Harangszó, 1922

1922-10-29 / 44. szám

338 HARANQSZO. 1922. október 29. prédikált. Sitáray Tolnában és Bara­nyában, a laskói dombon énekelve szép hangjával messze vidékről is oda vonta a hallgatóságot. Siklós vidékének az énekiró Siklósi Mihály volt a reformátora. Régi magyar költőink közül Sze- remlyéni Mihályt Nagykanizsán és Sopronban, Baranyai Mucsi Pált Fehérvárott találjuk. Az első Szigeti Veszedelem énekese, Tőke Ferenc Alsólendván hirdeti az igét, akinek nyomába lép Kulcsár György a sokat forgatott Posztillájával. A jeles Beythe István is Sárvárott, Lendván és Sop­ronban még Luther szellemében pré­dikált. Székesfehérvárnak Szegedi Lajos volt a »lutherista prófétájac, akinek zsoltárfordítását Sylvester bí­rálta. Somogyból kiváló reformátorok kerültek ki. Kálmáncsehin kívül innen Horhiból való Méliusz Juhász Péter, a magyar Kálvin is, aki előbb bren- zianus, tehát szigorú lutheránus volt s csak Szegedi Kiss István tudta áttéríteni. Kőszegen Semlyén Simon, Győrött, Tatán, Komáromban német tábori lelkészek az elsők: Magde- burgius, a fláciánus és Agricola, kit Melanchthon küldött ide. Kezdetben a katonák is evang. misszionáriusok voltak. Rueber vár- parancsnok Győrött nyolc helyen fuvatta meg a trombitát s harang helyett így hívta össze a gyülekezetei. Evang. térítők voltak az orvosok is. Szegedi Fraxinus Gáspár, Nádasdy nádor udvari orvosa még az urát is megfeddte, ha nem mert nyíltan szint vallani. Batthyányék házában is Pis­T A R O A. A farkasok hadnagya. Irta: Porkoláb István. (12. folytatás.) Az egyetlen gyermek !... A sok gyer­mekkel nem szenvednek annyit a szülők, mint néha az egyetlennel ... Talán bünte­tése ez a természet rendszabályozásának... — Kripta lesz a házamból, ha elvész a leányom I — mondta szomorúan Skriba. — Mi lesz velem ?! — tördelte kezeit Bögöthyné. De azért nem esett kétségbe; letörölte könnyeit, kiegyenesítette meggömyedt alak­ját : — Tenni kell I nem sirni, keseregni. — Magyar asszony volt. Eger, Kőszeg ví­vásánál hozzája hasonlók vették föl a fegy­vert az elesett férjek kezéből. Skribának is helyén volt a szive: — Megyünk az alispánhoz! A mi sé­relmünk a vármegyének, az összes magyar nemességnek a sérelme is. Mentek. Vajda Ferenc alispán tudott már a dologról, nagy hire futott; igyeke­zett megnyugtatni Bögöthynét és Skribát: talocius orvos volt a reformáció legbuzgóbb hive. A győri püspök ennek eltávolítását követelte. Corvinus Illés bécsi orvos is oly elixirt küldött Batthyánynak, melyet Luther Márton orvos fia készített s a brandenburgi őrgrófot már meggyógyította. Ez a Corvinus Hattyú éneket (Carmen de Cygno) irt Lutherről s ezt Batthyány­nak is megküldte. Sopronban Szigethi Frankovics Gergely evang. orvos irta az első magyar nyelvű orvosi köny­vet, melynek majdnem a fele theologia. Az evangéliom terjesztésében a nők is versenyre keltek. Nádasdy nővére, Mayláth Istvánné asztal fe lett térítgette a vejét, Báthory Andrást. Batthyányné Svetkovios Erzsébet le­vélben inti a fiát, Boldizsárt, hogy prédikátort tartson az udvarában, mert csak így lesz az ő fia. Török Bálint feleségét, Pemflinger Katát is a nagy buzgalmáért mondja Szerény káplán lutheránus nőoroszlánnak. Ugyanilyen lelkes, áldozatkész nő volt Kanizsai Orsolya, a nádor felesége, akinek házában az éneket és Sylves­ter verseit Tinódi Sebestyén kísérte a lantjával. Lobkovicz Poppel Éva, a megmagyarosodott müveit nő, Zrí­nyi nevelőanyja, református férje mel­lett is buzgó híve maradt Luthernek. Szintén így Gersei Petheő Margit, ki előbb Pápán Enyingi Török István­nak, később pedig Szécsényben Tele- kesi Tőrök Jánosnak volt a felesége. Evang. volt Sopronban még az esz­tergomi érsek húga is, Oláh Ilona. Püspökök, prépostok, kanonokok, bencés és premontrei szerzetesek is — Bizony ez nagy sérelem a nemesi jogon. Intézkedtem már. Hivatalosan, a vár­megye nevében intettem a nemeskéri vár- parancsnokot, hogy bocsássa a nemesi tör­vényszék hatalma alá Bögöthy Mátét. Re­ményiem, lesz foganatja. A panaszos felek úgy-ahogy megnyu­godva eltávoztak, a pecsétes intelem-levél megérkezett, a kapitány jót kacagott rajta és odaadta a muskétásnak, aki behozta: — Csirizeid be vele a lyukat az abla­kon 1... Hanem másnap, miért miért nem, mé­gis válaszolt rá; arra megint felelt az al­ispán, erre ismét a kapitány, pintszám fogyasztva a tintát, halomszám a papirost. Közben múlt az idő, a rab sínylődött, a beteg szenvedett, míg végre is Hevenessy unta el a huza-vonát és felterjesztette az egész ügyet — a haditanácshoz, az alispán pedig erre föl a — nádorispánhoz. A haditanács nem gyorsan, de gyorsab­ban intézkedett, mint a nádor és kurtán. — „Ne ceremóniázzon annyit a kapitány uram — szólt a legfőbb parancs — egy rebellis magyarral, aki megölt két császári vitézt, hanem állítsa tüstént hadiszék elé, különben kapitány uram állíttatik oda.“ Hevenessy dühös lett és menten ajtós­tértek át hozzánk itt a Dunán túl. Kecheti Márton veszprémi püspök le mondott főpapi állásáról s Drugeth Antal leányát, Borbálát vette felesé­gül. Janus Pannonius pécsi püspök éles gúnnyal támadta. Váraljai és Dudics püspök pedig el is hagyta egyházát. Brodarics pécsi püspöknek is, mivel a papnőtlenség ellen szó­lott, itthon és Rómában lutheránus hire volt. Liszthi János győri püspök a fia mellett Páduában evang. neve­lőt tartott. Bebek Imre fehérvári pré­post megnősült és jó barátja volt Dévaynak. Ennek papi titkára Simon- tornyai és Albert (Peregi) fehérvári prépost is Luthert magasztalják. A főúri pártfogók közül a Nádasdy, Enyingi Török, Batthyány, Bánffy és Dezseffy családon kívül evang. volt már Zrínyi, a szigetvári hős. Perényi Péter is, ki Bécsújhelyen a börtön­ben bibliai képek alá írt verseket, Siklós várában és vidékén védte a reformációt. Erdődy Péter horvát bán is, Bakócz Tamás prímás unokaöccse, Monyorókerék; Pecöl és Varasd ura, evang. könyveket vásárolt. Tévesen mondják, hogy az Erdődyek soha sem hagyták el római hitüket. Csak a bán fia, Tamás, kinek pedig Ungnad Má­ria volt a felesége, rántott kardot az evangélikusok ellen. Erdődy Bálint özvegye, Révay Zsófia még Wittnyédy korában is evang. prédikátort tartott Monyorókeréken. Buzgó patrónusok voltak a Széchyek is a vendek kö­zött és Kőszegen. Az idegenek közül n Salm, Kolonics, Ungnad, Braun és Rueber családok váltak ki. tói rontott be az asszonyához, aki hidegen végigmérte. — Lassan, kapitány! Talán ajtót tévesz­tett?! Nem muskétások tanyája, hanem az én szobám ez I A haditanácsénál is kurtább és ugyan­csak magas helyről elhangzott parancsra meghökkent a kapitány s a kétfejű sassal megpecsételt írást szorongató markával borvirágszirmos orrára bökött: — De mikor ekkora orrot kaptam 1... Az asszonynak minden porcikája kaca­gott: — Arról én nem tehetek ... — De igenis — hebegett dühösen He­venessy — kegyelmednek köszönhetem ... Olvassa ezt a legfelsőbb parancsot... Ke­gyelmed duruzsolására körmöltem választ a vicispánnak s terjesztettem föl az ügyet, másként már rég lógna az a ... Az asszony nagyot toppantott pici lá­bacskájával, jobb keze ökölbe szorult: — Csitt kapitány 1 Nem szégyenli ma­gát?! Talán igen, mert sarkon fordult és az ajtón kívül kiáltotta vissza: — Hanem, ami késik, nem múlik 1 ... Lerohant. És nekifeküdt annak a ro­zoga asztalnak, amelyen a várparancsnok­sággal együtt járó irnivalókat ki szokta

Next

/
Thumbnails
Contents