Harangszó, 1924
1924-05-25 / 22. szám
m HARANQSZÖ. 19U. május 25. ság volt látni az iskolába tiszta ruhában, illatos, szinpompás virágokkal gyülekező gyermekek mosolygó arcát és élénk vágyat szikrázó szemeit. Mivel az iskola a templom mellett a falu legdélibb részén van, a kecskédi erdő pedig a falu északi határán terjeszkedik, a kis daloló csapatot az egész falun végig vonultattuk nem kis örömére a szülőknek és a többi családtagoknak, akik a kapuban állva, vagy az ablakokból gyönyörködve szemlélték és üdvözölték a menetet. Az előre megállapított terv szerint a délelőtti órákat a gyermekek (ki- futós, városlabdás, kiütős, lovaslab- dás, guritós, nyúlás, kanászos sib.) játékokkal töltik el a vadászkunyhó előtti terjedelmes tisztáson. Délután pedig, amikor a szülők és a meghívott vendégek is megérkeznek, a szavalatok, dalok és versenyek kerülnek sorra. Örömünk egén azonban lassanként aggodalom komor felhője terjengett, amely minden óra elteltével sö- tétebb szint váltott. A pénztárosunk, aki a versenydíjakat beszerezte s összegyűjtötte, nem mutatkozott. Már elmúlt dél; a gyermekek a puha fű- szőnyegen heverészve osztozkodtak a szalonnán, kalácson, pogácsán, a mit a jó édes anyák gondoskodása rakott a tarisznyákba. Gyülekeztek vendégeink, közeledtek az előadások megkezdésének ideje; de Bárdossy barátunknak és a versenydíjaknak se hire, se hamva, holott azt hittük, hogy ezek szétosztása lesz majálisunk legérdekesebb, legkiemelkedőbb mozzanata. Tanakodtunk, zsörtölődtünk, Gyöngyvirágok regéje. Irta: N. Szombath Ernő. 3) Mire megvirradt, Szilágyi Dénes lelkészszel a katonák Pozsonyba érkeztek. Megálltak egy hatalmas, komor épület előtt. Az egyik katona a kaput puskatussal megzörgette, mire az csakhamar kinyílt s egy tágas udvarra értek. Itt egy másik fegyveres őr vette át a foglyot. Aztán egy barátformáju ember nagy csomó kulcsot zörgetve jött elő. Intett Szilágyinak, hogy kövesse. Tekervénycs folyosókon vezetett az ütjük jó darabig, amikor egy ajtó előtt megállóit a barát. A zárba illesztette az egyik kulcsot, s az ajtót kinyitotta. Ekkor a fegyveres őr lökött egyet Szilágyin s a másik pillanatban már zárva volt. Szilágyi körülnézett a rideg, barátságtalan szobában. Egy szalmazsák hevert az egyik sarokban s rajta egy rongyos pokróc. No, meg egy rossz szék is volt a zárkában. De aztán semmi más. A falak ütöttek, kopottak voltak s telefirkálva s karcolva mindenféle ákom-bákomokkal. Látszott rajta, hogy nem az első lakó költözött most belé. Az ablak alig két arasztnyi magas és széles. Erős vasrácsozattal volt ellátva s oly magasan A 91. Zsoltár. Aki a felséges Isten rejtekében Lakozik szüntelen életében: Részesíti azt atyai védelmében. Nyugszik békén árnyékában, A Mindenhatónak jóságos karjában,— Vészben — viharban is derűs boldogságban. Oh mondjátok, mondjátok: Oltalmunk! Mondjátok szívből: Istenünk, Urunk! Benned, csak tebenned bízunk! MAYER PÁL. tűnődtünk, mit tegyünk. Végre nem határozhattunk mást, mint hogy az előadásokat, versenyeket tervszerűen megtartjuk, a nyertesek neveit kihirdetjük, a jutalmak kiosztását pedig egy későbbi alkalomra haiasztjuk. Ez a váratlan eset kissé lehangolt bennünket is, de még a gyermekeket is. De mikor megkezdődtek a szavalatok, felcsendültek a dalok, kialtak a versenyzők, a vidámság, lelkesedés és vágy tüze átmelegítette a szíveket, elűzte a lelkek borúját s az egész ünnepély általánosan emelkedett hangulatban folyt le Másnap lelkész urunk elhivatta a bűnöst, hogy igazolja mulasztását az egész rendezőség előtt. Ekkor aztán kiderült, hogy az ünnepély előtti napon Bárdossy uramnak vendégei voltak, akikkel majdaem reggelig poha- razott és e közben a mi mulatságunkról teljesen megfeledkezve, nyu volt, hogy székre állva sem lehetett volna elérni. Nehéz sóhaj fakadt fel Szilágyi melléből s fáradtan dobta magát a szalmazsákra. S nemsokára mélyen el is aludt. Maga sem tudta, meddig aludt, de amikor felébredt, már esteledett. S az ajtó mellett egy korsó vizet s egy karéj kenyeret talált. Az egynapi élelme volt odakészítve. Szilágyi letörött a kenyérből egy darabot. Dohos, vadócos lisztből készült s már penészes is volt. De azért jóízűen eveit belőle. Hiszen már egy napja nem evett egy falatot sem! Hát most bizony Ízlett. Aztán fogta a vizeskorsót s jót húzott belőle. S így ment ez napokon, aztán heteken keresztül, anélkül, hogy kihallgatták volna. Hasztalan próbált börtönőrével szóba állam, amikor az minden délben beadta a korsó vizet s a darab kenyeret, ez egy árva szóval sem felelt. Mintha csak süket is, meg néma is volna. Szilágyit már a kétségbeesés környékezte, hogy heteken át nem tudott senkivel szót váltani s hogy e négy fal közül még csak egy percre sem tudott a szabad levegőre jutni. Szinte őrjöngött s dühön- geni kezdett már, amikor egy hirtelen eszme cikkázott végig az agyán. godt lélekkel nyújtotta meg az éjszakát. Ennek hallatára tartott neki lelkész urunk jelenlétünkban olyan prédikációt, hogy azt érdemesnek tartottam emlékezetből azonnal leírni, amint itt következik: »Mi mikor Bárdossy urat bíztuk meg a mulatság pénzügyeivel, az a tudat vezetett bennünket, hogy egy buzgón templomba járó hitrokonunk közreműködése hathatósan előmozdítja vállalkozásunkat és biztosítja a sikert. Aki oly áhitatos arccal ül a templomban, akinek ejkáról oly gyakran hallunk bibliai idézeteket és kegyes mondásokat, az — úgy hittük — kész szívvel ragadja meg ezt a jő alkalmat, ahol gyermekeink és híveink szívében vallásos és hazafias érzelmeket lehet gerjeszteni s ápolni. Képzelheti meglepetésünket é3 keserű csalódásunkat, amikor pénztárosunk elmaradása miatt műsorunk egyik leghatásosabb pontjáról, a jutalmak kiosztásáról kellett lemondanunk. Kiteltük a gyermekek előtt megváltani, hogy a jutalmakat nem oszthatjuk ki, mivel azok otthon maradtak. Kiteltük a szülők előtt, a vidékről ösz- szesereglett úri vendégek előtt, hogy ami elé minden szív vágyó örömmel tekintett, az a jelenet kiesett műsorunkból. Mennyi örömtől fosztotta meg ez a mulasztás az egész társaságot I És képzelheti Bárdossy uram mai fölindulásunkat, amikor halljuk, hogy milyen semmit mondó ok miatt hanyagolta el önkényt vállalt kötelességét De milyen felháborodás lesz majd községünkben, ha a na— Ezt bizonyosan készakarva teszik, hogy így elzárnak a külvilágtól s teljesen magamra hagynak. Bizonyosan az a cél lebeg előttük, hogy majd őrültté tesznek, vagy lelkileg agyonkínoznak s aztán könnyűszerrel végeznek velem. Hát azért sem! S ettölfogva megnyugodtt. Csendesen viselte magát. Közben-közben beszédet mormolt maga elé s úgy képzelte, mitnha a hívei előtt állana s azoknak prédikálna. S ha elhallgatott, akkor lélekben a szentkönyvet kezdte forgatni. S valóságos lelki gyönyörrel citálta a biblia egyes részeit. Így teltek-múltak a napjai békés lelki megnyugvásban, csendességben. Végre a negyedik hét egyik reggelén két fegyveres őr lépett a cellájába s felszólították, hogy őket kövesse. Az épület első emeletére vezették fel. Egy tágas szobába léptek be, ahol néhány fegyveres őr tartózkodott. Innen egy ajtón át egy még nagyobb szobába léptek s Szilágyi azonnal tisztában volt azzal, hogy most a bírái előtt áll. A terem közepén keresztben egy fekete posztóval bevont hosszú asztal állott. Az asztal közepén fátyollal félig letakart feszület állt. Ez előtt egy koponya s mellette egy darab vessző feküdt. A feszület mögött magas emelvényen
