Harangszó, 1923

1923-07-15 / 29. szám

sum előadását. »És a jóléthez jutott nemzet a maga ezeréves fennállásának emlékét azzal ünnepli, hogy gazdasági erejének boldog öntudatában a maga múltjához méltó nemzeti ajándékkal, az új parlament épületével lepi meg önönmagát. Csak az tud művészit alkotni, aki a maga technikai készségét annak az ideának a szolgálatába tudja állítani, amelynek légkörétől át van itatva A készülő pazar mű egyik oldalán a felszabadított nép választott képviselőire borul a hatalmas csarnoktető, a másik oldalon ép olyan magasan emelkedik ki a történelmi Magyarország képviselőinek, a főrendiháznak szimbóluma, hogy aztán összeolvadjon a kettő az ég felé nyúló hatalmas kupolában : a nemzet akaratában. A kis látkörü szükkeblüség tiltakozott a fényűző nemzeti templom megalkotása ellen. De a nemzet vágyódó elgondolását az építő művész szelleme elébe tárta és ezernyi munkáskéz megvalósította. Mintha csak ujjat akarna mutatni, ez az az irány, amelyen a csak elvont frázisként ható nemzeti eszmét meg kell valósítani. Rendületlenül légy híve, ápol és eltakar. Az egyik oldalon minden áldozatra való készség, a másik oldalon ennek az áldozatkészségnek már e földön várt jutalma: ápol és eltakar. Ez az okos, magához méltó fényűzésre valló nemes vágy ezernyi ezer téglahordó, faragó, ácsoló, festő, szegelő kéznek adott munkát, kenyeret. Ez a nemzeti alkotás, a nemzeti építő munka. Ez összekötő csatornája,

228

Az új sírok közt keresgélt. Hamar rátalált Rozika sírjára.

Elmélázva állt meg a kis sir előtt. Nézte-nézte a síron nyíló virágokat, mintha mindegyikből Rozika mosolygó szeme kandikált volna ki. S addig-addig nézte, míg szeme megtelt forró könnyel.

Önkéntelenül lekuporodott a sir tövébe.

Sokáig ült ott, gondolkozott a kis elköltöződről. Mialatt úgy melegítő a forró napsugár, hogy bizser- gett tőle az összezsógoi'odott lába. S egyszercsak mély álomba szen- deredett, fejét a sir szélére hajtva.

Álmában találkozott Rozikával, akinek már nem volt csonka a keze. Tündökölt az arca a nagy boldogságtól. Kézenfogta őt, vezette:

— Jer, Jancsi, elvezetlek Jézushoz! Megkérjük, gyógyítsa meg a te lábadat is.

Káprázatos tündérmezőn vezette

HARANOSZÖ

áthidaló szivárványhidja a tőkének és munkának A nemzeti érzés az a mozgató erő, mely megnyitotta a gazdagok erszényét és magtárait, hogy kenyeret juttassanak a nemzet munkáskezeinek.

Hol van ehhez fogható szociális erő ?

Levél.

M. kir. honvédelmi miniszter.

A „ Harangszó “ kiadóhivatalának

Szenlgotthárd.

(Vasmegye.)

Budapest, 1923. június 21.

Nem mulaszthatom el, hogy a kiadóhivatalnak legbensőbb köszöne- temet kifejezzem önzetlen, hazafias és nemes áldozatkészségéért, amit becses lapjának a hazatérő hadifoglyok számára való szíves küldésével tanúsított, amivel annyi éven át tartó testi és lelki szenvedés és nélkülözés után az első segítséget nyújtotta nekik a leszerelő táborban eltöltött idő alatt ahhoz, hogy a hazai szellemi életbe újból bekapcsolódhassanak.

Meleg, hazafias üdvözlettel:

A miniszter helyett: (Olvashatatlan aláírás.)

Gyüjísűnk előfizetőkéi és adakozzunk a „Haranoazó“ feniartásárau

át. Az út mentén egyik felől csupa pipacs, a másik felől csupa búzavirág nyílt, de mennyivel szebbek voltak azoknál, amik a major tag- utjánái nyíltak! És egyszercsak vége szakadt mind a pipacsnak, mind a búzavirágnak, helyettük gyönyörű angyalkákat látott jobbról és balról, akik mindannyian mosolyogva nézték őket. Valami csodás mennyei dalt énekeltek.

Rozika még mindig vezette s oly könnyen tudott Jancsi is vele lépegetni, mintha semmi baja nem lett volna a lábának.

Végre megérkeztek az Örökszeretet trónjáig. Rozika ölébe borult Jézusnak:

— Édes Jézus, elvezettem hozzád ezt a szenvedő fiút, akit már említettem előtted. Esdve kérlek, gyógyítsd meg, hűséges szívű szolgádnak szegődött már!

És szóla Jézus, oly csodás zengő

Egyházlátogatás

a Kemenesalján.

Kapi Béla püspök és kísérete június 13 án Kemenessömiénbő), ahol 4 napon át élvezte dr. Radó Qyula főúri házának vendégszeretetét, Kc- mencsmagasiba indult A szeretet és ragaszkodás impozáns módon nyilatkozott meg a kerület fcpásztora iránt ebben a gyülekezetben is jeléül an nak, hogy az apák hitét, egvházsze- retetét átvették, hordozzák s megbecsülik az utódok. A község és gyülekezet küldöttei a Böiöndy József, vaskeresztes tart. tűzmester által vezetett lovasbandériumtól kísérve !4 kocsin mentek ki a község határáig, ahol az érkező magas vendéget a közíég nevében Biró István körjegyző üdvözölte. Öröm ragyogott minden arcon, amikor a szeretett fopásztor kocsija mindkét keresztyén felekezet harangjának üdvözlő szava mellett a tűzoltóság, önképzőkör, hiúsági egyesület s fehérrubás hajadoriok s a lovasbandérium felvonulása nyomán a község bejáratánál felállított diadalkaputól lassú menetben a lel- készlak előtt emelt diadalkapu elé érkezett. A kocsijából kiszálló püspököt valóságos virágeső fogadta. A gyülekezet nevében Guóíh Gábor gyűl. felügyelő, az ifj. önképzőkör nevében Szényi György üdvözöhe; a nőegylet és ifj. egvesüiet tiszteletét és ragaszkodását Guóth Erzsi és Molnár Erzsi átnyújtott virágcsokrai tolmácsolták. Az iskolavizsgáíat után

1923. július 15.

hangon, hogy a kis fiú szíve édc?- boldogan megremeg tőié:

— Kelj lel, édes, kicsi lányom, legjobb szívű angyalkám !... S jer közelebb te is, fiam, aki vétkeztél sokat és nagyot ellenem és Rozika ellen is, hogy csúfoltad őt s vele együtt engem is. De már örvend a lelkem, hogy megtisztultál a szenvedésben. Ezért meggyógyítják.

— Köszönöm, édes Megváltó Jézusom, végtelen jóságodat! — bóráit erre Jancsi Jézus ölébe. — Arra kérnélek még, engednéd meg, hogy én is itt maradhassak Rozikával fényes országodban!

Jézus fejére tette kezét. Oh, mily mennyei édes volt az érintése!

— Nem lehet, fiam! Nekedviszsza kell még menned a földre, beteg édes anyádhoz, hogy segítségére lehess neki, míg öt is megváltom szenvedéseitől. Jó légy, igaz légy, hogy mindenki szeressen! (Folytatjuk.)