Harangszó, 1922
1922-02-12 / 7. szám
1922. február 12 HARANQSZÓ. 59 Takáts Dénes ny. főügyészhelyettes.« Az intézet igazgatósága és a Diák- i szövetség vezetősége a szeretetnek eme mély bensőséggel történt megnyilatkozását ezúton is hálás érzülettel köszöni. Csaba királyfi. Magyarország napja elborult már régen, Csak a Hadak Útja fénylik fenn az égen. Sok ezer csillaggal végesvégig rakva . . . Csaba vitézei mentek égbe rajta. néma koporsóját. És Uram Isten, a falu plébánosa a végtisztességtétel alkalmából nem engedi meg a kiha- rangoztatását. De még a püspöke sem adta meg erre az engedélyt. No de ezen ne botránkozzou meg senki. Nincs ezen mit csodálkozni! Nálunk már csak így fest »az egységes keresztény front*. Halál ellen van orvosság! Deli szép vitézek egyszer felkészültek, Hivó kürt szavára táltosokra ültek. Csaba királyfi ment legelöl az élen . .. S lovuk lábanyoma ott maradt az égen. í Azt mondja a rege : ha nagy veszély támad, Csaba vitézei megint hadba szállnak. Fényes Hadak Utján földre kanyarodnak: Segítséget hoznak árva magyaroknak. Pirosló hajnalra meddig kell még várni? Mikor jössz már hozzánk hós Csaba királyfi ? Merre, hol is késtek deli, szép vitézek? Avagy az a mese megmarad mesének? Horváth Imre. Karcolatok a hétről. Nemrégiben leégett a németországi lindaui katholikus plébániatemplom, egy régi szép góthikus építmény. Erre másnap — irja a Szózat — az ottani evang. egyházközség ülést tartott, amelyen nemcsak részvétét fejezte ki, hanem felajánlotta a katholikus isten- tisztelet céljaira az evang. templomot, amíg a leégett templom újraépülhet. Ugyanekkor bejelentették, hogy egy magát meg nem nevező egyházközségi tag 100,000 márkát adományozott a templom restaurálására. A kath. plébános elfogadta a nemeslelkü ajánlatot és hirlapilag mondott köszönetét az evangélikusoknak. Megegyeztek az istentiszteletek sorrendjében s azóta felváltva evangélikus és katholikus istentiszteleteket tartanak a lindaui evangélikus templomban. Ezalatt Csonkamagyarország legnyugatibb határpontján egy hegyek közt szétszórt kicsi katholikus faluban, hol 50 lépésnyire áll posztot egyfelől a jugoszláv, másfelől az osztrák zsandár, meghal a falu jegyzőjének felesége, ki véletlenül férjével egyetemben evangélikus. Áldott lélek, ki amíg élt, csak jót tett. Száz és száz ember állja körül könnyes szemmel (Második közlemény.) 2) Mert nagy tévedés ám azt hinni, hogy hiszen az is kitanulta a gyógyítást, föl is szabadították. Föl ám. Olyan ez, mintha valakinek elmagyarázzák hogyan kell úszni, aztán bele dobják a 3 öles vízbe. A kézműves mesterség, asztalosság, órásság, la- katosság egyszerűbb, gyakorlatilag sajátítja el az inas. mielőtt fölszabadítják, mégis mindenik azután tökéletesedik mesterré a gyakorlat által. Az orvosképzés rendszerében is sok hiba van nálunk. Üzleti titkai is vannak mindenkinek, amelyeket nem mindenkinek árul el a tanár sem, a kórházi főorvos sem. Azért láttam én olyan kórházi alorvost, aki egy éve volt sebészeti osztályon, mégse tudta, hogyan kell a sebből a fonalat kiszedni. A főnöke képes volt elnézni, hogy rosszul szedte. Kevés az olyan főorvos, aki tud is, akar is tanítani. Üzleti féltékenység és irigység nélkül csak a fiát tanítgathatja az orvos. És ha valahol, akkor itt van értelme a kasztrendszernek, az orvos gyerekeiből válhatnak a legjobb orvosok, mert azoknak kicsinyenkint vérükké válik a gyógyszerek ismerete, a sebkezelés, az egészségtan elemi szabályai, a betegekkel való bánásmódja. Ä többinek mindezt évek hosszú során való keserves tapasztalatok árán kell megtanulnia. Az sem igaz, hogy mentül jobban fölkapják eleinte az orvost, annál hamarább beletanul a mesterségébe. Dehogy. Annál kevesebb ideje lesz a betegein való elmélkedésre, a látottak földolgozására, az olvasgatásra. Már azért is, ha a praxisa elején annyira fölkarolják, hogy alig van megállása, az öregebb meg dologtalanul kénytelen unatkozni. Mert az bizonyos, hogy a nép így viselkedik az orvosaival szemben. Körülrajongja még az élete árán is, mint a lepke a lámpást, amíg újság neki. Csinál belőle fétist, bálványozza. Mire aztán az a sok emberélet árán beletanul a mesterségébe, akkorra jön egy másik fiatalabb is, olcsóbb is. Pedig tulajdonképen nem is olcsóbb, hanem csak látszik annak. Itt is igaz az, hogy olcsó húsnak hig a leve. Van teszem egy közönséges ragadós bőrbetegség, a nép papcsörgé- jének nevezi s megfelelő kenőcstől 3 nap alatt tisztára meggyógyul, de ha a kenőcs nem arravaló, 3 hét alatt gyógyul. A recept talán kevesebbe kerül, de annál többe kerül az orvosság, amit 3 hét alatt elhasznált a beteg. Mert azt könnyű felérni ésszel, hogy 3 hétre több orvosság kell, mint 3 napra. Esetleg azonközben többször is változtatja az orvosságot, pedig annyi időn minden kenegetés nélkül meggyógyult volna. A válífica- modást néhány másodperc alatt helyre lehet tenni, de ha valaki nem ért hozzá, azt mondja, el van törve, beköti s 6 hét múlva tudja meg a beteg, hogy csak operációval lehet segíteni. Mennyit dolgozhatott volna 6 hét alatt is? Meg akart takarítani 100 koronát s így belekerült a baj 10.000 koronájába. Operálni kellett s félév múlva lett munkabíróvá. Dehát a régi híres orvosok is sok tücsköt, bogarat megetettek már a betegekkel, még akasztott ember szárított tetemét is, viperát, sőt ennél sokkal undorítóbb dolgokat is. A fiatal orvos nem irhát ma már olyasmit össze, mint a régi híres orvosok. Ha az Isten akarja, mégis meggyógyul a beteg előbb, vagy utóbb. Az meg egészen bizonyos, hogy a legfiatalabb orvos is többet tud a legöregebb kuruzslónál (Folyt köv.) Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Harmadik fejezet. 7. folyt. Hunnius és Prokop útra készülődnek. Utolsó estebéd után Rafanides prédikátor, Mária asszony, Hunnius és Szunyogh András behúzódnak a könyvtárszobába. A fal mellett könyvestékák, az ablaknál írásokkal teli pulpitus, középen hosszú kecskelábu asztal, körülötte székek. Ennyi az egész. Az asztalon olajlámpa. — Kegyelmed értékes munkát végzett, Szunyogh András, — mondja a prédikátor. — A magával hozott Írások egytől-egyig becses dolgok. Azalatt mi is híven sáfárkodtunk. És mintha csak isteni kegyelem teljesed
