Harangszó, 1923
1923-04-08 / 15. szám
116 HARANQSZÖ. 1923. április 8. miniszter, Tarányi Ferenc vasvármegyei és Darányi Kálmán győrvármegyei főispán, Quilleanne altábornagy, Imre Sándor államtitkár, dr. Berzsenyi Jenő volt egyházkor, felügyelő, Szombathely város tanácsa, a miskolci evang. Jogakadémia, dr. Maróthy László, dr. Mesterházy Ernő és dr. Ostffy Lajos volt főispánok, Pesthy Pál, gr. Czi- ráky József nemzetgyűlési képviselők, az egyházkerület esperesei, dr. László Kálmán h. kér felügyelő, dr. Fischer Gyula ehm. felügyelő, szentmártoni Radó Lajos, Gyö- mörey György, a vasi közép, a győri, veszprémi stb. egyházmegyék, a győri veszprémi, szilsárkányi stb. stb. egyházközségek. Koszorút helyeztek a sírra: a dunántúli egyházkerület, a soproni tanítóképző int. tanári kara és tanítványai, a soproni lyceuin tanári kara, a Soproni Férfidalkör stb. A szomorú gyászeset alkalmából a család és a dunántúli kerület külön gyászjelentést adtak ki. Legyen az Úr fáradhatatlan munkásának pihenése édes! Az igaz embernek emléke áldott! Ne félje teli! Egy hires amerikai államférfiu ifjúkorában eltévedt az erdőben. Amint megtalálták, azt kérdezték tőle a szülei: Nagyon féltél ? — Hogy féltem-e? Nem tudom, mitől kellene félni 1 — válaszold a kis hős. — Alig akadnának sokan, akik így szólhatnának ; mert hiszen ugyancsak kevés dolog van a világon, amitől az emberek ne félnének. Az egyik fél a gyilkosoktól, a másik a kísértetektől, a harmadik pénzének elveszítésétől stb., a halál miatti aggodalom és félelem pedig majdnem mindenki előtt ismeretes. Valaki megszámlálta s azt találta, hogy a Szentirásban kétszáznál többször olvasható: >Ne féljetek!« és legalább is harmincszor ott van mel lette: »Búzátok!« Mily sokszor akarja az Úr elcszlatai a szegény, félénk emkerek aggodalmait! Azért ismétli folyvást: »Mit féltek? Bízzatok I Ne féljetek I« Ki mondja ezt? Maga Jézus, a mi Urunk, aki nyugodt fenséggel jár a háborgó tengeren, kinek szeme látja a mi nyomorúságunkat, aki hallja sóhajtásainkat, akinek szíve érettünk dobog, aki egészen közel van hozzánk, ha érzéki szemünkkel nem láthatjuk is; még a viharban is jön, hogy segítsen rajtunk. Nem a mostoha sors, nem valami szívtelen végzet, nem is szeszélves véletlen, nem va- lami kísérlet, nem ellenségünk, — maga Üdvözítőnk szól hozzánk a sötét zivatarban. Azért bízzunk! Kérdezzük csak meg azokat, akik súlyos betegségből épültek fel, vájjon a szenvedések éjszakáit kihagynák-e életükből 1 Sokan, igen sokan azt fogják felelni: Nem, soha I mert áldásos órák voltak azok a mi számunkra ; akkor jött hozzánk drága Üdvözítőnk, akkor hallottuk meg szavát ; akkor tanultuk meg kérni: Úrunk, Vigasztalónk, Menedékünk, nyugtasd meg lelkünket, erősítsd szívünket, hogy ne féljünk! Benned van bizo- dalmunk, reménységünk ; ne engedd, hogy megszégyenüljünk 1 Közli: Gerencsér Zsigmond. Vígan vannak ... úígan vannak Magyarhonban, Nincs semmi bú, semmi baj! Zene zengjen, pohár csengjen, Fői a táncra, rajta haj! Határunk nagy és hatalmas, Aki szomszéd, mind barát, Öt világrész issza velünk Testvériség hű borát! Megdőít már az ősi átok. Egy eszme most a vezér, Ahány magyar, annyi szív s kar Lankadatlan küzd ezér! Testet öftött a szent Ige; A szeretet, az erény; Nincs többé bűn, nincs gyűlölet Hungária mezején ! Csak a munka itt az érdem 5 csak az érdem nyer ma bért; Aki fáradt, bizton nyughat, — Nem retteg a holnapért. Szakadt csizma, rongyos köntös Mutatóba' sincs talán, \?érdúsító étek bőven Minden magyar asztalán! A gyermek mind csupa öröm, Teste acél, lelke gyöngy; — Új aranykor derült reánk, Hol drágakő a göröngy 1 Mért ne volnánk vígan tehát ? I Hisz semmi bú, semmi baj!... Zene zengjen, pohár csengjen, Föl a táncra, rajta haj I 1. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A »Zalavármegye« írja, hogy a március 7 én elhalt Jalics Gézát, ki katholikus volt, a zalaegerszegi espe- resplébános nem temette el, hanem az elhunyt feleségének kérésére az evangélikus lelkész részesítette végtisztességben És pedig azért tagadta meg az esperesplébános, mert az elhunyt a világi törvények szerint első feleségétől elvált, a másodikkal pedig törvényesen megesküdött. Tudunk a zalaegerszegihez több hasonló esetet is. De nem tudjuk megérteni, hogy vannak, akik nem akarják respektálni »az állam törvényeit« és hogy hogy lehetséges a ki- rály által szentesített törvényeket negligálni. Akarjuk hinni azonban, hogy az ilyen s ehhez hasonló esetekben legalább a halott hozzátartozói levonják magukra nézve a levonandókat. * Amerikában egy asszonyt, Fannie Spragvetét, annak a vádnak alapján, hogy kártyázik és kártyabarlangot tart fenn, letartóztattak. A bíró 500 dollár ellenében feltételesen szabadlábra helyezte, azonban felhasználta az alkalmat, hogy megmondja a véleményét azokról a nőkről, akik annak ellenére, hogy a feleség hivatását kellene belölteniök, többek között a kártyázás szenvedélyének hódolnak. Az ilyen asszony — mondotta a bird — kártékony a társadalomra, mert rossz feleség és rossz asszony. A kártyás nők feldúlják a családi békét és felrúgják otthonukat. Pusztítjuk a gyülekezeteket. Egyik soproni kerületi gyűlésen történt: azt mondja Karsay püspök Kirchknopf szalónaki esperesnek: „No Mátyás, mit csináltok ott a határszélen ?“ No hát csak pusztiijuk (buzdítjukj a gyülekezeteket! No no, valamit hagyjatok is belőlük, mondd jóizilen nevetve, Karsay püspök. OLVASSUK A BIBLIÁT. Győzelem.*) Ápr. 9. 11. Korinthus 6.9. Ha megfeledkeznek rólad, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan félreállítanak és te megaiázkodól ez alatt, sőt szívből hálát tudsz adni az Úrnak a sértésekért és megaláztatásokért: ez győzelem! Ápr. 10. il. Korinthus 6.8. Ha a jót, amit teszel, vagy tervezel, megrágalmazzák, ha kívánságaidat keresztezik, ha Ízlésed ellenére cselekszenek, tanácsodat megvetik, véleményeidet kigúnyolják és te mindent csendesen, szeretettel és türelemmel fogadod : ez győzelem! *) A Bttháoia által kiadott könyvjelzőről.
