Harangszó, 1923
1923-07-08 / 28. szám
1923. július 8. HARANGSZÓ 221 üdvözöt s a politikai község nevében Sebestyén Jolán adott csokrot a fő- pásztornak. Amikor a főpásztor az iskola udvarára ért, itt egy mélyen megkapó jelenet következett. A dunántúli egyházkerületnek érdemekben gazdag, apostoli lelkületű volt felügyelője dr. Berzsenyi Jenő üdvözölte könnyeket fakasztó beszéddel a püspököt. Minden szava izzott az ö ismeretes egyházszeretetétől, de kicsengett a főpásztor iránt érzett sze- retete is azokból. S örökre felejthetetlen lesz a főpásztor szeretettel teljes válasza is azoknak, akik azt hallhatták. Áldást kért megkezdendő munkájára attól az apostoli lelkületű aggastyántól, aki vele együtt éveken át állt ennek az egyházkerületnek a kormányrúdjánál: — s a halálos csendben valami lélekemelőén hangzottak annak magasztos szavai: »Az Úr áldja meg a Te munkádat...* S mi hisszük, hogy ez az imádságos mondat utat tört magának az Úrhoz, hisszük, hogy ez az óra felejthetetlen lesz a kemenessömjéni áhitatos gyülekezetnek. Üdvözölték még a főpásztort : Czuppon Pál kisgazda a katholikus hitközség nevében (csokrot nyújtott át Flásek Ilonka); Spitzer Lajos bérlő az izraeliták (Spitzer Ili); Dr. Berzsenyi Jenőné a nőegylet (Németh Etel); Macsótai Lajos az önk. tűzoltó-egylet nevében (Mecsótai Rózsi adott csokrot). Tanulj meg élni . . . Tanulj meg élni a virágzó fáktól Életörömöt, mosolygást, kedvet. Ott nem látsz sötéten, Mélyen ásott búkat. Ott nem sírsz könnyeket. . . Játszi kedv, szinpompa . . . Pillangó szerelem . . . Ott a szív nem üres, Nem hideg jégverem. Minden kis sziromka Maga a nagy érzés, Hol az életöröm A gyümölccsé érés. PÉTER JENŐ. Két miniszteri kézcsók. Az 1885. évi országos kiállítás záróünnepélye alkalmával a kiállítás elnöke, az akkori földmívelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter Széchenyi Pál gróf a kábítás védőjének, az ifjú Rudolf trónörökösnek beszédjére annyira ragadtatta magát túláradó érzelmei által, hogy az ifjú trónörökösnek egy ország elképedése között kezet csókolt. A közvélemény olyan szervilizmust látott ebben, hogy annak idején Jókai Mórnak kellett a maga ragyogó tollával védelmébe venni a minisztert az országos gúny nyilai elől. Azonban így is élete végéig rajta ragadt egy gúnynév, mit ez az eset hajtott neki hasznúi. Két éve tanúja voltam egy másik miniszteri kézcsóknak. Ez is egy ün nép történetéből való. Az ország luteránusai a 80 éves Sántha Károlyt ünnepelték. Az ünnepség végén a kopott kabátu agg költő, hogy megköszönje az ünnepet rendező miniszternek a neki szerzett nagy örömöt, hálásan nyújtotta kezét az ifjú miniszter felé, amit az hálásan szorított meg és emelt ajkaihoz. Az öreg úr a vérmezői vadgeszte nyefák alatt végzett sétáiban évekig dohogott az eseten. — Ezt mégsem kellett volna 1 Egy másik, deresedőfejü kemény luterárus elkapta az öreg poéta kezét, mely annyi áldást osztott és annyiszor vezette a tollat Isten dicsőségére és ő is ajkához emelte a kezet. — Hát igenis Károly bátyám kellett 1 És én is büszke vagyok, hogy megtehettem. Háromszorosan is meg- érdemled: mint pap, mint költő és mint pátriárka. És a minisztertől négyszeresen. Mert bizonyára az apjára gondolt, kinek Te mint pap is, meg mint költő is méltó társa vagy. Elég veszteség neki is, nekünk is, hogy a pátriárka korodat is meg nem érte, mert O is méltó volt Tehozzád. — Hát gondolod? De ízesek is vagytok Ti gyerekemberek. I. M. Eszterházy Imre, az ország prímása Pozsonyban nyílt ülésen ezeket mondotta: „Ámbár a protestánsok iskoláit leszorítjuk és a külföldi akadémiákat előttük elzárjuk, mégis műveltségben felettünk állanak“. Harangavatás Kispéczen. Megható örömünnepe volt június hó iO én a kispécz—kajári ev. egyesült gyülekezetnek. Ekkor avatta fel Pálmai Lajos esperes az itthoni és az amerikai hívek áldozatkészségéből beszerzett 309 kg. os új harangját a gyülekezetnek. Erős várunk... el- éneklése után igét olvasott és imádkozott Horváth Sándor Ipatonai s. lelkész. Az ünnepi vegyeskar elhangzásával, melyet Németh Gyula tanító vezényelt az avató beszédet Pálmai Lajos esperes tartotta. A felolvasott szentigék alapján megkapó módon fejtegette, hogy: »Mit jelent az Úr szolgálatában szegődni ? Áldozatos ez a szolgálat — sokat követel tőlünk, de Isten szolgálat és Remény- teljes szolgálat is.« Beleszőve beszédébe az új harang feliratát a Magyar hiszekegyet, megemlékezett édes hazánk siralmas helyzetéről, melyért munkálkodnunk Istentől rendelt szent kötelességünk. A szemekben könnyek csillogtak a mély hatást keltő gyönyörű beszéd alatt s megismerhettük mindnyájan az utat, amelyet követnünk kell, hogy az Úr szolgálatában maradhassunk. Az avató beszéd után megszólalt az új harang és az esperes imádkozott, áldást kért a Mindenhatótól a gyülekezetre és ennek gyengélkedő agg lelkipásztorára, aki nem vehet részt gyülekezete örömünnepén. A szószéken az Isten igéjét Győrffy Béla felpéczi lelkész hirdette, ki gyönyörű gondolatokban áldozott a szép nap emlékének. A harangavató istentisztelet után díszközgyűlés következett, melyet Síkos Kálmán s. lelkész nyitott meg buzgó imával. Dr. Csemez Béla gyűl. felügyelő lelkes szavakkal méltatta a nap jelentőségét, szeretetteljes szavakkal köszöntötte az esperest, a jelenlevő lelkészeket, vendégeket, köztük Csemez István gazdasági főtanácsost, Sokorópátkai Szabó István volt minisztert, a kerület képviselőjét, Eg- ressy Árpád miniszteri osztálytanácsost és a díszközgyűlést megnyitotta. A felügyelő indítványára a díszközgyűlés elhatározta, hogy a harangavatás tényét jegyzőkönyvbe iktatja. Síkos Kálmán s. lelkész röviden ismerteti az új harang és a régebbi harangok történetét, majd felolvasták az adakozók névsorát. A díszközgyűlés hálás szívvel köszönetét mond a gyűjtőknek, az itthoni és amerikai adakozóknak és nevüket jegyzőkönyvileg megörökíteni elhatározza. Egyszersmind hálás köszönetét szavaz a megjelent és az ünnepélyen közreműködött esperes és lelkész uraknak. Köszönetét szavaz a díszközgyűlés végül mindazoknak, akik közreműködtek és fáradoztak az ünnepély megvalósításán. Dr. Csemez Bála felügyelő indítványára az ünnepély végeztével a harangok az elesett hősi haiottaink emlékére 15 percig szóltak. Győrffy Béla felpéczi lelkész záróimája és a
