Harangszó, 1923
1923-09-02 / 35-36. szám
1923. szeptember 2. HARANGSZÖ. 269 szeretet, a jóakaratu intelem, a lelkipásztori gyengédség, hogy a gyermek kiérezze tanítója szavaiból, tekintetéből a meleg gyermekszeretetei. Novák Rezső. Rettenetes idők ezek. Valósággal ítéletidők. Most elválik majd végre, ki szíve és ki csak neve szerint evangélikus. Freytag papáknak gyásza yan. Testvérem ! Mikor az én jó apám a második emeleten, ott a nagytemplom mellett meghalt, akkor ottan az első emeleten ti magatokhoz, az öletekbe vettetek engem. Hajlékot adtatok a kis utonjárónak. És te, testvérem, akkor még a világon sem voltál. Mikor az én szegény fejem már dere- sedni kezdett, akkor kerültem össze veletek. Veled, meg az uraddal. Néked, testvérem, első szavad hozzám az volt: Te vagy-e az, akit az én anyám emleget? Az a kis utonjáró te vagy? — Nagy szeretet lakozhatik a ti házatokban. Te rólam tudtál. Annyi idő után. Pedig te, mikor engem befogadtatok, még a világon sem voltál testvérem. Mikor tegnap a szent István napját a Balatonon töltöttem, hallottam, hogy te engem láttál és megismertél. És én téged nem. Megszólítani pedig nem akartál a te szomorúságodnak idején. Meghalt az urad. Magadnak tartod meg a bánatodat. Én akkor, valamikor, még beszélni se tudtam és ti megértettétek,az én szomorúságomat és befogadtatok. És én most nemcsak a tiedet nem éreztem, de meg sem is ismertelek. Csak éreztem egyszer, hogy egyszer valaki valahol néz engem. Hát te voltál ? Nagyobb a szeretet a Freytag papék házában, mint amilyen énbennem lakozék hála. És ez a szeretet testvéreddé avatott inár akkor, mikor te még nem is voltál. A hála pedig részt kér a gyászotokból: legyen áldott a te uradnak emlékezete. Amen. A legújabb népszámlálások az egész világ népességét kerek 1537 millióban tüntetik föl. Ebből rám. katolikus 265 millió, protestáns pedig 202 millió. Európában 50 évvel ezelőtt a protestánsok száma 71 millió, a róm. katolikusoké pedig 147 millió volt. Ma a róm. katolikusok száma Európában 191 millió, a protestánsoké 109 millió. Százalékban kifejezve a protestánsok szaporodása több mint 50 százalék, míg a róm. katolikusoké körülbelül 35 százalék. — Érdekes az amerikai Egyesült Államok statisztikája is, hol 15 millió római katolikussal több mint 80 millió protestáns áll szemben. — Szomorúan állapíthatjuk meg, mint c népszámlálások eredményét, hogy még mindig 850 millió azok száma, akik semmit sem hallottak az evangéliomről. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A divat és a szerelem hazájában, Franciaországban, kimutatást készítettek a háború után erősen megszaporodott válópörflkről. Míg 1913- ban ugyanis csak 9000 volt a váló- pörők száma, addig 1923 ban minden hét házasságra esik Franciaországban egy válópör. Nem értem, hogyan lehetséges ez, mikor a franciák nem Í3 protestánsok és amikor egy valaki megírta, hogy csak a protestáns faj válik. Vagy nem irt igazat? * A katholikusok időt, fáradságot nem kímélve tartják nálunk egymásután nagygyűléseiket. Kimondott céljuk a gyűléseknek a kath. öntudat ébresztése, erősítése. Ezeken a gyűléseken rendszerint Bangha páter is beszél, aki a katholikus sajtót propagálja s végül fogadalmat tétet a hallgatósággal, hogy mint katholikus emberek csak katholikus sajtót olvas nak. Legutóbb Sárvárott volt egy ilyen katholikus nagygyűlés. Itt többek között Huszár Károly v. miniszterelnök és Qróf Mikes János püspök is beszéltek Huszár Károly, ki még nem is olyan nagyon régen Budapesten, az országos tanítógyülés alkalmával azt mondotta: Szűnjön meg minden, ami embert embertől, pártot párttól, magyart magyartól elválaszthat és építsük fel egy akarattal, egy igyekezettel a jövendő Magyarországot, Sárvárott egy katholikus politikai párt alakítását sürgette a régi néppárt mintájára. Qróf Mikes püspök beszédében kitért a kommunizmusra, melynek letörésében, — úgymond — oroszlán- része a katholikus egyháznak a kath. hitnek volt, majd katholikus politikát sürget ő is. Végül bejelentette, hogy »a szentatya rövidesen abban a helyzetben lesz, hogy törvényes királyunkat újból felruházhassa apostoli jogaival.« Egyelőre ennyit! * Egy vidéki városban egyik vasárnap este beállított a vendéglőbe egy Amerikából hazaérkezett honfitársunk. Mulatni kezdett nem holmi közönséges borral, hanem pezsgővel. Durro- gott egyre másra a pezsgősüveg, amelyből — az amerikai gavallériájából — bőven jutott az asztaltársaknak is. Csakhamar vad nótázástól lett hangos a vendéglő. A nagy mennyiségben elfogyasztott pezsgő szilaj jókedvre hangolta a társaságot. Az amerikai hanyatt fektette a szólóban játszó cimbalmost, úgy kellett a morénak játszani. No de megkapta érte a fájdalomdíjat, 20 dollárt tűzött az amerikai a cimbalom húrjai közé. A mulatság végén 25 pezsgő árát fizette ki derék honfitársunk dollárokban, ami magyar koronákban — állítólag egy üveg pezsgő 40.000 korona lévén — csekély egy milliót tesz ki. íme, így mulat egy amerikai ma gyári Istenem, mennyi könnyet lehetett volna hirtelenében azzal az egy millióval letörölni. * Budapesten az állatkertben a gyerekek az elefánt ketrecébe kétkoro- násokat dobáltak oda, hogy odavigye ormányában az őrének, de az elefánt a kétkoronásokat visszafujta. A gyerekek azután beledobtak a ketrecébe 10 és 20 koronásokat, ezeket nagy kegyesen felszippantotta. Az őr erre nevetve jegyezte meg: a kétkoroná- sok az elefántnak se kellenek már. Azokat az ember legfeljebb az utca sarkán álló, a világháborúban szeme- világát vesztett vak katonának a sapkájába, vagy a templom perselyébe dobja. Nemde, szomorú prédikáció ez is I Vájjon elgondolkodunk-e néhanapján rajta, hogy amikor 1 Oü koronát adunk, akkor is tulajdonképen csak 3 fillért adunk. Emberek, de csúnyák lettünk I A német asszonyok memoranduma az Unió elnökéhez a franciák garázdálkodása miatt. Oheimb asszony, aki tagja a birodalmi gyűlésnek, az egyesült Államok elnökéhez táviratot intézett, amelyben közli, hogy a franciák a trieri kerületben elrendelték, hogy ha a vasúti alkalmazottak vagy állami munkások megtagadnák a szolgálatot a francia hatóságoknak, családjuk nélkül utasítsák ki őket. Asszonyaiknak vissza keil maradniok a lakásban, hogy átvegyék a szines francia ezredek katonáinak kiszolgálását. A német asz- szonyok az Egyesült Államok elnökéhez fordulnak, aki a fehér asszonyokat mindig védelmében részesítette a színesekkel szemben és tőle kérnek segítséget a fenyegetett gyalázattal és szégyennel szemben.
