Harangszó, 1924
1924-05-04 / 19. szám
1924. május 4 HARANQSZO. 149 KORKfiPEK. Karcolatok a hitről »Még 1910 ben fit s most legfel- c óbb jóváhagyással Rómában máso- luik kiadásban megjelent munkában »,epicior jezsuita így ír rólunk! »Ha xiz eretnekek (t. i. a protestánsok) gészen nyíltan eretnekekké lesznek, nretnekségüket nyíltan vallják, sőt üoásokat is az 6 tévelygéseik számára i ikarnak megnyerni példájuk és rom- oioló érveik által akkor megérdemlik, siemcsak, hogy kiközösíttessenek egyházi átok által a bivek közül, hasiéin, hogy halálos Ítélet által kiirta- 1 assanak az élők sorából». Rómában ?iyilvános körmenet alkalmával a protestáns bibliákat elégették. Most imár az eretnek égetés lenne soron (Ilyen módon »ilyen keresztyén egységet megteremteni, úgy gondoljuk, xissé nehéz volna, mert hiszen 200 millió protestánst egy keresztyén pogrom utján az élók sorából kitépni xissé lehetetlennek látszik 1« A sajtó erősíti az evangélikus egy- imáz ügyét, gátakat emel a tévhit és a hitetlenség ellen. OLVASSUK A BIBLIÁT! Szolgálat. Május 5. Márk 10.35—45. Az önzés és uhiuság bűnével eltelt szivünknek egyik leg- ölöbb vágya mások fölé kerülni, mások fejlett uralkodni. Ezért tudjuk olyan nehezen irmegtanulni Jézustól a másoknak való szolgálatot. Pedig amíg ezt meg nem tanuljuk, taddig nem különbözünk a pogányoktól; ■amíg ezt nem gyakoroljuk, addig nein tu- cdunk javítani a világ mostani szomorú írhelyzetén. Ebben a rideg, önző világban, ahol egymást marják-faiják az emberek, önzetlenül szolgálni tudó emberekre van ^legnagyobb szükség. Máju3 6. János 8.31—36. Sokan azért ' idegenkednek attól, hogy a szolgálat útjára lépjenek, mert félnek, hogy ezáltal szabadságukban lesznek korlátozva Nem látják rrmeg vakságukban, hogy Jézus nélkül van- >rnak csak igazán szolgaságban, sót rabszolgaságban, mely minden szabadságuktól inmegfosztja őket; míg ellenben Jézus a Néki swaló szolgálás utján lehetővé teszi számukra szabadságuk igazi, eszményi megvalósítását. „A bűn szolgája gyáva rab, a Kriszti tusé szabad." Május 7. János 15 . 14—is Sokan emberi méltóságukkal sem tartják összeegyez- . telhetőnek, hogy bárkinek is szolgáljanak. ir; Pedig a szolgálatot senki ki nem kerülheti. IA Aki nem akar Jézusnak szolgálni, szolgálni fog akaratán kívül is a bűnnek. Csakhogy ta kétféle szolgálat között az a nagy kü- ö lönbség, hogy mig a bűn szolgálata lealázza, addig Krisztus szolgálata nagy méltóságra is emeli az embert. Vagy nem nagy méltóság-e Jézus barátjává lenni ?1 Május 8. Galata 1.10. Sokan csupán azért szolgálnak, hogy ezzel embertársaik tetszését, elismerését és dicséretét a maguk számára megnyerjék. Vigyázzunk, nehogy minket is ily emberi, hi'u indulatok indítsanak a szolgálatban, mert ilyen indulattal sem másoknak, sem magunknak igaz lelki javát nem munkálhutjuk. Arra kell törekednünk, hogy Jézusnak tessünk s hogy Ö érezhesse a maga szolgáit mibennünk. Május 9. I. Korinth. 13.3. Máté 10.43. A szolgálatokban nagy különbség van. Nagy szolgálatok is lehetnek értéktelenek Jézus szemében, viszont kis szolgálatok meg nagyon értékesek. Nem az a fontos, hogy milyen méretű az egyes szolgálat, hanem hogy milyen lelkülettel végeztetik az. A legkisebb szolgálat, minő egy pohár viz nyújtása a szomjazónak, nagy horderejű lehet, ha azt igazán az Ur és a lelkek iránti szerétéiből tesszük. Május 10. Lukács 10.33—42. Annak, hogy valóban Jézus tetszése szerint tudjunk szolgálni, s e szolgálatban hűséget és kitartást tanúsítani, előfeltétele az, hogy Jézus hatása, befolyása alá kerüljünk s állandóan ott is maradjunk. Mielőtt azért Mária példája szerint szolgálni kezdenénk, tegyük azt, amit Mária tett. Üljünk le Jézus lábaihoz, hogy Tőle a szolgálatnak helyes módját megtanuljuk s e szolgálatra Tőle erőt nyerünk. Május 11. Máté 11.20—30. János 12.24-26. A hűséges szolgálatnak megvan a jutalma. Olyan bőséges és drága jutalom, amilyent: „Szem nem látott, fül nem hallott és embernek szive meg se gondolt.“ Már itt e földön: lelki öröm és békesség, lelki gazdagodás és növekedés, úgy saját magunk, mint mások életében; a halál után pedig: Krisztus dicsőségében való részesedés. Szolgálj hát az Urnák örvendezéssel 1 A sajtó olvasóival áll vagy bukik. Minél több olvasó, annál több befolyás. Templom- és harangszentelés Egyházasdengelegen. Mikor Dávid király halálos veszedelemben tudta legkedvesebb gyermekét, fájdalmában sokat sírt, sokat imádkozott és nem birt megvigasztalódni. Amikor meghalt a gyermek belenyugodott az Isten akaratába mondván: Én megyek ő hozzá de ő nem iő ide vissza énhozzám! (II. Sam. 12.23.) A világháború idején a mi akáclombos falunkban is a szerető szívek sokat sírtak, sokat bánkódtak szeretteik sorsán ... csak rossz hírek érkeztek mindenfelől, északról, délről, napkeletről. Azonban megnyugodtunk az Isten akaratában. Fiaink után odaadtuk a Hazának, — a bécsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazott gyönyörű harangjainkat is. Szem nem maradt szárazon, midőn 1917 január 19-én mégegyszer és utoljára megszólaltak összes harangjaink ... volt is mit siratnunk, volt is mit siratniok. A fájdalom azonban nem tett minket csüggedőkké. Az egyházközség érdemes presbyteriuma addig nem nyugodott, míg- csak a harangok beszerzésében siker nem koronázta fáradozását.- Érdemes, hitbuzgó gondnokunk, Madoniczki Márton előljárt a jó példával, majdnem kétszer annyi búzát adva, mint amennyit vártunk tőle. Hű segítőtársa volt neki az egyházfi Mlinár- csek Mihály. Akadtak jószívű adakozók kik hitbuzgó szivük sugallatára hallgatva, adományaikkal egyházunk segítségére, támogatására siettek/ Hálánknak és köszönetünk- nek e helyütt is kifejezést adunk a Nagy- kökényesen lakó Dessewffy családdal szemben, ki egyházunknak 10 q búzát juttatott, továbbá köszönetét mondunk egyházközségünk felügyelőjének, báró Radvánszky Albert egyet, felügyelőnek ki 1 mm.-t és Prónay Gézának, ki 3 mm. búzát juttatott egyházunknak. Közeledvén a harangszentelés ideje, egyházközségünk buzgó kőmivesei készek voltak templomunknál 1—2 napot ingyen dolgozni, a napszámosok is ingyen jöttek, fuvarért sem kelietett fizetni, röviden ez a templomrenoválásunk története. Egyházközségünk ifjúsága is megtette kötelességét. Farsang utolsó vasárnapjára betanulta Tóth Ede színdarabját a „Tolon- cot* s oly fényes eredménnyel adta elő, hogy egyházunknak 2,200000 kor.-t tudott juttatni harangalapunk javára. így mindenek rendbenlévén, f. évi ápr. hó 5-én érkezett hozzánk egyházkerületünk jézusi lelkületű főpásztora, Kiss István püspök. Az epezi állomáson a járás fő- szolgabirája és a községi biró fogadta. Palotáson az evang. hívek üdvözlésébe a róm. kath. harangok zúgása vegyült bele. A község határán díszbandérium várta, a parochián a presbitérium élén a lelkész köszöntötte. Másnap volt a templom- és harangszentelés. Heréd, Erdőtarcsa filiális hívek gondnokaik, Vanyorc. Bér, Szirák hívei lelkészeik vezetése mellett jelentek meg. A környék katholikus falvainak lakossága is rendkívül szép számban volt képviselve. A több ezerre menő tömeg először a templom előtt énekelte el a „Mind ez ki reményét..." Az otthonmaradt beteg hívek kinyitották szobájuk ablakát s a messze elhangzó énekben az ő áhítatuk, az ő reménységük is szállt az egek Urához ! Krá- lik Érvin vanyori lelkész gyönyörű oltári szolgálata után a püspök a két harang felirata alapján Ezsajás 1.2. és Mt. 11.28. megható beszédet mondott. A gyülekezet hangosan felsírt, midőn uj harangjaink megszólottak. Úgy képzeltük magunkat, hogy ismét a régi időket éljük, talán csak álom, a világháború, a forradalom, Csonka- magyarország ... a harangok zenei játéka tovább szőtte álmainkat, reménységeinket, ne félj, csak higyj, eljő a jobb kor — mely után buzgó imádság epedez százezrek aja- kán I A vallásos áhitaiot még emelte Mi- halovics Samu föesperesnek Mt. 16.13—17. alapján mondott tartalmas, biblikus beszéde, mely a hívekre maradandó hatást gyakorolt. Püspök áldása után az „Isten áld meg“ hangjai fejezték be e.szép ünnepséget. Sz. A. HETI KRÓNIKA. A nyomdászsztrájk lapunk zártakor még mindig tart. — A jegybank részvényeinek jegyzése kezdetét vette. A vármegyék a szanálási törvénnyel kapcsolatban üdvözlik Bethlent és minisztertársait. Az angol sajtó nagy elismeréssel adózik Bethlen államférfiul ügyességének. Záróbeszédét a legnagyobb államférfui cselekedetnek tekintik. — A szociálisták kongreszusán az
