilvánul. Az Ünnepeltetés alkalmával szeretettel vették kőiül mindkét egyház előkelőségei és szép szavakban jutatták kifejezésre a két testvér egyház közötti élő kapocs megteremtéséért.

Az ünnepség folyo évi május hó 24-én lett megtartva. Délután két órakor volt az 50 év árváinak ismerkedése, majd ezt követte a díszközgyűlés. Az ünnepség megkezdése előtt a növendékek lefotografál- tatták magukat a voit igazgatójukkal. Az ünnepség fél ötkor kezdődött dr. Ravasz László ref. püspök imájával. Majd Nádosy Imre országos főkapitány meieg szavakkal üdvözölte a jubiláltál. Üdvözölte őt mint az árvaház elnöke, a kormány és maga nevében. Végül tolmácsolta a kormányzó elismerését és átadta a kormány által küldött magyar érdemkeresztet. Az utóbbi kitüntetést már 1899-ben megelőzte a koronás arany érdemkereszt, majd 1914-ben a királyi tanácsossá való kinevezés. Az üdvözlök sorában találjuk: Radvánszky Albert bárót, az evang egyház egyetemes felügyelőjét, dr. Rasó Lajost., a Luther Szövetség elnökét, Simon Lajost, Feiiics bárót, dr. Ravasz Árpád igazgatót, dr. Hiitrich Ödön főigazgatót, a fasori főgimnázium igazgatóját, Gallért Jenő ny. főigazgatót, Főző Sándor miniszteri tanácsost, Györy Lóránt ny. minisztert, Lingel Karoly korm. főtanácsost, Mikuiek Istvánt és Alapy István igazgatót. Brocskó Lajos meghatottan bár, de szép szavakban mondott köszönetét az ünne- pelíetésért.

Végül dr. Raffay Sándor ev. püspök képviseletében dr. Csengődy Lajos lekész mondott magasszárnyalasu befejező imát. Az ünnepség kiemelkedő része volt a jelenlegi árvák által előadott „Ötven év“ cimü ünnepi színjáték, melynek találó szép szövegét Györy Loránd nyug. miniszter irta.

A voit növendékek áldozatkészségének köszönhető, hogy a már meglévő Brocskó Lajos-alap közel tizenhat millióval növekedett.

Az ünnepséget társasvacsora követte, ahol a volt növendékek a leendő hatvanéves jubileumra előre is őszinte örömmel gondoltak, kerve a jó Istent, hogy tartsa meg őt még hosszú ideig körükben.