Harangszó, 1923
1923-11-25 / 48. szám
1923. november 25 HARANQSZO. U«. dúsánál tanácstalanul állnak a legjobbak is. Szerintem pedig ezzel a kérdéssel kell legtöbbet foglalkozni. Ha a templom vonzó erejét biztost tottuk, akkor egyházunknak minden fájó sebe magától begyógyul. Ahol hivő, imádkozó, Istent lelkesen dicsőítő gyülekezet van, ott nincs semmi akadály, amit Isten dicsőségére el ne lehetne hárítani Az az álokoskodás nem áll meg, hogy télen hideg, nyáron meleg van a templomban, azért nem megyünk. Karácsonykor is hideg van, nyári harangavatáskoc például igen meleg van és mégis alig férnek be az emberek a templomba. A ta nítónak minden szombaton gyermekeit lelkes örömmel elő kell készítenie tanítványait a vasárnapi isten- tiszteletre (lehetőleg már a vasárnapi énekeket begyakorolni); hétfőn szá- monkérni a prédikáció főbb gondolatait stb. A lelkész pedig ünnepélyes lelkesedéssel szívéből prédikáljon és imádkozzék, hogy a szíveket megra gadja és magához vonzza. * Állam és egyház. Sokat vitatott kérdés ez. Ma igen aktuális. Az államsegélyek megvonatnak és az 1848. évi 20. törvénycikk nem hajtatik végre. Igaz, hogy a közönyösség már mindent az államtól várt. Azt szerette volna, hogy ne csak a tanítókat, hanem a papokat is az állam fizesse. Amerikában nincs államsegély, mégis milyen gazdagok a lutheránusok. Nemcsak papjaikat fizetik kitünően, hanem súlyos dollárokat kü'denek egész Európa szegény egyházainak. Nehéz megérteni, hogy ott szegény gyülekezetünk legyen, ahol vagyonos hívek élnek. Iskoláinkkal állunk vagy esünk. Ezek ma Luther műhelyei. A lutheri zsolozsmát itt dúdolja először a kis lutheránus gyerek s itt szívja először a lutheri szellemet. Aki iskoláinkról lemondana, megbocsát- hatlau árulást követne el egyháza ellen. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A dunamelléki református egyházkerület most tartotta ez évi rendes közgyűlését. Dr. Ravasz László püspök évi jelentésében megemlékezett az egyházkerület elhunyt tagjairól Ezután a püspök a földreformnovellának a* egyházhoz való kapcsolatáról bo csátkozott fejtegeiésokbe es megállapította, hogy a református egyháznak a földreform érdekében teljes súllyal kell fellépnie, mert a nemzeti erők szempontjából jobb földbirtokpolitika nincsen, mintha a református lelkészeket földbirtokhoz juttatják. A miniszteri rendeletek és törvények mintha csak tisztán a katholikus egyház testére volnának szabva, mintha a református egyház gyermekei mostohagyermekei volnának a hazának, amikor kapni kell, de édesgyermekei, amikor adásról van sző. Én a katolikus vallás értékeit — úgymond — nagyrabecsülöm és velük együtt állítom, hogy ha nem lesz a magyar nép Krisztus népe, elveszünk. Azonban meg kell mondanom, hogy katolikus oldalról nem mindig szolgálják az egyetértés célját. Lehetetlennek tartom azt az állítást, hogy Magyarország megmentése csupán katolikus feladat. Ha a nemzet létéért imádkozni kell, lehetetlen, hogy más felekezet papja is meg ne szólaljon. Éppen így fel kell emelnem szavamat a történelem megmásítása ellen is, mert lassanként odajutunk, hogy Rákóczi és társai hazaárulók, Kolonics és I. Lipót pedig hős lesz Rövidesen kifogásolni fogják Aranyt, Keményt és Petőfit, azt azonban nem tudom, hogy kit fognak a helyükbe állítani. Végül megállapította, hogy hazánk mai súlyos helyzetében szenvedélyesebb vallásosságra van szükség. Akik azt hiszik, hogy a hit olyan valami, amiből megárt a sok, tévednek. Ha a nemzet létéért kell imádkozni, minden felekezet papjának egyesült erővel kell megszólalni, mert ez az igazi keresztény álláspont. A kálvinisták is készek a testvéri egy ségre. Eszköznek érzik magukat Isten kezében és ezért sziklaszilárdan kitartanak a végsőkig. Evangéliomi tanács. Minden, mi sarjad, nő, fakad az ég alatt, Fa, fű, virág, gyümölcs s minden Ízes falat, Amit a mélység rejt, erdő, szántó, rét ád, Az ég rád liarmatoz s a nagy Isten megáld, Amit kezed alkot, hegy, sánc, völgy terem, Minden örömkeltö s búfelejtö elem, Mi a hullámban reng s a légen át siet, Amit elméd teremt s amit érez szived, Mivel kamrád, színed, szobád, csűröd tele, Hidd, a szegényé is s azért oszd meg vele! Huszágh Gyula. Gyüjtsünk előfizetőket és adakoztunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mit csinálnak a vágyaid? I. Nov. 26. Rámái 1. 8.22—23. Mi mindnyájan egy vágy-világban élünk. Nemcsak földrétegek borítják bolygónkat, hanem vágyrétegek is. Nagy különbség van az egyes rétegek közt. Az alantjárók durvák, sárosak, egészen a földbe slippedők; a felsők egyre finomulnak s felnyontulnak az égig. Reád is rádborul, te is része vagy e vágv-világnak I De hol ? Nov 27. I. Mózes 3. t—e Olyan ártatlan kicsi jószágoknak látszanak a mi vágyaink Sokáig azért is nem vigyázunk rájuk, téko- zoljuk őket, mert nem is sejtjük, mily roppant dolgok fordulnak meg a vágyainkban. Gondoljuk: egy bohé-kis csipke a ruhánk szélén; — s elbukunk benne. Gondoljuk: hangulat-sziporka; , — s egész életünk szétrobban tőle. Óh, vigyázz nagyon a vágyaidra: pokolgépek bújhatnak meg benne! Nov. 28. 1. Mózes 3.7-13 Nem a gondolattal, nem a tettel, hanem a vággyal kezdődik az élet. Tisztába kell jönni a vágyaiddal; jó pontos leltárt vezetni róluk s jó gondos tisztogatást végezni közöttük. Eügefalevéllel, körülkötőkkei nem lehet elintézni őket. Tudod e, hogy a Sátán csak itt támad ^vágyainál kezdi ki az embert. Ö nagyon pontos leltárt vezet vágyainkról, igen nagy jelentőséget tulajdonit nékik, s igen-igen kihasználja azt, hogy mit csinálnak a vágyaink. Nov. 29. Róni. 1 .21—33. Óh milyen rémes, iszonyú tartomány! Ez az alvilág a vágyvilágban. Sötét bii«b3rlangok, förtelmes lebújok... Az ember egészen megretten magától. Hát ilyen sűlyeszlő gépezetté válhat a vágy? Tavaly igenkor még iszonyodott tőle s ma már mint a hulla-férgek, pucéron mászkálnak rajt a rút-testü vágyak Jaj! Mit csinálnak a vágyaim? Ne vigyenek az alvilág felé I Nov. 30. Zsoltár 130. Akártnily nagy is a lehelöség erre, vágyaink nem azért vannak, hogy lefelé vigyenek. Vágyó képességünk igazi csodái ott bontakoznak ki a felvivö utón felsőbb vágyrétegek felé. De ez a fordulat nem állhat be elebb, mint ha az énünk trónusa meginog, megszenvedtük a vágyaink tragédiáját s most fel kell kiáltanunk a mélyből vágyaink minden fel- csorcliüásávdl. Ahhoz, Aki megváltást tud hozni a vágyvilágunkba. Az Úr az Ö neve azért is, mert Neki kell egycd-uralkodónak lenni a vágyainkon. Dec. 1. Zsoltár 84.2—4 Mekkora csere, milyen más tartomány I Bünbarlangok helyett ragyogó templomormok, lebújok helyett magasra rakott fészkek, mikben boldogan, Isten dolgaival telerakottan dobog az örök vágy fészek: a szív. S mindez mitől ? Attól, hogy elkezdtek egyszer — íiiszen erre valók, — egészen újat csinálni a vágyaid. Dec. 2. Zsoltár 119. sí—sa. Szépen volt mindez leírva, — mondod — de még sem oly igen egyszerű a dolog. Igazad van. Vajúdásokkal, nagy megrendülésekkel járhat a vágy-csere s a templom tornácától még nagy ut az Isten szíve közepéig. De csak égj, emésztődj, epedj egészen abban az egy vágyban, hadd történjék valami rajtad Istentől — és akkor megérkeznek s valami nagyon jót csinálnak, vágyaid ádventben. Az 1924. évi képes Luther-Naptár ára 4000 korona.
