Harangszó, 1922
1922-01-15 / 3. szám
XIlL évfolyam. 1922. január 15. 3. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntner-Szővetséo. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva- tálának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkész és tanító. Meojelenlk minden vasárnap. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÄRD, Vas vármegye. A HABANflSZÓ eldflzetén! ára: Clmszalagos küldés- sei V« évre 88, félévre 75, egész érra 150 K. Csoportos küldéssel : */* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. Luther-SzoTetégf tagoknak cimszalagos küldéssel V« évre 33, félévbe 65, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: V« évre 28, félévre 55, egész évre 110 K. Horváth Mihály kattiolikns püspök és történetíró Bethlen Gáborról. »Bethlen Qábor egyike történetünk legkitűnőbb férfiainak. Ész, erő, ügyesség által a kis Erdély színpadán is nevezetes szerepet játszott az ö ese- ménydús korszakában, melyben a szabadság és elnyomatás elvei között harminc évig foly a harc életre halálra. E nagy fontosságú háborúnak, melynek eredményei határozták meg irányát a következő másfélszázad fejleményeinek, Bethlen .Qábor is egyik.nem utolsó tényezője volt. Nála nélkül sokkal elébb és tökéletesebb diadalt aratott volna II. Ferdinánd alatt az ellenreformáció. — Akik őt a kétszínűség, a ravaszság miatt gánc3Qlják, feledik, hogy a diplomácia ő irányában sem volt őszintébb; s csak azért is látszanak neki ezt any- nyira felróni, mert ebben ő ellenségeinél erősebb, jobbára diadalt aratott. Hazai íróink egynémelyike azt veti szemére, hogy a törökkel oly szorosan szövetkezvén össze, annak uralmát az országon szilárdítani törekedett. Tévedés. Hogy nem rajta múlt irtó háborút kezdeni a török ellen, azt ma már jól tudjuk s azt is, hogy ez Ferdinándon múlt. »Mert noha igen színezett nekik (a töröknek) — írja Kemény János — de keresztyén gyomorból gyűlölte a pogányságot s reá is Ígérte magát, ha a császár felhagy az imperiumbeli hadakozással s hajlandó kiállítani a török háborúra szükséges eszközöket.< De Eszterházynak maga is megírja Bethlen: »Hogy az emberek végszükségében szokatlan segítséghez is folyamodnak, nem az én találmányom — írja —, I. Rudolf a tatárokat, I Ferenc francia király a törököt hívta segítségül. Bizonyságunk az Úristen, hogy mi sem szeretetből, hanem kénytelenségből élünk ezeknek segítségükkel Azoknak kell barátságokat venni, akik nyújtják... Eanek okai ini vagyunk-e, uram, avagy mások, ítélje meg az Isten, mert magunk ezen el nem igazodunk...« Dacára a gáncsoknak, amik nem is annyira Bethlen jellemét, mint helyzetét érhetik, minden tekintetben kitűnő, sokban nagyszerű egyéniséget láthat benne az elfogulatlan szemlélő; olyat, ki egy hatalmas birodalom élén, hol lángelméje merész röptének a cselekvés eszközei is rendelkezésre álltak volna, hol az emberiség valódi áldásait : a tudományt, a míveltséget s minden szépnek s jónak fejleményeit elősegíteni, népét boldogítani, hazáját, nemzetét virágzóvá emelni törekvő lelke hajlamainak a tehetsége is megfelelt volna: a világtörténelem legjelesebb fejedelmeinek sorában állatid vala...« Közli: P. I. Bethlen és a nikols- burgi béke. Emlékbeszéd a szombathelyi prot. diák- szövetség ünnepén. Irta és elmondta: Payr Sándor. Ünneplő gyülekezet, nemes tanuló ifjúsági Dante, Luther és Napoleon emléknapjai után még egy ünnep sorakozik e nevezetes esztendő utolsó napjára. Bethlen Qábor is, akiről már az egykorú történetiró mondja, hogy »hozzá hasonló magyar Mátyás királytól fogva nem hallatott« és aki a harmincéves háborúban nem egyszer döntőleg sújtott kardjával a nagyhatalmak versengésébe, részt követel a jubiláris dicsőségből. De szabad-e nekünk ma ünnepelnünk, jubilálnunk? Talán soha sem volt annyira helyén Petőfi keserű intelme : Ne nézz ősidre, óh magyar, Ki most sötétségben vagy itt! Ne nézz ősidre, e napokra. . . Szemeid gyöngék... a napfény megvakit. Három idegen város: Bécs, Nikols- burg, Linz, alig negyven év alatt háromszor nyúlt bele fontos békekötésekkel a magyar protestánsok történetébe. A béke műve három szabadsághős : Bocskay, Bethlen és Rákóczy Űyörgy fegyvereire fűzte a győzelmi babért. Ez a három béke a protestáns vallásszabadság törvényes alapja hazánkban. A három közül ma a nikolsburgi béke háromszázados fordulóját ünnepeljük. í 621-ben december 31-én Írták alá II Ferdinánd követei, Pázmány Péter és Esterházy Miklós, Bethlen részéről pedig a lelkes ifjú Thurző Imre helyett, aki ott Nikolsburgban váratlanul hunyt el, Thurzó Szaniszló. Esterházy újév napján este lovagolt be a nikolsburgi béke örömhírével a bécsi Burgba. Hej, mert Bethlen Qábor hírétől akkor megremegtek az osztrák szívek. Bethlen január 6-án, II. Ferdinánd pedig 7-én erősíté meg az okiratokat. Az új béke csak Bocskay művét erősíté és menté meg, de oly időben, midőn Csehország már porban hevert és az osztrák protestánsok is csapatonként menekültek hazánkba. A fehérhegyi csata után Ferdinánd a csehek szabadságlevelét (Litterae majestatis) sajátkezűiig tépte szét. A gyászos okmány Bécsben az állami levéltár kiállításán ma is látható, pergamentje beszakitva, pecsétje letépve Bethlen nélkül így járt volna a magyar szabadságlevél is, a bécsi béke okmánya. A cseh ruha és szorító cseh saru, mint symbdlum és közmondás, réraité már a magyarokat.