Harangszó, 1923
1923-09-09 / 37. szám
ín HARANQSZÖ. i923. szeptember 9. séges adományát befogadni képesek legyenek s tényleg el is fogadják. Az ev. egyházunkba beleszületett híveknek tehát megtért és újjászületett egyénekké kell változatok. A megtérést úgy kell értelmeznünk, ahogy Pál apostol értelmezi (L. Pilippi lev. 3.12—14). Eszerint a megtérés tulajdonképen akaratnyilvánítás és akaratfeladás. Akarom, hogy ezentúl ne saját gondolatom s ösztönöm, hanem Isten a Jézus Krisztusban legyen vezérem. Tehát hinni és megtérni a fenti értelemben újból hangsúlyozzuk, erre van mindenekelőtt szükségük az ev. egyházba beleszületett hívőknek is. S aki ide viszi őket, az belmissiói munkát végez. Az ide vezető út legelső és elen gedhetetlen feltétele azonban az evan- géliom meggyőződésszeril hirdetése. Másszóval, hogy az igehirdető a fennti értelmezés szerint maga megtért és megszentelt egyén legyen, aki meg- váltottsága biztosságában Isten szolgálatába állítja minden erejét, tehetségét, aki csak egyet ismer: Isten akaratát s ezen akaratot szóval hirdeti, életével megpecsételi. És ha esetleg természetes gyengesége folytán sokszor az »igyekvésnéU tovább nem viszi is, ne felejtse el, hogy a meggyőződésből fakadó komoly igyek- vésnek is van meggyőző ereje és eredménye. Zulauf Henrik Alkonyaikor. Kicsi falunkra leszáll az este árnya, Szürke fátyolén elül az esti szél, Mintha hallgatag kicsiny koporsóra Borulna bús bánatos szemfödél. Sóhajtva rezdül szomorúfűz ága, Hallgat a fecske csengő éneke, Az orgonának hulló illatos virága Mintha siratna valakit s eltemetne. Ködös homályban pislog egy mécs [világa. Valaki esdőn mormol bús imát. . . Benn a szükséglakta házikóban Sok kérő könnyes arc néz Uram, Terád. Fenn az égen, sötét felhők felett Biztatón int felém a csillag szeme... Vezesd hát szenvedő szegény nemzetem Feltámadásra, vezesd ó népek Istene! Szekeyné Horváth Ida. A veszprémi egyházmegye lelkészi értekezlete Pápán, az egyházmegyei közgyűlés idején folyt le, melyen megjílentek: Gyurátz Ferenc nyug. püspök, ki a tanácskozásban maga is élénken részt vett, bő élettapasztalataiból bölcs útbaigazításokat adva a szavait tisztelettel hallgató ifjabb nemzedéknek; azután Szarvasi Sámuel nyug. lajos- komáromi lelkész és Bélák Lajos egy házmegyei felügyelő. Elnöklő Takács Elek esperes mély tanulságokban gazdag megnyitó be szédében különösen egyházunk válságos anyagi helyzetére mutatott rá, emlékeztetvén Prónay Dezső báró kiérd egyet, felügyelőnek az 1848 évi XX. t.-c. kel szemben elfoglalt egyéni álláspontjára, amellyel szinte prófétai lélekkel jósolta meg egyházunknak az államsegély szerinti berendezkedéséből folyó mai helyzetét. Elnök a jövőbe tekintő koncepció hiányának tudja be, hogy egyházunk vezetői a béke éveiben nem törekedtek az 1848. évi XX. t.-c lényegéből folyó, ingatlanokból álló örök alapítványt szerezni, egyházunk fenntartásának biztosítására Rámutat a lelkészi kar anyagi helyzetére, ezzel kapcsolatban a hivány- szerü javadalmazás kérdésére, melynél megállapítja, hogy az E. A egy szerencsétlen § ának (722. §) egyoldalú alkalmazása a legsúlyosabb hiványcsonkítási eseteket eredményezte. A hiványszerü javadalmazás csonkíihatlansága érdekében jogosan követelhetjük s erre nézve egyházi hatóságaink intézkedéseit várjuk, hogy e szolgálmányok, s különösen a készpénzilletmények a mai valutáris helyzethez mért átszámított értékben szolgáltassanak ki. Ennél a pontnál rámutat a készpénzfizetéses, rendszerint exponált, városi helyen működő lelkészek sok esetben Szinte lehetetlen anyagi helyzetére, kiknek anyagi támogatását a szolidárisán érző jobbJézuska szállást csinál magának. Irta: Szombath Ernő. 2) Míg Icuka, a kis leány beszélt, az alatt Forgács leült egy kőre Maga elé vette a kosarat s az evéshez fo gott. De a kis leány utolsó szavára dühösen vágta le a kanalat. — Mit? Hogy nem tehet róla anyád? Hát ki tehet róla? Talán bizony én? Talán nekem kellett volna az ebédet megfőzni ? Icuka félénken nézett az apjára. S bátortalanul mondta. — Hiszen azért megkészült az ebéd. Forgács ráförmedt. — Elhallgatsz azonnal ? I Anyád lusta kutya, semmi más! Jól esik neki a heverés s te még pártját me red fogni? A kis leány szemét elfutotta a könny. — Édes apám igaztalan, mert... Tovább nem folytathatta. Forgács felrúgta a kosarat és vad dühvei kapta fel a lábánál heverő csavarkulcsot s teljes erővel vágta a leányhoz. A vasdarab odavágódott a kis leáay mezítelen bokájához s a következő pillanatban hangos sikoltással rogyott az össze. Néhány asszony ijedten rohant a jajgató leányhoz. Az egyik aztán a karjai közé kapta s vitte hazafelé. Forgács ezután bement a gépházba s nagy dérrel durral látott a munkájához. * Odahaza Porgácsné azonnal orvosért küldött. Az orvos vizsgálat alá vette a beteget. S míg tapogatta, többször magcsóválta a fejét. Az anya aggódva nézett a doktorra. A vizsgálat után gipszbe rakta a lábat. Aztán fogta a kalapját s indult kifelé De az ajtóból még visszaszólt. — Csak nyugalom asszonyom. Ez a fő. A kis lánya meg fog gyógyulni, ámbár nem egész tökéletesen. Egy kicsit biccegni fog, mert a csont a bokában törött el. S annak bizony nyoma szokott maradni Hát most is úgy lesz. A doktor elment s az asszony nehéz sóhajjal ült le a gyermeke ágyához. Gyengéden betakargatta. Aztán megcirógatta a szőke fürtös fejecskét. Icuka megfogta édes anyja kezét. Odavonta az ajakához és szeretettel csókolta meg. Aztán megszólalt. — Édes anyám! Nem haragszik majd édes apám, hogy ágyban vagyok? Az anya megvigasztalta a kis lányt. — Már hogy haragudna ? Hiszen a lábod törött el és neked feküdnöd kelll Ugy e, a doktorbácsi is azt mondta, hogy csak nyugton maradj, mert akkor hamarább meggyógyulsz. Hát csak légy nyugton kis lányom. S most is pihenj inkább. Csukd be a szemedet s próbálj aludni 1 Az álom jót fog tenni I (Folytatjuk.)
