Harangszó, 1923
1923-09-23 / 38-39. szám
Egyházkerületi közgyűlés Sopronban. Dunántúli egyházkerületünk ez évi rendes közgyűlését újból Sopronban tartotta, Sionunk eme ősi várában, ahol még a gyászos évtizedben is I. Lipót uralma alatt két imabázban három lelkész hirdette az igét s bár korlátolt, de mégis nyilvános vallásgyakorlata volt egyházunknak. Sopronban újból, ahol a régi hitbuzgó apáknak emléke mindenkor lelkesedéssel éleszti a jelenkor fiaiban is az igazi evangéliomi protestáns öntudatot, egyházunknak és magyar hazánknak áldozatkész szeretetét Felügyelő beiktatás. Az ez évi egyházkerületi közgyfi lésnek különös fényt és melegséget az uj egyházkerületi felügyelőnek, dr. Mesterházy Ernőnek beiktatása adott, kit valóban lelkeket felemelő keretek között iktattak be díszes méltóságába s aki ez alkalomra szeptember 12-én délután érkezett meg Sopronba. A pályaudvaron dr. Zergényi Jenő felügyelő fogadta nagy küldöttséggel az élén. A szeptember 13-iki közgyűlés délelőtt 9 órakor vette kezdetét a soproni templomban. Jövel szent Lélek eléneklése után Pálmay Lajos espe rés, egyházkerületi főjegyző imádkozott az oltár előtt. Miután dr. László Kálmán h. felügyelő megnyitván az ülést, üdvözölte a kerületi közgyűlésre kiküldötteket, a vendégeket, akik között ott láttuk a rom kath. egyház két egyházi képviselőjét, a róm kath. konvent világi elnökét is; egy nagyobb küldöttség hívta meg dr Mesterházy Ernőt a templomba s eskütétel után Kapi Béla püspök a következő beszédet intézte az uj felügyelőhöz: Méltóiágos Uram I Még a templom boltívei alatt rezeg az elhangzott eskü szava, midőn kinyújtom jobbomat, hogy szeretettel megszorítsam imént még esküre emelt jobb kezét. Igaz szeretettel és tisztelettel köszöntőm Dunántúli egyház- kerületünk felügyelői székében. Kevés kitüntetésben van annyi ethikai érték, mint abban, amit protestáns egyházunk nyújt az ő elhi- vottainak. Nem egy ember hatalmi szava szólítja őket, vezérli polcra, hanem százezrek hívása. Nem a hatalom arany trónusára vezet, hanem a magas bérc-orom vigyázó tornyára Nem igér külső fényt, csillogást, 282 anyagi előnyöket, hanem ráteríti az elhivottra a szeretet aranyból szőtt királyi palástját. Minden elhívás egy- egy koronázás, megkoronázása az ember jellemének, az önzetlen közéleti tevékenységnek, a lélek elrejtett, örökkévaló erkölcsi értékeinek. Méltóságod vezéri polcra való elhívása szintén egy koronázás. Ez az egyházkerület meglátta Méltóságod gyülekezeti felügyelői munkálkodását, megismerte kicsiny körben nagy hűségét s az Egyházkerületi Pénzügyi Bizottság elnöki székébe emelte Majd midőn megismerte a nagy körben is megmaradó, sőt fokozódó nagy bű ségét, körültekintő bölcsességét, elhívta az egyházkerület legmagasabb vezéri polcára: az egyházkerületi felügyelői székbe. Az egyházkerület tudja, mit várhat Méltóságodtól; várja, hogy egyházszeretettel, hűséggel, kitartó munkaerővel és egyéniségének kiváló értékeivel szilárdan megáll egyházkerületünk világi vezéri polcán. Hogy lel kével, mint ölelésre táruló két karral szeretettel gondjaiba veszi kicsiny és nagy gyülekezeteinket, tanintézeteinket és egyházi intézményeinket. Nagy, de nehéz időben lép vezéri állásába. Oly időben, midőn szemünk láttára írja Isten keze a világtörtér nelem uj lapjait. Az, ki a muhka szerint értékeli az embert, különös Isteni kegyelemnek tekinti Méltóságod részére is Isten ama végezését, hogy éppen e mostani történelmet alakító időben rendelte vezéri szolgálatra. Egyházkerületünk és egyházunk nagyot és sokat vár Méltóságod széles látókörű leikétől, hatalmas munkakörétől és önzetlen egyházszerete- tétöl. Adja a jó Isten, hogy várakozásában ne csalódjék És mindazért, amit várunk és kapunk, szeretettel felajánlom egyházkerületünk minden gyülekezetének és egész egyház-társadalmának szeretetét, hűségét és becsülését. ígérem azt, hogy a mostani közélet romboló szellemét, mely tekintélyeket nem ismer, hanem azokat sárba rángatja, egyházunk közéletébe belopódzni nem engedjük. Kőhordásra tanítjuk egyhá zunk tagjainak kezét, de nem, hogy nagyjainkat megkövezzék, hanem hogy vezéreink vezérlete szerint védő sáncfalat építsenek. Én magam vezértársi hűséget, megbecsülést és igaz, mély szerete- tet ajánlok fel Méltóságodnak. Kettőnket szoros baráti érzés fűz össze. És ezt az érzést nem az ifjúság tavaszából hoztuk magunkkal, midőn HARANOSZO. __________ 19 23. szeptember 23. a barátban az ifjú sokszor magát szereti csupán. Barátságunk a férfikor delelő nyarában érlelődött meg. Nem azért szeretem és nem azért becsülöm Méltóságodat, mert lelke tükrében önmagamat láttam meg. hanem mert e tükörben megláttam saját lelki arcát és tiszta erkölcsű ér tékeit. Ez a férfias barátság nem egyszerű rokon érzés, hanem emberértékelés és emberbecsülés. Méltóságod az oltár előtt állva le tette az egyházkerületi felügyelői esküt Én pedig már elmondottam az áldást és az imádság szavát. És most beiktatom Méltóságodat a dunántúli evangélikus egyházkerületünk felügyelői székébe egyházkerületi közgyűlésünk színe előtt, melynek bizonyságául átadom az egyházkerületi felügyelői j igokat és kötelességeket szimbolizáló hivatalos pecsétet. Még egyszer megszorítom jobbját. Amint most kezünk egybefonódik s szorításában szívem vérének lüktetése érzik, úgy legyünk egyek és erősek egyházkerületünk szolgálatában Amint kezünk eggyé válik, úgy legyen egy Méltóságod azzal az egyházkerülettel, melynek áldáskívánásával jobb kezét saját jobbomba szorítom Legyen itt is igazság az Írás szava: >Amit Isten egybe szerkesztett, ember azt el ne válassza« és emberi gyarlóság azt meg ne gyengítse. Az új felügyelő ezután nagy tetszéssel fogadott székfoglaló beszédében hangoztatta, hogy valamenyi felekezet- tel a legjobb viszonyt óhajtja fenntartani. Ügy mond — semmi sem volna végzetesebb hazánkra, mintha az itt élő keresztények nem tudnának egymással testvéri egyetértésben élni. Ami az 1848. XX. t. c. végrehajtását illeti, elismeri, hogy ez a jelenlegi közgazdasági viszonyok között lehetetlen dolog. Annyit azonban joggal ellehet várni az államtól, hogy azt a csekély összeget, amit békében egyházi célokra adott, a mai viszonyoknak megfelelően emelje fel. Az iskola kérdéssel kapcsolatban örömmel emlékezett meg a theol. fakultásnak Sopronban leendő felállításáról, ahol csonka hazánk e nyugati végvárában nemzeti szempontból is kiváló szolgálatokat várunk tőle. Végül is a sok összefüggő kérdés elintézésére a zsinat összehívása mellett foglalt állást. A gazdag programmu beszéd után a küldöttségek üdvözletét fogadta az új felügyelő. Az egyet, egyház nevében báró Radvánszky Albert egyet, felügyelő, a kultuszminiszter nevében Tóth István min. tanácsos, a tiszai
