Harangszó, 1923

1923-09-09 / 37. szám

amelyhez kedvező árban úgy jutott a gyülekezet, hogy Németh László vadosfai lakos, a gyülekezet 25 éven át volt buzgó főpénztárosa 750.000 korona kamatmentes kölcsön előleget adott. Nemes lelküségéért a közgyűlés neki hálás köszönetét szavaz. Jelen­tésében azután meggyújtotta a kegye­letnek és az emlékezésnek mécsét a hősi halottak ismeretlen s részben ismerős sírja felett, akik mind az ön- feláldozás megindító példái voltak és elküldötte a gyülekezet forró imád­ságát oda, ahol örökre megpihentek. Meghajtotta az elismerésnek fehér lobogóját a nemes egyéniség: Kiss István előtt, aki behozta a hősök kultuszát templomunkba és gondos­kodott arról, hogy ez a gyülekezet sohase felejtse az emléktábla jelmon­datát: »Ember! imádd az Istent, honfi! szeresd a hazát 1« A közgyű­lés neki is jegyzőkönyvében soha el nem múló hálájának adott kifejezést. Végül Kovács István szombathelyi hitoktató-lelkész záróimát mondott s a nemzeti imádság eléneklése után az ünneplő sereg szétoszlott a ke- gyeletes szép ünneptől lélekben meg­gazdagodva s azt gondolom mindenki vitt magával valamit az örök tökéle­tesedés céljához. Az offertórium jótékony célra 42 ezer korona volt, amelyből 10.000 K a Harangszó fentartására küldetett el. Bőjtös László. 1923. szeptember 9. „Boldognak érzem magam, hogy az én szegénységemből ennyit is küld­hetők e kedves kis lap fenntartására. Igen sok örömöt lelek benne, ebből kezdem igazán és tisztán megismerni Krisztus urunk tanítását“. írja B. M. r. kath. leányzó s a Harangszó fenn­tartására 1000 koronát küldött. Ál­dozatkészsége, a Harangszó iránti ragaszkodása, szeretete keli, hogy bennünket lapunkkal szemben még fokozottabb szeretetre, ragaszkodásra, áldozatkészrégre sarkaljon! KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A magyar reformátusok lévai zsi­natául Czinke István a tiszáninneni püspök prédikált és imádkozott. Be­szédében többek között a következő­ket mondta: Meg kell indítani a har­madik reformációt, nem az egyházért, hanem a lelkekért. Nem az a legna­gyobb veszedelme Európának, hogy politikája összeomlott, hanem hogy HARANOSZÖ. lelki világa omlott össze!... Kell jönni időnek, amikor a lelkekről fel­szakad a kőd és sírva fogjuk Krisz­tus kezét megragadni. Az uj refor­máció zászlajára egy szó lesz felírva : testvériség... A végső győzelem nem a gyűlöleté, hanem a szereteté lesz I Bár már itt volna az az idő, ami­kor a lelkekről felszakadt a köd, s mindnyájan, mint egy ember meg ragadtuk a Krisztus kezét. * Majdnem kétszáz német könyvki­adó beszüntette üzemét, mert teljes­séggel képtelen fedezni a rettenetes arányokban megnőtt üzemi költsége­ket. Az élelmiszer, szén és ruhanemű nélkül tengődő Németország szellemi életében is megrendült. Németország­ban kerek egymillió a könyvek szorzó­száma, vagyis egymillióval kell meg­szorozni a könyvek alapárát, amely amugyis két-háromszorosa volt a könyv békeárának. A legolcsóbb né­met könyv is ilyenformán 272—3 millióba kerül, a német közönség nagy rétegei tehát, amelyek a világ legnagyobb könyvfogyasztói voltak, ezentúl könyvet nem vásárolhatnak. A tragikus jelenség okául a könyv­kiadók az óriási papírárakat jelölik meg, melyek messze, a világpiaci árak fölött állnak. A másik ok a nyomdászbérek hallatlanul nagyará­nyú emelkedése. A német nyomda­munkás átlagos hetibére 36 és fél­millió márka. Egy nyomatott ív elő­állítási költsége kerek százötvenmillió márka, úgy hogy egy gimnáziumi tankönyv előállítási költsége nyolc­százmillió márka. * Egy rendkívül érdekes könyv je­lent meg lengyel nyelven, amelynek írója hosszú időt töltött Oroszország­ban. Hajmeresztő dolgokat mond el az ott történtekről, a minden képze letet felülmúló brutális, a legerősebb idegeket is meggyötrő igazságszolgál­tatásról. A könyv írója részletesen foglalkozik a papok elpusztításának módjával, a szerencsétlen, elkínzott egyházi emberek utolsó óráival. Aki­ket agyonlőttek még szerencsések voltak, mert a legtöbbjének szenve­dése az őskere3ztények mártír halá­lára emlékeztet. Androni perni érseket elevenen temették el, de előbb ki­szúrták szemeit, összevagdalták arcát és mély sebektől vérezve vezették végig az utcákon Hermogen tobolski érseket két hónapig tartó kényszer- munka után belefojtották a folyóba. Vaszily csernigovi érseket karddal vagdalták darabokra. A legemberte­lenebb módon kínozták meg halála előtt Grigory jekaterinburgi és Am­brus vjatkai érsekeket, Niogarend ér­seket, Polock püspököt. A rigai püs­pöknek orrát, fülét levágták és agyon­verték Nikodemus belgorodi püspököt borzalmas kínzás után oltott mészbe dugták. A kerszoni kormányzóságban három papot keresztre feszítettek. Kuban folyó vidékén 43 papot gyil­koltak meg, Voronezs egyházmegyé­jében 160 papot mészároltak le Ka- zanyszky székesegyház papját két fi­ával együtt lőtték agyon. 277 Hogy félmillió evangélikus magyar nem tudna egy hetilapot fenntartani: az a legnagyobb gyengeségnek a jele volna és igen nagy szegénységi bizo­nyítvány. OLVASSUK A BIBLIÁT! Vetés és aratás. Szept. 10. Galácia 6. i. Ezen a világon minden vetés és aratás. Minden szó, gon­dolat, érzés, cselekedet, régi szavak, gon­dolatok, érzések és cselekedetek aratása, következménye s uj szavak, gondolatok, érzések és cselekedetek vetése, szülóanyja. Minden egy múlt okozata és egy jövendő oka. Ha meg tudnánk ezt gondolni, hogy ezen a világon semmit sem lehet követ­kezmények nélkül szólni, gondolni, érezni és cselekedni, mennyivel más volna az élet. Ne tévelyegjetek, amit vet az ember, azt aratandja is 1 Szept. 11. II. Korinthus 9.io. Minden aratásnak az az isteni törvénye, hogy meg- sokasitva adja vissza a vetőmagot. Ez áll a szavak, gondolatok, érzések és cseleke- datek vetésére is Isten nevelő bölcsesége úgyis érezteti velünk áldó és büntető kezét, hogy jelenünk a múltaknak megsokszoro- sodott következménye. Ne tévelyegjetek te­hát, mert amit vet az ember, megsokasodva kell learatnia. Szept. 12. Máté 13.22. Semmire sem áll úgy a megsokasodás törvénye, mint a gyomra, tövisre, konkolyra. A jó mag még csak alig bújik ki a földből, ezek már dú­san burjánzanak. Ép így van az emberi lélek szántóföldje is. A jó szavak, érzések, gondolatok és cselekedetek vetése még alig fogan, amikor a bűn már virít. Aki szelíd­séget vet, nem mindig arat hamarosan bé­kességet, de aki szelet vet, bizonnyal nyom­ban vihart arat. Ne tévelyegjetek 1 Szept. 13. Máté 13.8—8. Mennyi ellen­sége van a jó magvetésnek: madár meg­dézsmálja, kavics kiperzseli, tövis elfojtja, az ellenség konkollyal hinti tele. Ugyanily sok ellensége van a Krisztus magvetésé­nek is. Ha aratást akarunk utána látni, sok munka, nagy kitartás és még több imád­ság kell hozzá. Mert a jó föld sem terem jó időjárás nélkül. Azt pedig az Isten adja. Szept. 14. Máté 9.35—38. A jó magve­tésnek mindennél nagyobb ellensége az, aki éréskor nem akarja learatni, hanem engedi, hogy kiperegjen a drága szem. Mennyi, a bűn tövisei között megfogódzott

Next

/
Thumbnails
Contents