Harangszó, 1922

1922-09-03 / 36. szám

1922. szepíember 3 HARANGSZO. 277 sak és káromkodnak. Ók nem törődnek hazájukkal, őket nem indítja meg sorsa és megsemmisülése. Minden összedülhet, az asszonyok éhes gyer­mekeik mellett sorvadhatnak, egy egész ország, egy óriási város töme­gei éheznek; mindez azoknak a szi­gorú, kérlelhetlen MarxistaelvU urak­nak egyáltalán nem fontos., A bécsi városi szenátus rendület­lenül ülésezik és tárgyal. De nem a kenyérről. Nem. A vallás ügyében hoznak határozatokat. Az Úristent rendszabályozzák. Bécs város urai rendeletileg meg­tiltották, hogy a tanulók az iskolában imádkozzanak. Rövid néhány perc még a világ- történelemben, a függöny legördül és Német-Ausztria eltűnik a világ színéről. De a kórus nem imádkozik, hanem rárettent a jobbérzésü közön­ségre. Vérbeborult szemmel ordítja: Nem szabad imádkozni. * Doleschall Lajos bánsági evang. főesperest, ki a nagylajosfalvi hatal­mas evang. gyülekezet lelkésze volt, a szerbek magyar érzelmei miatt nem­régen kiutasították. A nép gyászlobo­góval, feketébe öltözve kísérte ki a vonathoz szeretett lelkészét. Helyet­tese egy Zatkalik nevű lelkész egy hét múlva, hogy a kiutasított főes- peres helyére költözött, hirtelen meg­halt. A szerbek által kinevezett utóda pedig ugyancsak néhány nappal hi­vatala elfoglalása után 40 éves ko­rában svívszélhiidésben szintén vá­ratlanul elhunyt. Mintha csakugyan az Isten ujja volnál Olvassuk a bibliát! Biblia-órák. Szept. 4. Lukács 4. is—2i Az Úr Jézus nem hittan-órákat, hanem biblia-órákat szo­kott tartani. Ez épen egy az Ö legelső órái közül. A biblia-órán a bibliáról van szó, de nem úgy mint egy igen okos könyvről, melyből igen sokat lehet tanulni, hanem úgy, mint Isten igéjéről, mely nekünk va­lamit épen akkor meg akar mondani. So­kan olvassák a bibliát, de igen sokan rosz- szul. Az Úr Jézus magára vonatkoztatja azt, amit olvas. Kettőt mond ez nekünk. Az olvasott, vagy hallott igét vonatkoztas­suk először mi is magunkra. Azután, ahol csak lehet, vonatkoztassuk az igét az Úr Jézusra. Oh milyen érdekes könyv lesz an­nak a biblia, aki elfogadja, hogy az mind neki szol, s milyen őröm a biblia-óra, aki figyeli, hogy ez mind-mind az Ö Megváltó­járól mit beszél. Szept. 5 Máté 13 . í—s. Múltkor zsinagó­gában, most künn a tengerparton tart az Ür Jézus biblia-órát. Sokan azt gondolják, hogy bibliát beszélni csak a templomban való s nem éreznék jól magukat, ha valaki a házukban tartana biblia-órát. Pedig a biblia-óránál nem a helyiség a fontos, ha­nem a részvétel. Nem a tárgyalt ige szép­ségén, nem az előadó tudásán fordul meg a biblia-óra áldása, hanem leginkább azon, hogy milyen talajú lelkek vannak ott. És hiába van az órán a legdrágább ige, hiába a legáhitatosabb hangulat, ha a résztvevők közt egy sincs jó-földhöz hasonló. S tudod mi a jó föld? Nem az, hogy valaki fogé­kony, érzékeny, s lelkes, hanem az, hogy odaadja életét Istennek s szívét egészen az Ő igéje alá. Szept. 6. János 4.0—24. Megindul egy beszélgetés és kifejlődik belőle a biblia-óra. A hallgatóság egy személyből áll, de azért a biblia-óra igazi lehet. Először ugyan va­lami veszély fenyegeti, — nem a vezető, hanem épen a résztvevő részéről. Az —, hogy vitatkozó tere-ferévé legyen az egész. A bibliaórára nem azért kell menni, hogy megmutasd, milyen kegyen vagy, mennyire értesz s érdeklődsz a vallás dolga körül. A felséges Vezető ért ahhoz, hogy a hiú feleselgetésből egy más magatartásba jus­son az Ö hallgatója. A bűnre viszi a szót. Nem úgy, amint az a világon szétterpesz­kedik, hanem úgy, ahogy rajta marcangol az illető életén. Ahol a bűnödet láttatják meg veled, oda menj biblia-órára. Szept. 7. Lukács 24.13—as. Ez a biblia óra nemcsak arról nevezetes, hogy útköz­ben jártán folyik, hanem arról is, hogy az Úr Jézus utolsó biblia-órái közé tartozik. Rosszul kezd megindulni ez is. Tépelödé- sek és tanakodások, kételyek és restszivü- ségek terheket tesznek a biblia-óra ingá­jára. De aztán kiépül mégis a legtisztább teljességre s csak úgy ragyog benne,az érettünk megfeszített és feltámadott Úr! Igen szép biblia-órákat lehet tartani az Úr Jézusról, anélkül, hogy beszélnénk kereszt­jéről és feltámadásáról. De csonka az a biblia-óra, — bármily szárnyaló is, mely mögött nem láthatni az Isten Bárányát, amint vérét hullatta érted, s amint feltáma­dása teljességében ott trónol élőn az órák felett. Szept. 8. Cseleked 17.1—5. Az első európai biblia-órákról találunk itten feljegy­zést. Ezeket már nem az Úr Jézus tartja, de bennük annál feltűnőbben Ö róla van szó. És Őróla is nem úgy, mint egy édes arcról, akit nehéz elfelejteni, hanem mint akinek el kellett ékteleníteni ábrázatát, hogy szenvedésével és hálával Megváltónk lehes­sen. Annyi minden csábítja a biblia-óra tartóját ma is, hogy másról beszéljen, mert így faképnél hagyják a hallgatók. Tényleg az Úr keresztje a bibliaórán is kétféle osztja az embereket. Ma is vannak, akiket felháborít a biblia-óra. Ám azok, akik nem szellemi csemegét, hanem megváltott, új életet keresnek, azok odatapadnak azok­hoz, akik a megfeszített Krisztus szerint tartják a biblia-órát Szept. 9. Cseleked. 18.24—ss. Amint be lesz mutatva nagy ékes-szólónak, azt vár­nánk, hogy Apollós fogja tartani a biblia- órát. Tudása nemcsak pogány, tud az Úr útjáról, de inég sem tarthatja ö az órát, mert nem ismerte azt, aki magáról így szólt: „Én vagyok az út!“ Nemhogy nem tarthat, de szüksége van. hogy neki tartsanak má­sok biblia-órát. Takács-mester és felesége, nem valami nála is nagyobb doktorok — tartják Apollósnak az órát. Nem ékesszó­lók, nem nagy írástudók, de mégis igen áldottan tudják azt tartani, mert annál in­kább meg van bennük egy, — az, hogy Krisztustudók. Milyen csudálatos az, mikor kistehetségü emberek nagy tudományuak- nál nyilvábban tudnak szólni az Úrrol! És milyen jó az Apolósoknak, akik le tudnak ülni az Akvillák és Priscillák elé hallgatni az ö biblia-órájukon. Szept. 10. Cseleked. 8.20—3». Ez az alkalom különösen kedvező arra, hogy be­pillantást nyerjünk a biblia-óra elejére és végére. Istentől való indítás nélkül nem szabad kezdeni biblia-órát. És jó ezt tudni nemcsak azoknak, akik, hanem azoknak is, akiknek — tartják. — A biblia-óranak nem azzal kell végződni, hogy valaki most már többet tudjon a bibliából. Az igazi biblia-órán megtérések és megvilágosodá­sok, lelkek mentése történhetik. Ezt is kell tudni, — nemcsak annak, ki vezeti, hanem annak is, aki részt vesz rajta. Óh milyen jó annak, aki azzal a vággyal vesz már részt a biblia-órákon, hogy eljöjjön ottan az 6 órája. Amikor már semmi nem gátol­hatja abban, hogy Azé legyen, Aki mint Bárány vérét adta éne. Anyámnak.*) E borongó nap csendes alkonyán írom e kis dalt hozzád, jó Anyám I Gyermeki hála és a szeretet Hadd hassa át ma egész szivemet. Most, hogy a tájra száll az alkonyat, Fülembe cseng sok intő, szép szavad: „Lakja mindenkor a te szivedet Megbocsájtó és igaz szeretet “ Ha a sors csapást mér rád s szenvedést: Szent vallásodban keress enyhülést, 1 E szókat örökségül hagyod rám: Légy áldott érte, édes jó Anyám 1 Még egy szót véstél szivembe nekem : Úgy hivják e szót: honszerelem. Még gyermekszívvel, gyermek ajkamon Hazámért is szólt imám, sóhajom. Most, hogy rájöttek szomorú napok, Ajkamon a szó ilyképen buzog: „Lehet már hozzám a sors mostoha, Csak áldva virulhasson e Haza!” Te tanítottál szeretni hazám, Légy áldott érte, édes jó Anyám! Csajbók Lidiké. •) Mutatóul a szerző «1 Iáik Melódiák“ elmü kötetéből. Kailay Tibor pénzügy- miniszter felszólalása az Omge kongreszszusán. — Én itt mint vendég vagyok jelen és kérem a tisztelt gazdagyűlést, hogy nyu­godtan és csöndben hallgasson ineg, hogy elmondhassam érveimet a földadójavaslat mellett. Engem nem perverzitás vezet ak­kor, amikor a gazdatársadalniat megadóz­tatom, hanem a lelkiismeretem és meg­győződésem. Az országnak nincs pénze és pénzére nincsen fedezete; ezt már igen sokszor említettük, úgy hogy már köz­tudomású.

Next

/
Thumbnails
Contents