Harangszó, 1923
1923-10-07 / 41. szám
1923. október 7. HARANQSZÖ. 299 milyen szép lesz. ha az igazit tudom majd Így jó ? Jólirom ? sémi, mit zwei emm, meni mit zwei enn ! Nincs vágya, terve, célja semmi. Csak menni, csak menni 1 Istenem, de szép ! De jó ember lehet, aki így tud köny- nyiteni a más baján. Egy pár szóval felvágja az összegyűlendő gennytől pattanásig feszülő gyülevényt. Valami nehéz nyomástól szabadultam meg. De irigylem én Bárd Miklóst ezért a kritikáért A Mehr bácsinak nem keli esztétikai nomenklatura. Ö rájön arra, hogy hol van szükség a költő szavára, a maga leikétől, de ügy látom, megtudja válogatni a költőt, akinek a szavától gyógyulni lehet. Ezt a költőt pedig igyekezzünk mi protestánsok megtartani magunknak, mert különben elhódítják tőlünk az óbudai kapások. Ezek már első este elmenet dudorászták a »Csak menni, csak menni<-t és harmadnap már ezzel köszöntöttek szeretettel az asztalunk felé. Immendingen Mihály. Akik szűkös anyagi viszonyok között élnek, a Harangszóban jóakaró meleg barátot bírnak, az előfizetést egyenlőre nem bírják: közöljék bizalommal a kiadóhivatallal, miként eddig, úgy ezután is lesznek minden bizonnyal áldott szivek, adakozó lelkek, kiknek adományából a szűkös viszonyok között élők előfizetését fedezzük. S aztán nesze neked is kártya. De előbb igyunk egyet 1 Bort öntött a poharakba. Koccin tottak s ittak. Aztán folytatták a játékot. Éjfélkor záróra volt. Abbahagyták a kártyázást. Molnár fizetett. Mert a többi négynek már egy garasa sem volt. Molnár minden pénzüket elnyerte. Kifizette hát a bort s pilyó- kos fővel távoztak. Az utcán aztán szétváltak. Molnár és Forgács egymást karonfogva mentek tovább. Forgácsnak zavaros volt a feje. A bor kissé megártott neki. De azért agya jól működött. Jól emlékezett Molnár kártyázására. Szóvá is tette azt. — Te Peti, én jól láttam, hogy te nem játszottál igazságosan. Valid be, úgy-e igaz? Azért is nyerted el a pénzünket I Molnárnak is éppen elég volt a borból. De ő is nagyon jól tudta, hogy R tiszai egyházkerület gyűlése. A tiszai ev. egyházkerület Geduly Henrik püspök és dr. Zelenka Lajos felügyelő elnöklete alatt szept. 18. és 19 én Miskolcon tartotta f. évi közgyűlését. Geduly püspök erős színekkel ecsetelte jelentésében egyházunk helyzetét minden tekintetben; bár ő is nagyon felhősnek, sötétnek találta magyarhoni ev. egyházunk egét, azonban a sötét felhőkön keresztül is kitört belőle a jobb jövő reménysége, mikor bejelentette, hogy a Miskolcra menekült eperjesi jogakadémiát sikerült megmenteni. Miskolc városa három s a miskolci ev. egyházközség egy tanszék költségeit vállalta. Amiben kisebb volt a reménysége, tudni • illik a szintén Miskolcra menekült eperjesi tanítóképző fenntarthatóságában, abban is fényesen igazolta a közgyűlés élniakarását. Kimondotta a tanítóképző fenntartását s hogy a határozat ne csak szó legyen, Záhony Dezső diósgyőri tanító, az intézet volt növendékei évi 1 q búzát, Ligeti Ede sajókazai lelkész évi 3 mázsa rozsot és Csajka Endre aba- ujszántói egyházfelügyelő évi 5 mázsa búzát ajánlott fel a ma is nagy létszámú tanítóképző fenntartására. Ottlyk Árpád miskolci presbiter pedig havi 30.000 koronát egy ev. elemi iskola fenntartására. Ez a közgyűlés az áldozatkészség napja volt. A közgyűlés küldöttségileg mondott köszönetét dr. Hodobay Sándor miskolci mit csinál. Vállat vont. — Hát úgy játszottam, ahogy játszottam ! A fő, hogy nyertem. Ha muszáj, hát megélek én abból is. Játsz te is úgy s akkor te is megélsz belőle! Forgács kihúzta Molnár karjából a kezét. Megállóit. S aztán megfogta a társa gallérját és úgy dörmögte a fülébe: — De nem addig van az Peti! Vagy jó barátom vagy, vagy nem. Ha jó vagy, akkor a nyereséget megfelezed velem. Úgyis hamis utón szerezted. S aztán az én pénzem is közte van. S most egy vasam sincs. Én jól láttam, hogy paklizol, de nem akar tam szólni a többiek előtt. Hagytam, hogy nyerd el az én pénzemet is. Úgy gondoltam, majd visszaadod s a nyereséget is megfelezed. Mint ahogy jő komának illik is. Hát nincs igazam ? Molnár belátta, hogy jó lesz tárpolgármesternek és Lichtenstein László miskolci egyházfelügyelőnek a jogakadémia megmentése érdekében kifejtett fáradozásaikért s meleg ünneplésben részesítette a nyugalomba vonuló dr. Mikler Károly jogakadémiai dékánt. Dr Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő javaslatára felirattal fordult a közgyűlés a nemzetgyűléshez és a kormányzóhoz az államsegély valorizációja tárgyában. S hogy az áldozatkészség napja még teljesebb legyen, a miskolci ev. nő- és leány- egylet a közgyűlés tagjait megvendégelte, a jogakadémia ifjúsága pedig megmenekülése alkalmából hangulatos lampionos szerenádot adott a kerületi elnökségnek és a miskolci polgármesternek. * A hegyaljai ev. egyházmegye kebelében megindult s a nyugdíjas lelkészeket, lelkészözvegyeket és árvákat segélyezni kívánó mozgalom eredményeként szept. 19 én 700.000 korona osztatott ki az egyházmegye területén élő ilynemű Ínségesek között és két mázsa búza későbbi szükségek fedezésére tétetett félre. Ezt minden egyházmegye megcsinálhatná! Dunántúli Luther-Szövetség. Dunántúli Luther-Szövetségünk az elmúlt közigazgatási évben is a régi keretek közt és a kipróbált irányban folytatta munkálkodását. A Sopronban Kapi Béla püspök és szentmár- toni Radó Lajos elnöklete alatt megsával békességesen elintézni az ügyet. Azért beleegyezőleg bólintott. — Szent uccse, igazad van! Bölcsen beszélsz! Visszaadom a pénzedet. S a nyereségen testvériesen megosztozunk. Dehát miért is nem mondtad mindjárt, hogy nincs pénzed? Ezt ugyan sohse hittem volna rólad, akinek a felesége oly gazdag I Forgács elindult. A kezével legyintett. Az a feleségemé. Az nem az enyém! Molnár csodálkozva nézett Forgácsra. — Az a feleségedé ? Azt mondod, hogy az nem a tied? Majd hangosan felnevetett. — Hahaha ! Ilyent sem hallott dm a világ! Hahaha! Hogy ami az asz- szonyé, az nem az uráé is? Nohát azt mondhatom, hogy ilyen tökkel ütött bolondot sem láttam még világéletemben, mint amilyen te vagy! (Folytatjuk.)
