Harangszó, 1923
1923-04-15 / 16. szám
HARANOSZŐ. i9ti. április IS. \ií keiü szeretőknek világa ez, a szegény telkeknek világa ez 1 Asszonyi kultusz, amely Sirász minden rózsáját összeszedi és imádottja lába elé dobja, de e sziromlevelekkel agyonveri benne azt, ami igazi érték és felékesíti azt, ami por és hamu. Vannak alkalmak, amikor a bók sértőbb, mint az ütés és nyilvánulhat oly módon, hogy az minden káromlásnál jobban megaláz. Nem megérti-e az ember, hogy azt hitték egykor, hogy a nőnek nincs lelke és egy filozófus azt mondá, a negyven éven felüli asszonyokat agyon kellene verni, mert nincs létjogosultságuk s csak teher lételük a világban. Család ezen a ponton nincs. A gyermek vagy teher, aki útjában áll az örömöknek, vagy eszköz arra, hogy űj örömöket lehessen általa szerezni. Esen a ponton mily társadalmi élet, mily állami élet, mily nemzeti élet fejlődhetik ki ? Ez a keleti kalifák, tyrannusok és despoták világa, az óriási állatember, a nagy élő Moloch világa, aki minden vérre, minden könnyre, minden lélekre szá mot tart, aki fel akarja élni, fel akarja habzsolni a világot és minden emberi méltóságot letipor és megaláz. Van vallás is ezen a fokon. De milyen vallás teremhet ezen a fokon ? Vallás, amely élvezeteket hoz annak, aki vallja, fanatikus, szinte sikoltó elragadott rajongások vallása, keleti embereknek a tűzgyújtásai, amelyekkel végigperzselik magukat, hogy e fájdalom isteni gyönyörként csapjon át életükbe és Istent, az örökkávalóA törökvilágból. Elbeszélés. Irta: Gyurétz Ferenc. (Folytatás.) A győzelem után a vezérek elrendelték a halottak eltemetését, melyet a lakosság katonai vezetés mellett végzett. Hálaadó isteni tiszteletet tartottak, azután pihenést engedtek a a vitézeknek a volt török laktanyákban. Sátory kapitány nem gondolt pihenésre. Hasszán bejről jelentést tett Pálffy vezérnél s ő megengedte, hogy a foglyul esett bejt egy ismerős családnál helyezze el, míg rokonai kiváltják. Midőn az elhelyezésről gondolkodott, eszébe jutott, hogy édesanyja többször emlékezett előtte özvegy Csáfordy Jánosné győri lakosról, ki neki fiatalkorú barátnéja és rokona is. Kárdezősködés utján hamar házáságot mint egy nagy gyönyörforrást akarják meghódítani maguknak. így vannak a részeg, mámoros Istenhi- vők és akiknél a vallás nem erkölcs, hanem liturgiális élvhajhászat. Gondoljunk Aphrodite Porué papnőire. És ezen az állásponton kijön az, hogy egyedül énnekem, az egyesnek van okom és jogom élni. Ez az egész vi lág mind érettem van. És nekem jogom, kötelességem, drága alkalmam az, hogy ezt a világot felhabzsoljam, mint egy »szőke bestia«. Tehát az egyes ember összefoglalása millió meg millió emberi életértelemnek, egy nagy piramiscsucs, amelybe ezer meg ezer élet befut. Az Übermensch-nek a világa ez. Nietzsche nagyszerűen fogalmazta meg az Übermensch alakjában és látásában azt a szőke bestiát, amelyből a teremtés és a lét célt és értelmet nyer s aki végigszáguld, mint egy elvadult üstökös ezen a világon, hogy minden örömet felszívjon magába. Miiyen világosan látjuk azt, hogy ennek az egész gondolkodásmódnak mily hirtelen omlik össze az alapja, mint egy kártyaváré. Mondtam az elején : nincsen olyan élv, amiért kínnal meg nem kell fizetni, tehát minden örömért valaki tartozik. Kettős könyvvitelt vezet ebben a tekintetben a világ és egyik oldalt nem lehet megterhelni a másik nélkül. Minden örömnek fájdalma van. És mégis, mégis... ott áll mint egy olyan tény, amelynek semmi ellenértéke nicsen, maga a halál. A fél világi ezrek egyszer öreg teremtések lesznek, akiknek hoz talált. Bemutatkozott s a tiszteletre méltó háziasszony nagy öröm mel fogadta. — Isten hozta, kedves unokaöcsém. Örülök, hogy városunk felszabadításának egyik vitézét, mint rokonomat üdvözölhetem. Egyúttal felhívom, hogy amíg itt marad, házamat tekintse otthonául — Hálásan köszönöm édes néném rokoni jóindulatát, de nekem Komáromba kell visszatérnem holnap, vagy holnapután. Most mások érdekében bátorkodom szívességére apellálni. — Szóljon, óhajtása amennyiben tőlem függ, teljesül. — Egy öreg, a szolgálattal már felhagyott török tisztet leányával együtt mentettem ki a zsákmányoló katonák kezéből. Megsajnáltam s megígértem, hogy biztos helyen szerzek neki szállást, hol védve lesz minden zaklatástól. Énnek számára kérnék — vezérem beleegyezésével — már semmi céljuk nincsen. A nagy életélvezők egyszer összetört ruékként nyögnek a matrác-sirban. Akinek az öröm volt az életcélja, mi célja van akkor az életnek, ha már fizikailag képtelen az örömre ? így látszik meg az, hogy az életértékelés mellett, a hedonizmus mellett áll és születik meg a pesszimizmus. A másik magasabb fok az, amikor így okoskodnak az emberek: hiszen az élv, az az életnek csak egy funkciója, egy megnyilvánulása és azért értékes, mert értékes maga az élet. Hogy miért? Azzal nem törődnek. Elhódítja ennek a tételnek az igazságokat, ennélfogva csak oly dolgot tartanak értéknek, amely ezt az életet fejleszti. Az életet olyan általánosságban elképzelni senki nem tudja. Életcentrumokat csinálnak hát belőle és ezekre mondják rá, hogy ez az értékes. És mindennek a becse attól függ, mennyire szolgálja az illető életcentrumot. Mihelyt rájő egyszer az ember, hogy az élv az életre kártékony és akkor eldobja magától, és aszkétává válik. Ha rájön, hogy az irgalom, a jóság, a könyőrtilet gyengeség, áletpusztító valami keménnyé és «igorózussá válik. A görög világ a hedonizmus mellett ott lép fel a spártaiak rigorismusra, mely a Taygetosra teszi ki a beteg csecsemőt és lopni tanítja a fiatalembereket, mert az a cél, hogy életrevalók legyenek és meg tudjanak állni az éielharcban. Ezen a fokon a nő már nem élvezeti cikk, hanem a legolcsóbb cselakást édes néném házában. — Szívesen fogadom, annál is inkább, mert az a török, amelyik nem forgat kardot ellenünk, nem ellenség. Neki, ha bajba jut, ha beteg, menedékkel tartozunk. Azonnal jöhetnek, két szobát átengedhetek nekik. — E rokoni jóindulat örökre lekötelez néném Nyugodt vagyok; Hasszán bejnek tett ígéretemet beválthatom, megyek s idehozom őket. — Csak egy szót még, öcsém. Ebéden ma okvetlen nálam lesz foglyaival együtt, azokkal értesse meg, hogy lelki aggodalom nélkül asztalomhoz ülhetnek. Úgy készítjük az ebédet, hogy annak elfogadásáért nem haragszik még jámbor híveire Mohamed. Gábor a kedves rokontól Hasszán bejhez sietett. Ót s leányát kocsin vitte tíj lakásukra s bemutatta nén- jének. Az özvegy bizalomkeltő szíves- séggel fogadta az érkezőket s míg
