Harangszó, 1922

1922-02-26 / 9. szám

1922. február 26. HARANQSZÓ. 77 igazolják is. »Egy szóval sem emlí­tettem a protestáns testvéreket, a kisgazdákat.« A történtek után azonban egy dolog engem is gondolkodásba ejtett. »Hallomás utján érdekszférák szem­pontjából« kinek az érdeke, miféle maffia dolgozik a kulisszák mögött, milyen titkos erők működnek itt, hogy egy olyan közjogi méltóságban lévő egyénnek, mint amilyen a róm. kath. tábori püspök, ünnepi beszédjét minden lelkiismeretbeli furdalás nél­kül hamis megvilágításban a nemzet még mindig forrongó lelkű fiai közé egyszerűen csak úgy beledobják Olvassuk a bibliát! A bűn. Febr 27. Zsoltár 51. í—7. Ahol csak ember él, ott van mindenütt. Tele vele a múlt. A történelem vaskos könyveiben millió szájjal suttog és rikoltoz. Tele a jelen. Híreit röpíti minden pillanatban a táviró fekete drótja. Ennek fizetik a leg­nagyobb adót, ott futkároz az ereikben s mégis nem akarják észrevenni az emberek a bűnt. Pedig a bűn az, amit mindenkiről tudok, ismeretlen nevű elődeimről is, isme- retlen.arcu embertársimról is. Egyeseknél az a baj, hogy tudnak a bűnről, de mert általános, megszokják. Másnál az a baj, látja már szörnyen mindenütt, csak magán nem. S ez nagy veszedelem. Kegyelem azért, ha valaki felismerheti bűnösségét s kegyelem mindig, ha külön egy bűnét. Febr. 28. I. Mózes 3. t—e. Ezen a föl­dön sok mindennek a bűn az oka. Deltát a bűnnek mi az oka? Hogy a gyarlóság, meg a tudatlanság, ez igen kényelmes fe-- lelet. Az első bűnre kell visszamenni, ha be akarsz látni a gyökerébe. Különös dolog ugy-e, hogy ott a csábitóval találkozunk? De a tapasztalat szerint ma is az deríti fel a bűn titkait, aki meg tudja pillantani annak eltűnő gyökér szálait a Sátán szí­vében. Ne érezd ezt szörnyű ijesztőnek. Lásd meg benne az evangéliumot. Annak hogy bűn van, nemcsak te vagy az oka. Mint mindennek, a bűnnek is kettős oka van. Hogy a sziporka felrobbantja a pokol­gépet annak mindakettő az oka. Ám figyeld meg! Benned nem az ok, hogy jobbra vágyódsz, hanem ha Isten akaratának el­lenére. Márc. 1. Római I. 6.33. Okain nem igen látszik, de következményein annál inkább a bűn rettenetessége. Sokan csak ekkor kezdik észrevenni. De ekkor sem jönnek rá a nyomára, mert a Sátán nemcsak a gyökerén, de ott is ott dolgozik, ahol gyü­mölcseit takargatni kell. Elkápráztat, mintha életszinesitő, életfokozó lenne a bűn, pedig az életölö. Elpalástolja, mint szüli egyik bűn a másikat, s valamennyije a halált. Nemcsak a lelkit. A testit is. Nemcsak az örökké valót ott a túlvilágban. Az ittenit is. Márc. 2. Róm. 7.81—24. A bűn ellen kénytelen még a világ is valahogy küzdeni. A törzsalakulások s nagy világbirodalmak, törvény könyvek és áldozó papok erre mutatnak. De ez a küzdelem meddő ma­radt. Mert nem is a bűn ellen, hanem csak annak kellemetlen következményei ellen küzdöttek. Ma is meddő és világias a bűn való küzdelemmel ez a módja. Meddő, sőt még bűnszaporító. Az őszinte küzdelem a bűn gyökerére nyúl s a saját magam nyo­morúságának s a bűnnel szemben való tehetetlenségemnek felismerésére vezet. És aztán el kell jutnom arra, hogy sem törvény, sem rendőr, sem imakönyv, sem szentkép, sem vezeklés, sem papok ezrei, sem magam, sem mások jócselekedetei nem tudnak megszabadítani engem e ha­lálnak testéből, Márc. 3. Róm. 7.24—8 . s. Ismerd fel kíméletlenül a magad bűnösségét s azt, hogy senki más, csak az Úr Jézus Krisztus segíthet rajtad! Aztán beáll küzdelmedbe a győzelmi fordulat, mihelyst elfogadod az Ur Jézus Krisztust. Nemcsak büntörlő vérével, hanem azzal, hogy a bűn törvé­nyének szolgáló tested akarata helyett a Jézus Krisztusban való élet lelkét fogadod el. A baj ugyanis ott történt, hogy akaratod kisiklott Isten kezéből. A inegigazulásnak is ott kell történni. Enélkül juthat valaki sikerekhez bűn elleni küzdelmében, de győzelemhez soha. Márc. 4. Róm. 5.17—is. Az első bűneset nemcsak a bűn okának felderítéséért ér­dekel. A mi bűnösségünk onnét eredt el. Mi mindnyájan benne vagyuk a bűn folya­mának áradatában, amely onnét indult ki amaz egynek engedetlenségéből. Nemcsök- kenti ez bűnös voltunk súlyát. Sőt növeli felelősségünket. Ám azonképen Egynek igazsága által kiindult egy másik folyam s én a bűn ellen küzdő győzelmemben benne vagyok az Úr Jézus bűnoltó folya­mának győzelmes árjában. A bűn is, legyő­zése is családokon, országokon, korokon és világrészeken túlnyúló közös ügye min­den léleknek. Sőt Istennek is az Úr Jézusban. Márc. 5. 1. Timotheus 1 .15. Milyen sa­játságos, hogy bűn több vau, mint, amennyi bűnös. Egymásra mutogatnak az emberek s annyi bűn van, aminek nem akad gaz­dája. Aki itt szól, nem áralja a bűnösök elsejeként mutatni be magát, mert tudja, hogy Jézés Krisztus épen azokhoz jött. Jött 0 vigasztalni is, de semmiért sem annyira, mint bűnösöket megtartani. Azért vagyok én magamnak a legnagyobb bűnös. És ezt akkor is igy tudam, mikor már megadta győzelmét s másoknak is hirdet­hetem Őt. Bizonyára nemcsak magamnak, az én Megváltómnak is én vagyok a leg­nagyobb bűnöse. HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. A választójogi javaslatból 'ehát nem lett törvény. A nem­zetgyűlést február 16-án legfelsőbb kor­mányzói kézirattal berekesztették. A válasz­tói jog rendezésével egy or zágbirói, illetve alkotmányjogi értekezlet foglalkozik. Alig rekesztették be a nemzetgyűlést, a pártok már megkezdték a választás elő­készületeit. Az alkotmányjogi értekezlet végérvényes megállapodása után a kormány a választást rövid időn belül el fogja ren­delni. Itt említjük meg, hogy a Nemzeti Kö­zéppárt, mely Tisza személyes híveiből állott, Bethten felszólítására kimondta fel­oszlását s a párt tagjainak nagy része tes­tületileg belépett az egységes kormány­pártba. A belépettek között van ev. egyházunk­nak egyik büszkesége, báró Kaas Albert. Nemkülönben bejelentette csatlakozását a rend párt is. A miniszterelnök a 48-as függetlenségi pártot is csatlakozásra szólította fel. Ghillány Imre, a nemzeti középpárt ál­lásfoglalásával kapcsolatban a következők­ben nyilatKozott: A lezajlott forradalmak és katasztrófák után nem látok más lehet­séges utat, minthogy a magyar intelligen­cia társulva a kisgazda-osztállyal, meg­teremtse azt a kormányzói pártot, mely felülemelkedve minden kicsinyes osztály- és egjéni szempontok felett, cselekvésében csak a nemzet egyetemes érdeke által ve­zéreltetve, irányítsa elhatározását. Franciaország és Nagybrltannia kö­zött létrejött a megegyezés a génuai érte­kezletet megelőző szakértői értekezlet ügyé­ben. Az új megegyezés értelmében Lengyel- ország, Csehország, Románia és Szerbia is résztvehetnek a génuai értekezlet napi­rendjének a szövetségesekkel együtt való tekníkai előkészítésében. A kis-ántánt álla­mait ezen a szakértői értekezleten londoni követeik fogják képviselni. Ezzel szemben londoni hírek azt mondják, hogy a Poin­caré jegyzékére adott angol válaszban az angol kormány annak a nézetének ad ki­fejezést, hogy kizáróan a génuai konferen­ciát rendező hatalmak dolga, hogy a kon­ferencia programját kidolgozzák. Az angol válasz hangoztatja azt a tényt, hogy a gé­nuai konferencia nemzetközi, nem pedig szövetségesközi értekezlet lesz. Gyószrovat. Mocskonyi József, a szarvasi ev. főgimnázium nagyérdemű, val­lásos és költői lelkű igazgatója folyó hó 8-án 62 éves korában 38 évi tanári s 14 évi igazgatói működése után elhunyt. Te­metése folyó hó 10-én volt nagy részvét mellett. Halálozás. Wedl Endre volt ujvarsándi ev. lelkész folyó évi február hó 9-én éjjel V*ll órakor, eleiének 30-ik és boldog há­zasságának 3-ik évében, hosszas szenvedés és az Úr szent vacsorájának ájtatos felvé­tele után csendesen elhunyt. Budapesten 12-én délután >/s4 órakor helyezték el örök nyugalomra. Király Emma, nyugalmazott tanárnő, a Harangszó buzgó terjesztőjének és szor­galmas tudósítójának gyors elmúlásáról röviden már megemlékeztünk., Pótlólag közöljük, hogy az elhunyt eleinte Újvidéken, majd Kismartonban működött sokáig, hol növendékei rajongó szeretettel vették körül s csüngtek rajta. Évtizedeken át támogatta a kismartoni kicsike evang. diaspora-gyü- lekezetet; sokat fáradozott egy kis imaház létrehozásában, lélekben szeme előtt látta már az épületet, de sajnos, nem érhette meg. Sok finom, nagy értéket képviselő, sajátkezüleg készített oltárruhákat a gyám- intézet utján juttatta el az egyes szegény evang. gyülekezeteknek. A lajtaujfalui lel­kész, valahányszor akár istentisztelet tar­tásra, akár kitoktatásra v. temetésre Kis­martonban megfordult, nála mindig vendég- szerető hajlékot talált. Puritán, nemes lelkévél, megalkuvást nem ismerő igaz természetével sok jó barátnőt szerzett magának s sokaknak szép példát szolgál­tatott. A jó Isten megadta neki azt a ke­

Next

/
Thumbnails
Contents