Harangszó, 1924

1924-06-01 / 23. szám

KORKÉPEK.

1924. június 1

Karcolatok a hétről

Devecserben is jártak missziós atyák a kath. hitélet erősítése céljából. Az alábbiakban szemelvényeket mutatunk az egyik missziós atya nemes veretű, magasan szárnyaló beszédéből, azoknak az evangélikusoknak bemondása alapján, akik a beszédet csupa kíváncsiságból meghallgatták Budapesten sok százezer (nagyítás) olyan szoc.-demokrata munkás van, akik pap előtt nem kötnek házasságot, gyermekeiket nem kereszteltetik meg. Ezek rosszabbak az evangélikusoknál, reformátusoknál, zsidókiuíl, de még a pogányoknál is!. .. “ [Igazán szép a missziós atyától, hof/y nem minket tett az utolsó helyre!]

. . . „Azt mondják rólunk (már mint a barátokról), hogy mi nt^yven- kettes ágyuk vagyunk, akik verebekre célozunk és vénasszonyokat találunk. Nem, kér. hívek, a negyvenkettes ágyú az Úristennél van, aki a bűnösökre céloz vele!“ (Ugy-e, milyen lendületes?) ... „ Utazott egyszer a vonaton egy barát egy igen kövér, potrohos úrral. Azt mondja a potrohos ur a barátnak: „Tisztelendő uram, mivel fiitenek a pokolban ? Hiszen nincs annyi fa meg szén a világon, amennyi a pokol fűtésére kellene; különben is most még az emberek is híjában vannak a tüzelőnek, nem igen jut abból a pokol számára. “ — „ Hát nem is szénnel meg fával tüzelnek ott — feleli a barát — hanem az ilyen zsíros, potrohos istentelenekkel !a .. .

Hirdessen a „Harangsző“-ban.

a prot. papok és tanítók kínzójával.

Kelliót Szelepcsényi rendelte Lipótvárra, hogy az oda bezárt papokra, tanítókra felügyeljen s igyekezzék azok elkárhozott lelkit .megmenteni.

És Kellió rajta is volt a lelkek mentésén. A híres jezsuita jelszót: „a cél szentesíti az eszközt“ jezsuita módon alkalmazta. De egymaga gyenge volt a cél elérésére. Azért a nyitrai püspökhöz fordult, hogy segítséget adjon melléje És a püspök odarendelte a lipótvári iskolamestert: Bene Jánost, aki kézalatt már úgy is jobbkeze volt a kínzásokban Kelliónak.

Az őrjárat vezetője odalépett Kellióhoz és a magával hozott parancsot átadta neki.

Amint Ke.lio látta, hogy egy újabb lelkész került a keze alá, csupasz gömbölyű képe egyszerre vigyorgóvá vált.

— Oh, egy uj eretnek? Egy tévelygő bárányka ? No, majd rajta leszek, hogy tévelygéseiből az egyenes útra tereljelek. Majd levetsz te itt minden sarat, amit edHARANOSZO.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Mit tenne ma?

Jun. 2. János 14. íe—n. Pünkösd hetébe érkezve nem okoz talán senkinek se hosz- szas fejtörést, hogy ennek az alany-nélküli kérdő mondatnak mi az alanya. Ha szabad Isten gyermekeinek magukkal hordozni azt a mindkevésbbé szokatlan 8 mind több áldástrejtő kérdést: „Mit tenne Jézus?, — miért ne szabadna kivált pünkösd táján élni e kérdéssel: „Mit tenne ma a Szentlélek?“ Hiszen Jézus és a Szentlélek közt erős összefüggés van s a jézus ismerői előtt a Szentlélek arca kell, hogy ép oly ismerőssé váljék, mint Jézusé.

Jun. 3. János 14.25—28. A Szentlélek először is határozott lelki nevelés alá fogná azokat, akik ma a Jézus neve nyomán élnek, hogy ne lelki nyalánkság legyen az Istennel való viszony, hanem életünk oda- ereszlése s állandó ott-hagyása Isten formáló ujjai közt. Tudod mi lenne a lecke ez iskola első osztályában? Csupa ismétlés. A Szentlélek elismételne mindent, amit Jézusról veled betanittattak s az utszéli igazságok kereplője helyett Ő maga mondana el újra mindent, de mindent.

Jun. 4. János 15.26— 27. Mit tenne ma a Lélek ? Jézusról beszélne^ s beszéltetne téged. Pazar elme-óriások, torony-magas ország-nagyok fölött, világproblémák örvényébe be Jézusról susogna, jézusról beszélne. Félre tolna minden embert Maga elől, még azt is, akin keresztül akar szólni hozzád s féli;e tolna előled is minden nem Tőle-valót, nem Rajta keresztül kapottat, még a nagyon kegyes szokásidat is s maguk bölcseségét tanitó mesterek helyett O maga adna bizonyosságot, hogy Megváltódul jött el a Jézus.

Jun. 5. János 16.7—8. Nagyon meglepne bennünket ma a Szentlélek. Még a Hiszekegy e sok ímádkozóját is. Rá se ismernénk, mikor a Vigasztaló a feddés hangján szólalna meg. Pedig, ha meg tud szólalni egyáltalán valahol," akkor a feddés hangján szólalna meg. Pedig, ha meg tud szólalni egyáltalán valahol, akkor a feddés hangján kell Neki kezdeni. A feddés hangján —, hogy nem lehet ám az Istent kijátszani, sem fél, sem magunk kitalálta keresztyén- ségge!; legyetek igazak abban, miben vagytok ; vagy higyjetek; vagy mondjátok meg, hogy nincs hitetek s ne úgy tegyetek, mintha lenne!

dig magadra szedtél! Ez lesz a te purga- tori’umod 1

Szilágyi szelíd mosolygással felelt.

— No, ha ez purgatorium, akkor innen

ki is kell szabadulnom. Hiszen ti úgy tanítjátok 1 •»

Kellió gúnyos arca egyszerre piros lett. Megrázta az öklét s úgy ordította.

— Innen ugyan ki nem szabadulsz, te eretnek 1 Ez lesz számodra a pokol s hogy ne unjad magadat benne, arról majd én gondoskodom 1

Aztán a börtönőrhöz fordult.

— Vigyétek az 5 ös cellába. S 24 órai koplaltatással büntessétek amiért kigunyolta szent vallásunk tanítását.

Szilágyit elvezették s bezárták.

A szoba egyik sarkában gyűrött, törött szalma hevert. Látszott rajta, hogy nem régiben még hevert rajta valaki. Egy rozzant asztal s egy még rosszabb szék volt az egész bútorzat.

(Folytatjuk.)

181

Jun. 6. János 16.9—íi. Semmi kétség, hogy a Szentlélek a mi bűneinkről beszélne ma. Nem a csehekéről, nem a hadsereg- szállítás, nem a koronarontás, nem a tekintélyes személyek körül, hanem a Jézus körül elkövetett bűneink felől. Megláttatná velünk a sok képmutatást, mit hite alatt elkövettünk; feltárná a hiányt, hogy nincs az élő Úrral szívbeii viszonyunk; s felégetné minden kifogásunkat, mintha e világban nem léhrtne Jézus szerint bárkinek élnie.

Jun 7. Ján. I6.12-1&. Az is bizonyos, hogy a Szentlélek senkit kétségbe nem bilincselne. Akivel szemben a legfeddőbb éles nézése és kérhetetlen kemény szava, azzal szemben sem a végítélet s clkárhoztatás az Ó programmja. Csak arra kényszeritne, hogy hagyjuk a magunk kétuton-járó, megelegyített bűnös keresztyénségél s fogadjuk örömmel, teljes odaadással a Jézus szive közepéből valót s a Lélek által megjelentettet.

Jun. 8. Cseleked 2.37—41. Annyi pünkösd lesz ebben a pünkösdben, amennyi Szentlélek által felkeltett megkeseredés Jézussal szemben elkövetett bűneink felett. Annyi pünkösd lesz ebben a pünkösdben, amennyi megváltókeresés, megváltó-találás. Annyi pünkösd lesz ebben a pünkösdben, amennyi megbizonyulás, hogy Jézus Krisztus az én bűneimért is, még az Ellene elkövetett bűneimért is adta drága vérét. Annyi pünkösd lesz ebben a pünkösdben, ahány lélek enged abban, amibe eléje áll most, a Szentlélek Istennek.

HETI KRÓNIKA.

A magyar nemzetgyűlésen a vámtarifát tárgyaljak.

Nagy lelkesedéssel fogadták el a török köztársasággal kötött barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot.

Jeremiah Schmith főbiztos teljes erővel megkezdte a munkát. Saját személyén kezdte meg a takarékosságot. A Hungária- szálló igazgatóságának bejelentette, hogy a szálló két legszebb szobáját, melyeket eddig lakott, fe.cseréli a 4. emelet 418. számú szobájával.

A magyar-szerb tárgyalások befejezést nyertek.

Bécsben legutóbb egy szociáldemokrata gyűlés alkalmából uccai harc volt, melyen többen megsebesültek.

Radies, a horvát parasztpárt vezére, egy lapban kijelentette, hogy a moszkvai paraszt internacionálé felszólította, hogy pártjával együtt lépjen be tagjai közé. Radies kész beléni.

Észtországi lapok szerint még ez év őszén Délukrajnában zsidó tanácsköztársaság alakul.

Az olasz és belga miniszterelnökök Milanóban konferenciaztak.

Converset ezredes tollából nagy feltűnést keltő könyv jelent meg Közli az orosz diplomácia titkos iratait. Izvolszkij és Sza- szanov levelezését, melyekből világos, hogy Franciaország idézte fel a világháborút.

Az oroszok ragaszkodnak Besszará- biához.

A spanyolokat a Szidy Mersadudi ütközetben jól elverték.

Törökország tiltakozó jegyzéket intézett Franciaországhoz. Újból „szent háborúra“ szólítják fei a törökökéi.

Az olasz parlamentet megnyitották. A király a trónbeszédben ama meggyőződé-