Harangszó, 1924

1924-04-06 / 15. szám

1924. április 6 HARANOSZO. 115 sierzett egyházunknak aszal, hogy szép feladatát méltóan töltötte be. Szintúgy kitüntetés Tolt úgy a püs­pök, mint egyházunk számára az, hogy ót beválasztották abba az elnöki tanácsba is, mely a záróülésig intézte a konferencia ügyeit. Természetes, hogy magyarhoni ág. h. ev. egyete­mes egyházunk tekintélye még na­gyobb súllyal esett Tolna latba, ha nem szakadt volna reánk a feldara­bolás katasztrófája... Hogy saját szerény részemet is megemlítsem, — az iskolaügyi értekezleten az elnök­ség felkérésére rOvid áttekintést adtam egyházunk iskolaügyének, különösen a vallásoktatásnak jelenlegi állapo­táról, tekintettel az államhoz való viszonyra. Jelentésemet érdeklődéssel fogadták. Az evangélikus sajtó ügyé­ben tartott értekezleten egy központi evangélikus sajtószerv létesítésének kérdéséhez szóltam hozzá s egyúttal köszönetét mondottam az amerikai testvéreknek azért a szívességért, hogy angol és német nyelvű lapjai­kat ingyen küldik meg a konferencia tagjainak. Az utolsó főértekezleten elmondott felszólalásom 3 pontból állott. Először rámutattam arra, hogy az egész világkonferencia milyen so­kat köszönhet a német evangélikus theológiai tudománynak azért, mert nagyrészt ennek az emlőin nevelőd­tek a legkülönfélébb nemzeti egyhá zak lelkészei és theológiai tanárai, ami úgy nyelvi mint szellemi, tartal­mi szempontból oly nagy mértékben megkönnyítette a kölcsönös megér­tést ; azután a konferencia ügyeimébe ajánlottam azon már előbb Írásban beadott javaslatomat, mely theológiai hallgatóink külföldi tanulmányozásé ­elöle s ezt akarná utolérni. Közbe a félre­vert harangok kongatják mindig erősebben a rémes zenét. Felér a hegyre s a völgyből ijesztő világosság ömlik feléje, az ő háza ég, ott a faluszélen. Rohan árkon-bokron át, mint ki az életét siet menteni; fojtó nehéz égési szag csapja meg orrát; fekete tömeget lát mozogni a lángok árasztotta sápadt fény­ben, a tömeg érthetetlen zsivaja kavarog feléje; oda ér, első szava: Hol a fiam, hol a feleségem ? Olt fekszenek a szomszédban holtan — kiáltja egy hang — míg észrevettük, megfojtotta őket a füst Rohan a szomszédba, rádobja magát a szeretett hullákra, szólni nem tud, csak sír. Mi történt? Hogy történt? Nem tudja senki s ezek a hideg ajkak már nem nyit­nak meg többé, hogy elbeszéljék, nem melegíti ezeket már fel többé a boldogtalan apának minden csókja sem. A hajnal ott éri térden állva kedves halottai mellett, fel-felzokog még, de köny- nyei már nem hullanak. Kitámolyog a szobából, bejárja leégett nak újra lehetővé tétele céljából kért hitrokoni támogatást; végül pedig helyreigazítottam egy volt magyar- országi evang, lelkész tollából eredt cikknek hazai evangélikus egyházun­kat érintő helytelen adatait, melyek egy a konferencia tagjainak rendel­kezésére bocsátott német lapban je­lentek meg. A javaslatot az állandó választmány elé utalták. Reméljük, hogy lesz foganatja. (Folytatjuk.) Árva madárka! Bujdosó felvidéki panasza. Tavasz van, hódító, bűvös kikelet, Pattan a rügy, bimbó, s a moha felett Harmatos ibolya hajt kicsi levelet. Zsong sok eziistszárnyu, ébredő bogárka... Csicsereg röppenve, száz dalos madárka,... Lomb között oly lágyan zendül a fuvallat, Mintha... tárogató sírna a hegy alatt. Minden éled, ébred, tör fel a magasba Völgyön, bércen által, a napsugarakba! Csak... egy szegény rigó ábrándozik némán, Könnyezik szegényke... szárnya tépve.., bénán Csüng alá fáradtan. Meglátszik, hogy árva! Tán a vágy epeszti ? Vagy elhagyta párja? .Nem párom... nem vágyam bántja tel­kemet. * — Szólott a madárka ...és szeme könnyes lett, „Fészkem... dögkeselyűk karma széjjeldúlta, Gyenge szülőimet... le... a földre rúgta! Kesergő a dalom... jajgatok az égig, Hej... De mind hiába, talán meg sem értik! Beteg vagyok... árva... földönfutó lettem, Elrabolták tőlem ... amit úgy szerettem, Azt a puha fészket... melyben megszülettem! Azóta nincs nyugtom... könnyem egyre pereg... Istenkém könyörülj! Add vissza fészkemet! Irányi Géza. háza minden helységét, keres valakiket; felmászik a tetőnélküli padlásra, beh szo­morú hely ez most, tegnap bősége volt még itt mindennek 8 mára hamuvá lett a gazdagság. Odaégett minden; de mi az? A kémény mellett fekszik valami a füstölő pernye alait? Felveszi. Egy könyv. Ez egyedül maradt épségben a padláson elhelyezett minden jószágaiból. Kezei le- hanyatlanak, kisirt szemeivel belenéz a bágyadt szürkületbe, mintha a távoli múltba akarná űzni gondolatait, mintha emlékeznék e könyvre; igen, már emlékszik, 20 eszten­dővel ezelőtt dobta ezt a könyvet ide félre, mint atyjától reámaradt hasznavehetetlen örökségdarabot. Szivére szorítja az öreg könyvet, a bib­liát, feletnelt fővel, szinte megerősödve jön le a padlásról, sűrűn omló könnyein ke­resztül új életet lát. A temetőben egy frissen hantolt sir van, két keresztfával; mellette térdel egy ember 8 imádkozik. Ez az ember elvesztette vagyonát, gyer­mekét, hitvesét, de megtalálta Istenét. Tisztelgés az új igazság­ügyminiszternél. Abból az alkalomból, hogy a kor­mányzó dr. Pesthy Pál nemzetgyűlési alelnököt, aki a sárszentlőrinci gyü­lekezet buzgó felügyelője, igazságügy­miniszterré nevezte ki március hó 23-án, amely napon az igazságügy- miniszter első ízben jött gyülekezete körébe, a gyülekezet presbitériuma, nőegyleti választmánya és az ifjúsági egylet tisztelgett a szeretett felügyelő­nél. A tisztelgéssel a testületek kö­szönetüknek is kifejezést óhajtottak adni azért a nagylelkű alapítványért, amelyet félmillió összegben a fel­ügyelő jő szülei emlékére a nőegylet­nél és dalárdánál tett. A minisztert Pábián Imre lelkész köszöntötte me­leg szavakban s az üdvözlésre az ünnepelt könnyekig meghatva vála­szolt s biztosította a testületeket, hogy sok gonddal járó magas állásában is szeretettel szívén viseli gyülekezete ügyeit. Itt adjuk az új igazságügyminisz­ter rövid életrajzát is. Néhai szülei­nek, Pesthy Mór uzdi földbirtokosnak és neje Bélák Erzsébetnek legidősebb gyermeke volt s 1873-ban született. Népiskoláit részint Sárszentlőrincen, részint Mekényesen végezte. Gimná­ziumi tanulmányait a bonyhádi fő­gimnáziumban kezdte s a selmecbá nyai főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait a budapesti tudomány- egyetemen végezte, ahol ügyvédi ok­levelet szerzett. Ismereteit ezután még részint a berlini, részint más külföldi egyetemeken bővítette. Ügy­védi gyakorlatot nem folytatott. Majd Pakson albiró, Szekszárdon járásbiró s ugyanott a járásbíróság vezetője, utóbb ugyanott törvényszéki biró, 1915 ben törvényszéki elnök lett. 1921-ben kúriai bíróvá neveztetett ki, 1922-ben a gyönki választókerü­let túlnyomó szótöbbséggel képviselő­jévé választotta. 1923-ban a nemzet- gyűlés alelnöke lett, ahonnét most az igazságügyminiszteri székbe hiva­tott el. Egyházi életünkben mindig tevé­keny részt vett. Előbb a bonyhádi főgimnázium választotta felügyelőjévé, 1917-ben pedig Pördős Dezső örö­kébe otthona, a sárszentlőrinci gyü­lekezet választotta felügyelőjévé. Isten áldása kísérje felelősségteljes útján I Gyüjtsiink előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangsző“ fentartására.

Next

/
Thumbnails
Contents