Harangszó, 1923
1923-04-22 / 17. szám
1923. április 22. HARANGSZO. 131 származását kisütötte. Házassága történetéből külön kis regényt lehetne Írni. Megholtnak vélt jegyesét 17 évig gyászolta. Ekkor hozza neki Blázy Lajos kiskőrösi lelkész a hirt Jenából, hogy Mina pedig él és várja őt Egybe is keltek s még 18 évig éltek boldogan. (Várnai S. Prot. Sz. 1893.) Kollárt pesti káplánnak még Molnár János, az első lelkész hívta meg 1819-ben. Neki is három nyelven kellett prédikálni, mint a rendes lelkésznek. Mivel azonban Kalchbrenner tótul nem tudott, most a káplán lett úrrá a tótajkuak felett. ElŐDb csak külön iskolát nyitottak 1821-ben az öt pacsirta (ma Esterházy-)utcában, 1834 ben pedig Kollárt rendes tót lelkésznek is meghivatták. Ez a nyelvek szerint való különválás éppen Petőfi diáksága idején történt Kalchbrenner ezt már nem érte meg, 1834. febr. 16 án halt meg. Utódját, Lang Mihályt, pesti káplánt pedig, aki magyarul nem tudott, csak 183c-ban választották meg. Időközben tehát csakis Kollár volt a pestiek rendes papja Ezért került Petőfi bizonyítványába az ő neve. S a konfirmációi oktatást is e miatt végezte Kollár egymaga az egész gyülekezetben. O tanította 834 — 36 ig a magyar fiukat is. Hogy a már 13. évében járó és korán fejlett Petőfi tóiul tanulta volna egyházunk tanait, az el nem hihető Ezt az apja sem engedte volna meg, aki sokat adott a magyarságára. S Petőfi nem is tudhatott tótul. Kollár, ha akart és kellett, tudott németül és magyarul is tanítani. Eleinte leplezte pánszávizmusát. Hősa beállott télies zord idő karddal vitatkozásunkat a tavaszig. De hála Istennek, amint látom nem bubánat hajléka a ház. — Hogyan is üthetne ott tanyát a szomorúság, ahol az én Zulejka keresztleányom miut jó őrangyal sze- retetével vidám mosolyával még a borút is derűvé varázsolja. Gábor a szép leány felé fordult, ki rózsa szint öltött arcával, ajkain az öröm mosolyával elragadó jelenség volt. A nyári táborozásban a foglyoktól szerzett szükkörü tőröksző készletével török nyelven akarta üdvözölni, de elakadt. — Sohase tárassza magát, kapitány dr, a török nyelv tördelésével — szólal meg a leány tiszta magyarsággal — megértjük egymást most már magyarul is. Gábor örvendetesen meglepetve költeményét is, úgymond, nem a magyarok ellen irta ; majd be fogják látni ezek, hogy csak a szlávokkal foghatnak kezet, mert ellenségünk közös. Az egyetemes gyűlés is eleinte bizalommal volt iránta, indítványait elfogadták s 1834-ben az első egyetemes egyházi névtár szerkesztését is reá bizták. B. Prónay Sándor egyetemes felügyelő, aki jobbágyai között a szép tót dallamokat szívesen énekelte, többször kitüntette figyelmével és bizalmával. Talán elfeledték, hogy hőskölteményében Dante példájára szláv pokolról is szól és Pulszkyt, Kossuthot, mint renegát tótokat ebben helyezi el, Ferenc osztrák csá szárt ellenben a szláv mennyországban. A szabadságharc kitörésekor Bécsben kapott egyetemi tanári állást, orosz ügynökökkel érintkezett s halála (1852) után özvegyének a császár szép kegydíjat biztosított Jubileumakor a turócszentmártoni ünnepélyt betiltották s Bachát Dániel esperes is Pesten nehéz helyzetben volt a prédikációjával. El lehet gondolni, mily erős jogot formált Kollár a kis Petrovicshoz és a lovashajdu két fiához már csak a szláv nevük révén is. De Petőfi izzó magyar lelkében hát nem jó talajra esett a pánszláv pap magvetése. A hatás ellenkező volt. A 13 éves Petőfi a tótság hazafiatlan részétől már itt fordult el. S hogy Aszódon, ahol pedig nem volt oka reá, oly hevesen fakadt ki ellenük, azt én Kollár személyiségének tulajdonítom, akiben sem a hazafíságot, sem az őszinteséget, ami Petőfi jellemének egy másik ősvonása, nem lelte fel. Ha kotefeint fel. Úgy van bizony, öcsém — világosítja fel nénje — Zulejka magyar leány lett, gondolatban, beszédben. A magyar nyelv mielőbbi megtanulását tűzte ki célul, mikor hozzám jött. Szorgalmát és tehetségét — Lóra leányommal, míg itthon volt — nem győztük bámulni, — E meglepetésnek, Zulejka kisasszony — szól Gábor — végtelenül örülök. Hálásan köszönöm, hogy a nyelvakadályt társalgásunkban ily fényes eredménnyel elhárította Hasszán bejnek, törökül mondta, —• habár nehezen ment is — az üdvözlő szavakat. Üdvözlését örömmel fogadta az öreg. Látszott, hogy boldoggá teszi a találkozás a lovagias jóltevővel. Komáromba visszatérése előtt Gábor nyíltan megkérte Zulejka kezét. rábban Martiny, Hajnal és Balassa személyében az evang. lelkipásztort tisztelni tanulta, Kollár iránt ezt a tiszteletet nem érezhette. Azért nem kellett neki az ige sem, melyet ő hirdetett. Ha két év múlva Székács Józsefet taníthatja, a vallástani osztályzata bizonyára más lett volna. (Folytatjuk.) Vas Gereben. Irta: Hamvas József. A százesztendős évfordulók sorozatában április hetedikén Kas Gereben emlékezetéhez értünk. 1823. április 7-én született a tolnamegyei Fürgédén. Családi nevén Radákovits József. Dunántúl olvasztotta ezt a családot is magyarságba. Dunántúl kohójában állandóan folyik a leszármazott családok magyarrá olvasztása. Itt nincs meg a Duna-Ti3za közének keménysége, forró lobogása. Sem a Tiszántúlnak elzárkózó lelkülete. Az átolvasztott leltekbe elég magyarságot tud adni a magáéból, nem úgy, mint a Felvidék, ahol a magyar csak pátrőnus volt és nem élet. Nem úgy, mint Erdély. ahol a magyarság élete kifárasztó gátépítgeté- volt az egyre emelkedő, lomhán hömpölygő :omán áradattal szemben. Dunántúl szelíd lankás vidéke, derült, meleg, közlékeny hangulatokat sugall lakóiba Itt első nap sem érzi magát idegennek az idegen és magáénak ismeri, amit megszeret. Vas Gereben nyughatatlan, szilaj lélekkel indult el az életbe. A hatoAzon kérdésére, hogy hajlandó volna-e vele megosztani egy élet örömét, bánatát a hőn szeretett leány elrebegte a boldogító igent. Atyja pedig e szavakkal mondott frigyükre áldást: — Fiam, kérésedben leghőbb óhajtásom teljesülésének zálogát látom. Most már nyugodtan halok meg azon hitben, hogy egyetlen leányom boldogságát hű szereteted biztosítja. Áldja meg a Mindenható szívbeli szövetkezésteket. Örömmel üdvözölte az eljegyzést a jő háziasszony is. — Tudtam én — mondá mosolyogva — hogy ezen ismeretségnek házasság lesz a vége. De ez rendjén Í3 van. Ily szép, jó leányt és ily daliás nemes vitézt együtt látva az ember önkénytelen is azt gondolja : ezek egymás boldogítására vannak teremtve. (Folytatjuk.)