Harangszó, 1923

1923-04-08 / 15. szám

1-923. április 8

HARANOSZÖ.

115

túli evang. egyházkerület templomaiban majdnem mindenütt szabatosan, egyöntetűen énekelnek, az néhai Ait- dörfer Keresztély soproni orgonista és a mi derék kántoraink érdemén kívül Kapi Gyuláé is, mert ő képezte ének vezéreink legnagyobb részét s ő szerkesztette — nyugalmi éveiben — a magyarországi evang. egyetemes korálkönyvet s a mindenütt elterjedt dunántúli Keresztyén Énekeskönyv zenei részét.

Kapi Gyulának mint tanárnak és igazgatónak fáradhatatlan, meg nem alkuvó kötelességie'jesítése élő példaként hatott mindenekre, kik valaha tanítványai, munkatársai voltak. A munkának csak a terhét hordozá, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Példája mély nyomokat hagyott hű tanítványainak lelkében. Követendő példájában domborodott ki teljességében az ő tanári, nevelői működése. Bánata volt elég az életben, de megpróbáltatása idején is erősnek bizonyult. S neki, «ki sohasem kereste a babért, igaz tisztelet, szeretet, ünne- peltetés, őszinte öröm és hála is jutott osztályrészül; családjában, egyházában, az iskolában, a helyi és harai társadalomban egyaránt.

Halála pótolhatatlan »eszteséget jelent mindnyájunknak, kik fájd szívvel, könnyes szemmel tapasztaljuk legjobbjaink elhullását.

Hamar Gyula.

*

A nagyhét szerdáján, március 28-án délelőtt 3/4l0 órakor befejezte áldásos és Isten kegyelmében eltöltött életét Kapi Gyula, a soproni ev. tanítóképzőintézet nyugalmazott igazgatója.

Alig egy-két hétig volt csak beteg s a kór, amely szervezetét megtámadta, csak az utolsó másfél héten döntötte ágyba. Vele az ev. egyház és a magyar pedagógia és zeneköités egyik legkiválóbb vezéralakját vesztette el. Utolsó óráiban felesége, gyermekei és azok családjai állottak szomorúsággal, könnyes szemekkel, de mégis az Úr akaratában való csendes megnyugvással betegágya mellett.

Temetése nagypéntek délután 3 órakor volt a soproni ev. temetőben. Hatalmas gyászoló .közönség vette körül a virágokkal, koszorúkkal és csokrokkal elborított koporsót. Az egyházi szertartást Ziermann Lajos ev. lelkész, az Országos Gyámintézet egyházi elnöke végezte, aki megindító szavakban vázolta Kapi Gyula közéleti munkásságát, pedagógiai tevékenységét, különösen pedig örökbecsű zenei alkotásait, amelyek az ő vallásos egyéniségének zenei bizonyságtevői. A simái Hanzmann Károly lelkész mondott imádságot. A soproni tanítóképzöintézet, annak tanári kara és növendékei nevében Hamar Gyula igazgató mondott megindító búcsúbeszédet és tett koszorút a sírra. A Magyar Férfidalkör nevében, amelynek Kapi Gyula alapítója, első karmestere, később pedig örökös díszkarmestere volt, Almási alelnök mondott gyönyörű beszédet különösen kiemelve azt, hogy Sopron megmagyarosítása körül az elhunyt mily nagy szerepet töltött be és hangsúlyozta, hogy néki köszönhetjük,.hogy a magyar zenét, mint kulturtényezöt ő ismertette el a német zene melleit. Végül dr. Pröhle Károly, az Országos Lutiier- Társaság titkára mondott búcsúbeszédet a Társaság örökös tiszteletbeli tagjáról.

A gyászolók soraiban ott láttuk Sopron város küldöttségét dr. Thurner Mihály polgármester és a vármegye küldöttségét gé- vai Wolf Lajos alispán vezetése meliett. A soproni helyőrség tisztikarát, a dandár- parancsnokságot és Guilleaume altábornagyot Bugsch tábornok képviselte. Az erdészeti és bányászati főiskolát dr. Bole- man rektor és dr. Fekete tanár; a dunántúli ev. egyházkerületet dr. Zergényi Jenő

egyházmegyei felügyelő, a soproni felső egyházmegyét Scholtz Ödön esperes képviselték. Megjelentek Sopron szabad kir. város kulturegyesületeinek és tanintézeteinek kiküldöttei. A gyászoló közönség soraiban ott vo'tak dr. Fertschák Jenő volt főispán, dr. Östör József nemzetgyűlési képviselő, dr. Töpler Kálmán volt polgár- mester stb.

Kapi Béla püspöknél, aki az elhunytban rajongásig szeretett édesatyját gyászolja, küldöttségileg fejezték ki részvétüket : a Theol. Akad. tanári kara, a soproni ev. tanítóképzőintézet és a soproni ev. líceum tanári kara, a soproni ev. gyülekezet lelkészei Ziermann Lajos lelkész vezetése mellett. A soproni gyülekezet küldöttségét Ziermann Lajos lelkész és dr. Zergényi Jenő felügyelő vezették. Részvétét fejezte ki ezenkívül a soproni ev. Tanítótestület Laschober igazgatóval az élén. Az Ev. Egyházkerületi Tanítóegyesület részvétét Krug Lajos elnök tolmácsolta. Külön küldöttséget küldött a szombathelyi gyülekezet dr. Radó Gyula gyülekezeti felügyelő és Schöck Gyula püspöki másodlelkész vezetésével.

Az ország minden részéből érkeztek táviratok és részvétlevelek. Az elsők között fejezte ki részvétét az ország kormányzója, aki a kabinetiroda útján Kapi Béla püspökhöz a következő részvéttáviratot intézte :

„A kormányzó ur Őföméltósága élénk sajnálattal értesült Méltóságod, a hazai oktatásügy és zeneirodalom terén maradandó érdemeket szerzett édesatyjának elhunytá- ról és niegbizni méltóztatott, hogy e Súlyos csapás alkalmával benső részvétét Métó- ságod előtt tolmácsoljam. Bartha s. k., a kabinetiroda főnöke.“

Báró Radvánszky Albert úgy a maga, valamint az egész egyetemes egyház nevében, dr. László Kálmán h. egyházkerületi felügyelő a dunántúli evang. egyházkerület neveben küldött részvéttáviratot. Részvétét fejezte ki gróf Mikes János szombathetyi megyéspüspök, Geduly Henrik püspök, Gyurátz Ferenc nyug. ev. püspök, Ravasz László ref. püspök, Darányi Ignác nyug.

már nem török parancstól, hanem az előjött lakosok örömüdvözíetétői visz- haugző utcán át vitézeivel a gyülekezési köztérre vonult; egyik házbői zajt és sikoltást hall. Pár emberével bemegy. Földszint az egyik szoba ajtaja kitárva. Benne Léi katona ruhadarabokat kapkod össze s a szekrényeket nyitogatja, a harmadik egy öreg török nyakat szorongatja s káromkodva, halállal fenyegetve követeit pénzt A földön pedig egy szép fiatal leány térdeit kétségbeesetten esdekelve, hogy ne bántsák atyját. E jelenet a szép hajadon vállára ömlő hajfürtjeivel, angyalarcán a lelki világát eltöltő igaz gyermeki szeretet aggodalmával, az atyját sújtó veszély által keltett fájdalom esdekiésével egy pillanatban örökre bevésődött a kapitány szívébe.

'A tiszt beléptére a katona leveszi kezeit az öreg törökről. Gábor reá kiált:

— Ha bátor ember vagy, fegyveres törököt az éjjeli harcon eleget találhattál. Fegyvertelen gyönge öreget fojtogatni gyávaság. Ti zsákmányt akartok, amit korcsmában elkótya- velélnétek. Itt van az ára. Mindent itthagyva távozzatok.

Ezzel néhány aranyat adott át az egyiknek, amit őrömmel fogadtak s tisztelegve gyorsan távoztak.

A fosztogató kanák elől a konyhába zárkózott szolgáló, úrnője hívására előjött. Ez a magyar nyelvel is jól értette s így általa az öreg törököt s leányát a kapitány megnyugtatta. hogy semmi baj nem éri őket. A ház előtt örök fognak állani, míg ő pár őrá múlva visszatér s biztos elhelyezésükről gondoskodik. Az öreg kezet nyújtva köszönte nagylelkűségét 3 Allah áldását kérte minden lépésére. A szép leány aicáu is az ujrakelt bizalom s a hálaérzete, tükrődzött. Megmentjükön csüngő tekintete nem

titkold, hogy a délceg, lovagias huszártisztnek képe soha el nem halványul lelkében.

A kapitány ismét megnyugtatva az apát s leányát, meleg üdvözléssel távozott. A főtérre menet az ugyanoda sebesülten kísért jancsáraga magához hivatva kérdezte, nem érte-e veszély Hasszán bejt, az ő jó barátját, akinek lakásáról kijött? Egyúttal röviden elmondta, hogy Hasszán fiatalabb korában tiszt volt a spahikndl, később mint hadipénztárnok szolgált a seregnél a városban. így küldetett Győrbe is, de egy év előtt hajlott kora, beteges állapota miatt e tisztéről is lemondott s csendes vissza- vonultságban él özvegyen, egyetlen leányával. A várőrség előtt köztiszteletben állott.

— A jó szívű, becsületes embert kapitány urnák védelmébe ajánlom.

— Nem lesz semmi bántódása. Gondoskodom róla, (Folytatjuk.)