Harangszó, 1923

1923-03-25 / 13. szám

98 HARANÖS2Ó. 1923. március 25. és a tolnai esperesség csak 1806. tudta megvalósítani. Kiváló tanárai voltak egymás után Balia, Unger, Druglányi, Haag Péter és Lehr An­drás. Maga a község is a Sió mellett áldott szép róna, melyet félkörben a borjádi szőlőhegysor koszorúz. Lako­sai jómódú, értelmes, józan nép, tős­gyökeres magyarok Itt hát nem hal­lott tőt beszédet a kis Petőfi. A régi szép és nagy templom, melynek ké­pét a Vasárnapi Újság is közölte, még 1775. épült. Hírneves szülöttei a falunak Zsivora György a nagy emberbarát, Balassa János a vallásos lelkű és európai hírnevű sebészorvos, később pedig a két Lehr testvér. 1831. szept. 28. hozta el ide Pe tőflt az édesanyja és Hitiig János jegyzőnél helyezte el. A pesti Petőfi- ház emlékei között megvan még az a jegyzőkönyv, melyet Hittig a kis Petrovics fiú kiadásairól és bevételei­ről vezetett. A Hittigek is régi ároni családból valók Tolnában, több lel­kész és tanító volt közöttük. Hittig János is egy év múlva kettős hiva­talra, tanítónak és jegyzőnek ment el Majosra. Amália nevű 12 éves leánya játszótársa volt Petőfinek s emlékét a költő később > Gyermekkori barát- némhoz« című szép versében örökí­tette meg. Hittig távozása után Németh Fe­renc tanító volt Petőfi szállásadója, akire mindig hálával gondolt vissza a költő s később is, midőn Borjádon járt, meglátogatta őket. Egy ideig a tanítókisasszony, Németh Zsuzsika is A Bölcs meséje. Irta: Porkoláb István. A Bölcs túl van a kilencven esz­tendőn, szemeit szürke-hályog bo­rítja, a napkorongból sem lát mást, csak egy tompa fényfoltot. És mégis sokat lát. Arca pergamenjére titok­zatos betűket nyomott az Idő, vál- láraérő fehér haján a tél hava csil­log, hangjából a halottak vágytalan nyugalma érzik. Nem vár már mást az Élettől, mint a Halált. Egyedül él, nincs senkije, csak egy tehene. A jó­emberek a tehenet látják el enni­valóval, a tehén a vak Bölcset tejjel. Látogatóinak meséket mond az agg, bölcs meséket. A napokban fölkeres­tem. Nyugágyán pihenve fogadott. — Mi hir a nagyvilágban ? — kérdezte. Mondtam: — Semmi jó. Az Erény végső pályázott a költői babérágra, mert ő is játszótársa volt Petőfinek, de a kritikusok Amáliának ítélték oda. Ha Lehr András csak 1832. kerül Szentlőrincre, amint a gyülekezet története mondja, akkor Petőfinek 1831. még Haag Péter is tanítója volt. De róla nem szól az irodalom- történet. A tanulótársak is mind csak Lehr Andrást emlegetik hálával, mint kedves tanárukat. Maga Petőfi is, mikor már országos hírneve volt, kifejezte egyszer köszönetét a jeles tanárnak, aki saját fiaiból is, Zsig- mondból és Albertból költőt és ki­váló tudóst nevelt. Petőfi különösen a latin nyelvet tanulta nagy kedvvel. Horatius később kedves olvasmánya volt. És a latin klasszikusok megér­téséhez a jó alapot itt szerezte meg Lehr Andrástól, aki nemcsak tudós, hanem humánus jó tanár is volt. Tanítványait maga vezette ki játszani a lapdázó helyre. Ismert nevű tanulőtársai voltak itt Petőfinek Sárkány Sámuel a későbbi pilisi lelkész és püspök s ennek fivére Sárkány János, a kiskőrösi, majd szarvasi lelkész. A két Sárkány test­vér közös szálláson is lakott Petőfi­vel s már itt kötöttek holtig tartó barátságot. Ilyen jó pajtásai voltak a borjádi birtokos fiai, Sass István és Károly is. Kápli Lajos, a későbbi kisbaboti lelkész is büszkén emlegette, hogy már Szentlőrincen együtt tanult Petőfivel. Sass István az emléktábla leleplezésekor az iskolaház előtt e szavakkal jellemezte a szentlőrinci kis diákot: >E téren, ennek hajdan harcát vívja a Bűnnel. S az Erény már nagyon fáradt... Az agg bölcs felemelkedett fekté­ből, sovány csontkezével arca ráncait simogatta, mintha ezekből olvasná le, ámít mond, és elkezdett mesélni. * * * — Bűnország királyának óriási fogadótermét menyezetigérő, hatalmas vasszekrények kárpitozták. Fekete gyomruk a legválogatottabb kínzó­eszközöket rejtette magában. Az ural­kodó rengeteg mennyiségben halmozta fel bennük a kínt, könnyet, éhséget, szenvedést, fájdalmat előidéző baci- lusokat, amelyekkel kerékbetörette ellenségeit. A királynál minden délelőtt meg­jelent kihallgatáson Gonoszság, a fő- államminiszter, és kiosztás végett megkapta az aznapra esedékes baci- lus*adagokat. A bacilusok így lassan bár, de évek hosszú során át nem zöld pázsitján versengett lapdázó paj­tásaival. Túl a völgyben pedig majd mint magános andalgó, majd a fész- 1 kelő madárkára leselkedő, majd ama j dombról leszaladó szánon mint bátor kormányos tűnik fel emlékezetemben, megannyi jeleneteivel ártatlan gyér- mekörömének « (Vas. Ujs. 1884. 543.) Ezek voltak Petőfi legboldogabb évei. Szülei Szabadszálláson jó mód­ban éltek, fiukat többször megláto­gatták és elhalraozták hazaival. Sass mondja róla azt is, hogy Petőfi itt 1 tisztán, jól öltözött, testhez álló kék szatengló ruhában járt. Vasárnapon­ként az iskolában gyülekeztek össze a kis diákok és Lehr tanár vezetése alatt innen mentek párosán az Isten házába. Petőfinek már itt is megvolt I az a szokása, hogy szeretett a na- I gyobbakkal barátkozni és erejét meg- ] haladó dolgokra is vállalkozott, ha bátorságát kétségbe vonták. Petőfi idejében Lehr tanár és Né- 1 meth tanító mellett lelkipásztora is I igen kiváló volt Sárszentlőrincnek, a répcelaki születésű Balassa János, a I hírneves orvos atyja, egy szép, sze- I lid arcú, tudós és igen buzgó lelkész, akiről évtizedek múlva is nagy hálá­val emlékeztek az öregek. Nemesdö- j mölkre is meghívták, de nem ment ] el. És Székács is nagy dicsérettel szólt róla. Ahol ilyen személyiségek képviselték az egyházat, ott bizonyára Petőfi is tiszteletet, hálát érzett iránta. Augustinusra is különösen Ambrosius, I a hű lelkipásztor személyisége volt I nagy hatással. A szentlőrinci iskola mindig is kis eredménnyel fogyogattak s el­árasztották az egész Földet, kínba, I vérbe, könnybe borítva Erényország fejedelemasszonya alattvalóinak arcát. ] Mert már csak a kisded Erényország ! édestestvérnélkülvaló maroknyi népe I mert dacolni Bűnország hatalmas királyával. A többi mind behódolt. I A király arca nap, mint nap vi- gyorgóbb lett, ahogy tele marokkal ! osztogatta a bacilus-tubusokat minisz­terének : ( — Már alig van ellenségem. Csak az a nyomorult korcs nép, Erény­ország I A tagbaszakadt Gonoszság haj­longott : — Dupla adagot kegyeskedjék adni, | felség, akkor az is igába hajtja büszke nyakát. A király kapott a jő tanácson s a miniszter megkapta a kétszeres adagot. Erényország határain pedig átcsa­pott a kínok jaj-a; a folyók könnytől

Next

/
Thumbnails
Contents