Harangszó, 1924
1924-05-11 / 20. szám
f XV. évfolyam. 1924. május 11. 20. szám. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. I.aptulajdonoB: a Dunántúli Lulher-Szövetsőo. Az Országos Luther-Szöret- ség hivatalos lapja. Kéziratait, előfizotésl dijak éB reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatal áriak Bzentgotthérdra (Vasvm.) küldendő«. Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkész és tanító. MioJelenli minden vasárnap HARANGSZO Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességtehet. Baerkeaató-kladóhlTatal : szentootthArd. Vasvármegye. A „HARANHHZO“ előfizetni ára: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Lather-Siéretégl tagokaak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Barangsad* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hívőinknek ingyenpéldányokat küldünk. R hit által való nemes harcot harcold meg. Az 1703-ik év május 12-e nevezetes nap a magyar nép történetében. E napon küldte el II. Rá- kóczy Ferenc a nagy szabadsághős azokat a zászlókat, melyekre e szavak voltak írva: Istenért és szabadságért. E zászlók alatt küzdött a magyar hosszú nehéz harcot, míg ki nem fáradt s azután letette a fegyvert, megelégedve legsajgóbb sebeinek orvoslásával. Vagy inkább azzal az Ígérettel, hogy legfőbb bajaiból szabadulást adnak neki. És e napon szomorúan sóhajthatunk fel: Ób, mennyit is kellett harcolni azoknak, akik meglátták az elnyomott nép nyomorát és hittek a jobb jövőben, az eszmék diadalában, annyira hittek, hogy készek voltak dicső eszméikért mindent kockára tenni. Csakhogy földi fegyverek nélkül, csupán csak a hit által harcolni, az az igazán nemes, az az igazán keresztyénnek való harc. Ilyen harcra buzdítja Pál apostol Timutheust; ilyen harcra biztat minket is. Mert a felhívás: „A hit által való nemes harcot harcold meg“ mindenkinek szól. E harc igazán nemes harc. Éppen azért csak olyanok folytathatják, akiket Isten Lelke megnemesített, megszentelt. E harc a hit által való harc, tehát Isten ereje által, mely bennünk és általunk munkás. E harc célja a szegény, nyomorult, bűnös lelkek kiszabadítása a sötétség és boldogtalanság birodalmából. Óh hát siessen mindenki és legyen a Jézus katonájává. Gyüjtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. Bűn és felelősség. Irta: Novák Rezső. A bűn, mint az örökérvényű erkölcsi törvény megszegése, lerázha- tatlan átoksúly gyanánt nehezedik az emberiségre s mint valami sötét, kikerülhetetlen végzet, feltartó itathatat- lanul sodorja szerencsétlen áldozatát a bukás mély örvénye felé. Tényleges hatalmát mindenki ismeri, egyetemessége mellett elrettentő példákkal bizonyít a történelem. Nincs emberi erő, mely leküzdhetné, nincs erkölcsi nagyság, szellemi kiválóság, mely szabadulni tudna tőle. Mint napsugarat az árnyék, úgy követ bennünket lépésről lépésre; befurakodik agy- sejteink rejtekébe, a vágyak, az érzések világába, az akarat elhatározásába s megfertőzi szellemi, erkölcsi organizmusunkat. A bűn átkát és a bűnért való felelősség súlyát senki át nem érezte, mint a hit által való megigazulás hirdetője: Pál apostol, aki midőn megállapítja, hogy a megromlott természet következtében Isten törvényét betölteni senkisem tudja, a kétségbeesés hangján így kiált fel: »Óh én nyomorult emberi Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?« (Kőm. 7.24) Bűnösségünkre a lelkiismeret, mint Istennek szívünkbe írott akarat és a tételes törvényekbe foglalt isteni kijelentés ébreszt bennünket, amely fi- gyelmeztetőleg, tiltólag, vagy vádoló- lag emeli fel szavát. Bármilyen bűnös legyen környezetünk, bármennyire eldurvult legyen is szívünk talaja, a lelkiismeret szavát elnémítani, vagy megvesztegetni senki sem tudja, mert a leikiismeret szava s aki erre a felülről jövő szóra nem hallgat és az erkölcsi törvényt lábbal tiporja, az a lelkiismeret keserű mardosásában, a testi, vagy erkölcsi bűnhődés fájdalmában, a csalódások, veszteségek kiábrándító tanulságaiban lesz kénytelen tapasztalni, hogy a bűn büntetés nélkül nem marad, hogy mulasztásainkért, tényleges bűneinkért egy magasabb fórum előtt számadással, felelősséggel tartozunk. A bűntől való szabadulás akarás heroikus küzdelmét, a bűntudat idegölő nyugtalanságát, a felelősségérzet kínzó vádját látjuk végigvonulni az emberiség tragikus történelmén és egyes kiváló erkölcsi nagyságainak szomorú példáin. Ott látjuk az első emberpárt Éden fái között elrejtőzni, mivel tudatára ébredtek annak, hogy Isten parancsát megszegték. Jákób Istennel tusakodik és nem bocsátja el addig, míg meg nem bocsátja neki a testvércsalás bűnét. Dávid király nem talált addig lelki nyugalmat, míg forró bűnbánati imádságában meg nem bizonyosodik bűnének elengedéséről. Péter apostol keserves sírásba tör ki, midőn az előre meg'Jsolt kakaskukorékolás figyelmezteti, hogy háromszor megtagadta Mesterét. Az áruló Judás árulásának vérdfjától : a 30 ezüst pénztől akar megszabadulni, hogy könnyítsen háborgó lelkiismeretén s midőn ez nem sikerült neki, a felelősségtől feloldozó halálban keres menedéket Pilátus kezeit mossa, el akarja magától hárítani a felelősséget, mivel Jézust meggyőződése ellenére elitélte. Goethe Faustjának Margitja, Katona József Bánk Bánja, Shakespeare, Arany János tragikus hősei mind a lelkiismeret ítélete alatt szenvednek, erkölcsi, vagy testi halállal bűnhődnek, mert Isten szent törvényét, az erkölcsi világ rendjét megsértették és bűneiket jóvá nem tették. Mindezek a példák megrázó erővel bizonyítják, hogy elkövetett bűneinkért felelősséggel tartozunk, hogy bűnünket vagy jóvá kell tennünk, vagy A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
