Harangszó, 1923

1923-04-08 / 15. szám

XIV. évfolyam. (S. szánt. 1923. április 8. Alapított* K A PI BÉLA 1910-bOD. Ltf tulajdonos: a DaBäulüll LuUier-SzövelsÉc. Ki. Orgzágo.4 Tiiiiher-S/övet- Még hivatalé« lapja. Kéziratok, előfizetőst díjak ée reklamációk a HARANGSZÓ s/orkesztő- ki adóhivatalának Br.entgotthárdra (Vasvra.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkósz ős tanító. MeoJeiealk mlnűsn vasárnap. ( BEfu 'ÍJS ÍÖ’SKQÜP’2ERKESZTIK: 8ZÁLAY MMiÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szorkraztí-kUdóhlvtUl: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HAUANHNZO- tlóflaeWs! ára: negyedévre 250 koron*. Luthor-SzSrctégl tagoknak 10°/o-ob kedvezmény. Amerikába küldve elfiflze- tésl ára egész évre 1 dollár. Kgjen szám ára 25 korén*. A „Harangozd" terjeszté­sére befolyt adományokból ezdrványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. Kapi Gyula f A soproni temetőben, egy fri-sen hantolt sirhalomban, a közelmúltban drága hamvakat zárt magába a gyá­szos anyafőid. Kapi Gyulának, a sop­roni ev. tanítóképzőintézet nyug. igaz­gatójának, Kapi Béla dunántúli püspök áldott emlékű édosatyjának porhüve­lyét zárta magába, aki életének 74-ik, igaz lelki megértésben átélt boldog házasságának 48 ik évében, keresz­tyéni türelemmel elhordozott szenve­dés után f. évi március 28 án dél­előtt 3/tl0 órakor visszaadta lelkét teremtő Istenének. Vele kidőlt ismét egy, a mi legjobbjaink sorából és be­záródott egy ajtócska itt lenn, de ugyanakkor kinyílt egy másik ott fenn s Kapi Gyula Ahhoz tért meg, kit egész életében oly hűségesen szo'gált. Kapi Gyula Lajoskomáromban, Vesiprém megyében született 1850. január 27 én. Édesatyja tanító volt. A szülők korai halála minit az árva fiú neveltetéséről az idősebb testvé­rek és a rokonok gondoskodtak s 1861-ben a soproni líceumba íratták be. A soproni képezde egyik alapí­tója és első igazgatója, Pálfy József, felismerve az árva fiúnak kiváló tulajdonságait, pártfogója lett s a fiatal Kapi Gyulát az érettségi vizs­gálata után, 1869 ben a soproni ta­nítóképzőnél alkalmazták segédlaná- rul, ki 1870 ben a tanítóképzés ta­nulmányozása végeit beutazta Német­országot, majd 1872. szeptember 25-én Gönczy Pál miniszteri osztálytaná­csos előtt tanítóképző intézeti tanári vizsgálatot tett kitűnő sikerrel s Tre fort Ágoston minisztertől 1873-ban 500 frt-nyi államsegélyt kapott, hogy további önképzés végett egy évet kül­földi megfelelő intézetekben töltsön Ennek folytán az 1873/4 iskolai év­ben a leipzigi és zürichi egyetemen találjuk Kapi Gyulát, pedagógiai ta­nulmányainak kiegészítése végett. Idő­közben meglátogatta a szász, porosz és svájci tanítóképzőket. Különösen behatóan tanulmányozta a halber- stadti tanítóképző intézetet, melynek akkor Kehr Károly, a korabeli tekin­télyes gyakorlati pedagógus volt a vezetője. Kapi Gyula gazdag tapasz­talatokkal és ideális tervekkel tért vissta soproni képezdéjébe, hol az egyházkerületünk 1875-ben rendes tanárrá léptette elő, majd 1882-ben igazgatóvá tette s Kapi Gyula azóta még fokozottabb mértékben fordította munkás életének minden idejét sop­roni tanítóképző intézetünk felvirágoz­tatására, evangélikus tanító- és kán­tor-képzésünk emelésére. 35 évi ál­dásos működését teljesen a soproni képezdénknek szentelte s közben mint igazgató 23 évig volt bölcs vezetője az intézetnek, i905-ben vonult nyu­galomba. Sokan vagyunk, kik évtizedek óta ismerhettük, tisztelhettük, szerethettük Kapi Gyulát. Mert tiszteletre és sze- retetre méltó volt az egyénisége. Mintaképe a kötelesség hű teljesítő­jének, ki Istentől megszabott hivatá­sáért és családjáért élt s Istenben feltétlenül bizó mélységes hitéből táp­lálta sokakat boldogító és istenfélő, munkás életre nevelő szeretetét. In­tézetének, illetőleg növendékeinek is, családjának, illetőleg gyermekeinek is áldást jelentett az ö személyisége. Élete javát adta a magyarhoni evang. tanító- és kántorképzésért Azt tar­totta első kötelességnek, hogy Isten­től megszabott hivatását feltétlenül, hűségesen teljesítse. Ha sok ilyen emberünk volna ma is, jobban áll­nánk. Kapi Gyula ethizálta a hiva­tását, ideálizmusával, kitartó, köte­lességtudó munkásságával szinte csu­dákat mívelt: az anyagilag szegény soproni intézetünk működését nem csupán versenyképessé tette az állami, gazdag felszerelésű és anyagilag hat­hatósan támogatott képzőintézetekkel szemben, hanem a gyakorlati kikép­zés és a kántorképzés, de főleg a példaadásával, az egységes szellem és világnézet tekintetében fölé is emelte intézetünket az államiaknak. Kapi Gyula érdemeit, Önfeláldozó munkásságát elismerték mindazok, akiknek módjában állott azt köze­lebbről szemlélni; elismerte az egy­házunk, igaz hogy nem anyagilag, hanem egyöntetű bizalmával és tisz­teletével. Az 1891—93. egyetemes zsinatra az egyházkerületünk egyik tanár-képviselőjéül őt küldötte, 1896- ban az evang. egyetemes tanügyi bi­zottság tagjává választották; 1895-ben az ő kezdeményezésére alakult egy- házker. Ének- és Zenepártoló-Egye­sületnek mindvégig főtitkára, nyugalmi éveiben az egyházker. tanítóképesítő bizottságnak rendes tagja, a Luther- Társaság dísztagja volt stb. Érdemeit elismerte az állam is; 1896 ban a miniszter kinevezte őt az országos küzoktatási tanács tagjává s őt, az evang. egyház emberét, állami taní­tóképző-intézetek látogatásával, felül­vizsgálatával is megbízta. Kapi Gyula kiváló pedagógus volt; egyénisége, élő példája tiszteletre, szeretetre és utánzásra indította nö­vendékeit. Szigorú, azaz következetes volt szavaiban, tetteiben, erélyes az elbizakodottakkal, nyájas, bátorító a cstiggedókkel szemben. Szerény anyagi jutalom mellett őnmegtagadással emészti idegeit egy szent ügy érde­kében, kora reggeltől a késó éjjeli órákig, nem önhaszonért, hanem csak azért, hogy növendékeinek, a leendő tanítóknak lelkét megedzze, fogé­konnyá tegye mindaz iránt, ami jó és nemes. Egy emberöltőn végig nap­Olvassuk és terjesszük a Harangszót. , . ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents