Harangszó, 1923
1923-01-01 / 1. szám
1923. január 1. HARANGSZÓ. 5 Haza kell mennie 1... De otthon a kastélyban, a széles bőrdiványon hever Nyárády gróf. Az ő vőlegénye. Az majd megint felkel, feléje támolyog, átöleli, erőszakkal megcsókolja... Osszerázkódik. Érzi borgőzös lehelletét és csókját... Lépegetése futássá gyorsul Már a sötét erdőben fut. Ijedten tqfcint jobbra-balra. Keble zihál, sípolva szedi a lélegzetet. Fák mögött, bokrok között száz meg száz elrejtőzött alakot lát riadtan tekingető szernek Gonosz emberek nyújtogatják feléje karjukat. Rávigyorog az erdei manók torzarca. Fut, fut. Megbotlik a fa gyökérben, elesik, de hirtelen felpattan és és tovább rohan. Ruhájába kapaszkodik az előrehajló bokor tövises ága. Kétségbeesve felsikolt, jaj! ki fogta meg?... Lélegzetvesztetten tovább rohan. Végre egy riagy, sárga szem világít feléje: az erdő mögötti tisztás Ritkulnak a fák, meggyérült lombjukon kísérteties fény szűrődik át. Szívére szorított kézzel, nagy pihegés közt megáll. Az út kettéválik. Egy pillanatig habozik, azután megindul jobb felé. Erre felé sétálgattak az édesanyjukkal. Régen, nagyon régen. Mintha a távoli fűzfák közt most is az ő fehérruhás alakja suhanna. Ni csak, a kezét felemeli, kicsiny fehér kendőjével integet feléje... Hívja... Várja ... Az édesanyja... Megáll, hátratekintget, azután szívére szorított kézzel megint futni kezd. Egyszerre megcsillanik előtte a halastó tükre. Megáll, körültekintget. Azután lassan leereszkedik a tó partjára. Eszébe jut, hogy az édesanyja itt mindig vigyázásra intette. Gondosan összefogja tehát ruháját, ne hogy eltépődjék, keményen megfeszíti kicsiny lábát, nehogy a pázsiton lecsússzék. Vigyázz Zsófiái... mondta mindig az édesanyja. A tó tükréből rátekint a hold sápadt képe. A visszatükröződő faágak, mint ölelő karok nyúlnak ki s hivo- gatólag intenek feléje. Valami láthatatlan erő vonzza magához. Teste előrehajol, szeme belemélyed a csendes tó vizébe... Ezer és ezer szem csillog vissza reá. A víz széle már cipőjét érinti. Még egy lépés. Már bokáit mossa. A hideg víz érintésére hirtelen visszahúzza lábát. Mit is csinál?... Mit akar tulajdonképen?... Hiszen neki haza kell mennie 1... Várja az apja, meg Gáspár !... Az estebéd ideje is itt van és a kamarakulcsok nála vannak !... Haza kell mennie 1... De Nyárády !... Nyárády 1... Az erdőből kiáltás hallatszik. Tisztán hallja, az ő nevét kiáltják: Zsófiái... Zsófia !... A fák között tűzpiros világosság szalad s vörös csíkok mozognak erre arra. Megolvassa: egy. .. kettő... három... Tovább már nem tud számolni. De újra hallja a kiáltást: Zsófia!... Zsófia !.,. Hirtelen a fejéhez kap s hajába mélyeszti kezeit, őt üldözik 1... Felkutatják érte az erdőséget... Idejönnek a tópartra... Azután, ha ketlenek leikéből az ördögöt: Jézus nem jött elő. Barabbás a kufárok csarnokából kifordult az utcára és bicegett tovább előre. Egy sarokház faláról százféle hirdetés ordított feléje: egy részük víg mutatást, táncot, cifra ruhát, ékszert, jó bort s pálinkát kinált, más részük pártot kínált s hazafiakat. akik nem olyan hazaárulók, mint a többi párt emberei! És a tarka, szines, ordító papirosokkal teliragasztott fal mellett ott állt egy öreg koldus. Barabbás odament az öreghez és megszólította : — Hát hiszed-e még most is, hogy Jézus egyszer igazán feltámad?! — Most még inkább hiszem, mint valaha! — felelte az öreg. — Az elrothadó világ helyén, most már felépül az ó országa! Barabbás nem felelt. Valahogy az kapta meg, hogy nem messze tőlük, valami falusi parasztasszony állt egy kosár foltos tavalyi alma mellett. Az asszony oldalán ott állt a fia, kis buksi paraszt gyerek, az asszony, hogy a gyerek békén piaradjon, négy almát adott neki; négyet a szebbek és nagyobbak közül; hiszen a rothatja a vevőnek is jó! A gyerek egyik zsebébe is belegyömöszölt két almát, a másikba is. Az utca túlsó vége felől nagy barátsággal összefogódzva három iskolásfiu jött az almásasszony felé. Az egyik fiú, ruhája után Ítélve, urigyerek volt, a másiknak kék vászonból való kabátja azt mutatta, hogy ez a gyerek valami munkásembernek a fia, a harmadik gyereknek pedig az iskolás-táskája olyan finom és új volt, hogy ilyen holmija csak annak lehet, akinek az apja ilyenekkel kereskedő, boltos. A három gyerek jó távolra, oldalvást megállt az almás-kosár, előtt és szinte kopogott a szemük a vágytól. Az asszony ügyet se vetett reájuk, de buksi fia észrevette s egy darabig nézegette őket. Azok is visszanéztek reá, de nem szóltak, csak nézték egymást. A buksi parasztgyerek aztán, mikor az anyja elébe egy pár vevő került, csendesen odalépkedett a három fiúhoz s a zsebéből mindegyiknek a kezébe nyomott egy-egy almát. A buksi nem szólt semmit, a három fiú sem szólt semmit, de a szemük összemosolygott. A tiszta lelkek testvéri szeretetének e jövőt jelentő mosolyát látva, Barabbás szíve boldogan feldobbant s aztán egyszerre kicsordultak szeméből az örömnek régen elapadt köny- nyei, mert ime, a négy gyermek mellett, az igazán való feltámadás égi fényességében, ott állott: Jézus! megtalálják, hazaviszik... És otthon várja a vőlegénye: Nyárády... Megöleli... megcsókolja... Testén rettenetes rázkódás fut végig. Egy lépést beljebb megy... Még egy lépést... Nem, nem lehet haza mennie 1... Az édesanyja nincsen otthon J... Mártont is kiüldözték!... És a gróf! ... Csalóknak nevezte őket!... Nem, ezt ö nem bírja el 1... Előbbre megy egy, két, három lépést. .. Még néhányat... A víz már a térdét mossa. Ruhája harangala- kúan duzzad a víz színén, olyan mint egy nagy, kinyílt fehér virág. Lassanként térdre roskad s teste ráomlik a csendesen zúgó hullámokra. A hold ezüstös fényben játszik a víz tükrén. A parti fűzfák ágai közt sejtelmes dalt suttog az esti szellő. (Folytatjuk.) KORKÉPEK. •tiaii tiaaMaaMMa«*r«ataafMaMtMM>Maa ■■■■■•*«•*«■•■■«•■■• Karcolatok a hétről. A rendőrségi »kék könyv« adatai reflcktorszerüen világítanak rá az 1921. esztendő bűotörténetére. A rendőri jelentés szerint a feljelentett, kinyomozott és letartóztatott személyek száma összesen 104 804. Vallás szerint római katolikus 32.031, református 5281, evangélikus 3346, unitárius 540, görög katolikus 1483, görög keleti 1191, baptista 81 és zsi^ó 38 998 A százalék kiszámítását az olvasóra bízzuk * Fetser Antal győ i megyéspüspök most megjelent körlevelében foglalkozik az elszakított Nyugat-Magyar- országon az apostoli Szentszék intézkedései folytán előállott új helyzettel. Közli, hogy Piffl Frigyes Gusztáv bécsi bibornokérseket apostoli adminisztrátorrá nevezte ki a Szentszék s a győri püspök hatásköre szept. 24-én megszűnt az elszakított területekre. „ Hűséges engedelmességgel és megingathatatlan ragaszkodással az apostoli Szentszék iránt — mondja a körlevél — de egyszersmind a fiait sirató atyának fájdalmas érzésével közlöm ezt a változást a Szent István király alapította ősi Győregyházmegye papságával « * A volt 39. gyalogezred Debrecenben bajtársi ünnepséget rendezett,
