Harangszó, 1923

1923-10-14 / 42. szám

306

HARANGSZO.

1923. október 14.

millió dollárra teszi. Morehead szerint Amerika lutherániája a fegyver- szünet óta 20 országnak nyújtott segélyt 2'/í millió dollár értékben. Azonkívül 2479 mázsa ruhaneműt osztott szét E nemes munka közben két amerikai vezetőember életét is vesztette. Az előadás a jövő feladatainak áttekintésével záródott, amelyek közül különösen fontosak egy lutheránus központi intézet létesítése és a kivándorlók fölsegítésének megszervezése.

Meyer moszkvai szuperintendens élénk szavakkal vázolta azt a nagy segítséget, amelyet az egész világ evangélikusai a belsőleg elárvult, külsőleg az éhhalálhoz közel álló orosz evang. egyháznak nyújtottak. Dr. Cordes Németország nevében köszöni az amerikai segítséget, de kéri Amerikát, hogy az anyagi támogatás mellett szellemi segítséget is nyújtson, hogy ez a nagy ország megalázó és megszégyenítő helyzetéből kikerüljön. Brandelle (Amerika) köszöni azokat a kulturális és szellemi javakat, amelyeket Európa az újvilágnak nyújtott.

Délután Wartburg várában nyilvános hitvallástétel volt, amelyen dr. lhmels és dr. Jakobs beszéltek.

Augusztus 22-én az evangélikus világegyestilés elnökévé dr. lhmels drezdai püspököt választották és mellé egy ügyintéző bizottságot, amely a következő tagokból áll: dr. Soder- blom Upsala, Poelschau Riga, dr Raffay Budapest, Knubel és Stub Északamerika, Hoppe Németország. Azonkívül választottak egy alkotmányczó bizottságot, amelynek tagjai közt Wágner G. A. bácsi főesperes is helyet foglal. Dr. lhmels előadásában hangsúlyozta, hogy a lutherá- nizmus világot átfogó, mert minden népek számára van mondanivalója és minden nép sajátos karakterének mégis teret enged. A lutheránizmus jelentőségéről megindult vitának különös erőt adott Qummerus püspök (Finnország) felszólalása, aki hangsúlyozta, hogy Németország nagy lutheránus tömegei mellett az északi államok (Svéd , Norvég-, Finnország és Dánia) állanak, mint homogén evang. országok. Este a föld nyolc lutheránus egyházegyetemének referádái hangzottak el, amelyek közül a legmeg- kapóbb az indiai egyház életének ismertetése volt Dr. Jörgensen (Ropen- hága) nemzetközi teológiai fakultást javasolt, amely élénk visszhangra talált. A konferencia istentiszteletekkel élénkült, amelyeken Eisenach lakossága is nagy számban vett részt és amelyeken többek között Stub elnök Északamerika, Raffay püspök Budapest és Írbe püspök Riga szónokoltak.

Augusztus 24 én a napnak a legkiemelkedőbb eseménye Rnubei New york és Veit München előadása és az ezt követő vita volt arról a törekvésről, amely a föld összes keresztyén egyházait egyesíteni akarja Ebben a vitában jutott kifejezésre, hogy a világ összes egyházai között a lutheránus tagadhatatlanul a legtole- ránsabb. Itt említették meg azt is, hogy Luther dala : »Erős várunk ne künk az Isten« a világ legelterjedtebb

éneke, amennyiben 139 nyelven éneklik. Az utolsó tárgyalások gyakorlati kérdésekről szólották. így tárgyalták a hitoktatás, a tengerészek lelki gondozása, az egyházi sajtó kérdését. Dr. Paul Leipzig a pogány misszió ról referált, amely a háború óta súlyos válságba került Svédország a leipzigi misszió indiai kirendeltségének az utolsó 8 esztendő alatt 1 Vs millió dollárt juttatott. E pontnál különösen nagy figyelem kísérte Asir vadan ind. kiküldött felszólalását, aki hangsúlyozta, hogy egyházukat nemzetivé akarják tenni. A vllágszórvá- nyokban levő hívek gondozását Németország (dr. Ahner), Amerika (dr. Hein) é3 Svédország (dr. Pehrsson) referádái alapján tárgyalták. Az amerikai szónok ez alkalommal megbotránkozását fejezte ki afelett, hogy ősei hazájába visszatérve szülőházát a megszállt Ruhrterületen fekete csapatoktól okkupálva találta. >És a világ még mindig hallgat I« Különben biztosítja Európát, minél nagyobb lesz az ínség, annál nagyobb lesz Amerika se gítsége is. Dr. Pehrsson jelenti, hogy 3 miliő svéd (tehát a törzs Vs a), 2 millió norvég és 600.000 dán és finn él elszórtan a világ minden ré szében. Ezért találná ó fontosnak egy lutheránus központot létesíteni és on nan a vüágszórványok gondozását irányítani.

A világkonferenciához egész sereg nyilatkozat érkezett egyesektől és testületektől, amelyek a bibliai, a lutheri hitvallás, a keresztyén iskolai nevelés és Luther kátéjának fennJézuska szállást csinál magának.

Irta: Szombati) Ernő. 5)

Forgácsot bántotta a nevetés, meg a lekicsinylés.

— Hát mit tennél te az én helyemben ?

Molnár megállóit. Ridüllesztette a mellét s öklével odavágott.

— Elvenném az Istenéti El biz én! Ha szép szóra nem adná, hát erővel is elvenném! De el ám I Azt, azt szeretném én látni, hogy ne én parancsoljak a házamnál I Hát mi vagy te odahaza ? Úr vagy kutya ? Ha úr vagy, hát parancsolj I Ha meg kutya vagy, hát menj a vacokba s onnan ugass I

Forgácsnak nagyon Ínyére volt a beszéd Egyszerre úrnak kezdte ma gát érezni. Az erei dagadni kezdtek. Az izmai megfeszültek s meleg hullám bizsergett végig a hátán. Érezte,

hogy ezután már úr lesz a háznál. Megfogta a barátja kabátját s rántott rajta egyet.

— Gyerünk kedves barátom 1 Iga- , zad van ! Megyek is már haza I Mert érzem, hogy ezután rnár én leszek az úr s nem az asszony!

Egy pálinkás lebujhoz értek. Még világos volt az ablaka.

Molnár megállóit az ajtó előtt.

— Gyere be pajtás I Meg isszuk az áldomást I Mert űr leszel ezentúl a teremtésit I

Benyitottak.

Rettentő bűz csapott az arcukba. Egy füstfelhő volt az egész szoba.

S vagy tizen, tizenöten pálinkáztak ott.

Leültek az egyik üres asztalhoz s pálinkát rendeltek.

Mikor a szemük megszokta a füsthomályt, az emberek között ismerősre akadtak. Egyszeribe ismerősek lettek mind. összesereglettek köréjük.

Molnár mindegyiknek pálinkát rendelt.

Egy hajtásra kiitták.

Újat rendelt.

Azt is egyszeribe felhörpintették. Ismét rendelt.

S így ment ez éjjeli egy óráig. Az egész társaság tökrészeg lett.

Ekkor a tulajdonos kituszkolta őket az utcára s az ajtót bezárta.

Lassan aztán elmaradoztak. Egyikmásik elterült a földön s ott maradt. A többiek meg tovább ballagtak. Molnár is a lakásához ért.

Kezet fogott Forgáccsal. Forgács aztán baktatott tovább.

De Molnár a kapuból még utána kiáltott.

— Aztán úr legyél ám Zsiga! Forgács megfordult. Haragosan

rázta meg az öklét.

— Úr leszek a kutyafáját! Majd