Harangszó, 1922
1922-11-26 / 48. szám
Ifll november 26 HARANÍlSZO. 373 ismereted vádolását hozdd magaddal!... Ne értsd félre szavamat. Magadért kérlek erre, a te boldogságodért, a te lelki nyugalmadért 1... — Nem lehet, hogy az Isten meg ne segítsen 1... mondja felzokogva Zsófia. Néhány pillanat múlva szerelmük boldogságával s jövendőjük kínzó bizonytalanságával szívükben búcsút intenek egymásnak. Este Márton a prédikátor pihenni- térése után hosszan beszél édesanyjával. De Mária asszony arcán sokkal sölétebb az aggódás felhője, semhogy a boldogság verőfénye tovaüz- hetné. Ugyanakkor Zsófia bezárkózik szobájába s ágya elé térdelve, sokáig imádkozik. Mikor felkel, erősnek érzi lelkét. (Folytatjuk.) Petőfi. Off a keresparii, zsupfedeles házba’ ;tf leltünk mi benned gazdagén megáldna! Dalok fejedelme, — prefecikus lélek, íagy álemlálásid beteljesülnek: — — 'így oilág figyel ránk, §a dalaid zúgnak: .Anyám, az álmok nem hazudnak." '1 béklyóba cerl, e koldus titán-nép ©ré'dött testén száz nyílt seb nagyon; ; a Danten-lelkü győztesek hitében e érted ma is: nagyság, fatalem. Rucánk: rongy, cafat... És §egesoár sikja, mely lángoló hősi Deredet beitta, — árdély és Bácska biternak terem; le reng, dübörög, mint az Aetna mélye: itken átzúg rajt’ szebb jenő zenéje, — ralijuk — és nem fáj többé semmi sem! lebegj, lebegj csak reflekteri fénye iák éjben küzdő martyr magyaroknak, - h nézd, — színünkben niráges az oltár! Es szellemedtől ihletett a föld is, hol a nagy Istennek rökfenségü öendelata neltál! 5. Pohánka Margit. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Nemes és szép munka folyik ujab- >an a hamburgi kikötőben. Az ott •okszor hetekig rostokoló magyarokiak pásztora akadt egy lelkes fiatal magyar lelkészben, Szabó Béla tisz- teletesben, aki valláskülönbség nélkül nyújt hitbeli támaszt testvéreinek. A velük való foglalkozás sok rossztól tartja vissza a sok esetben alkoholtól mámoros fővel hajóra szálló magyarokat Egész magyarságunk szempontjából figyelemreméltó és támogatásra érdemes nemes misszió # A budapesti zsidóhitközségnek a fő ünnepeken az összes templomokban templomi szék bérletekből és adományokból 40 millió, 301 ezer 609 korona bevétele volt. Hatalmas számok, melyek elsősorban ugyan a hitközség tagjainak anyagi jólétről tesznek tanúságot, de azt hiszem ép oly mértékben hitbuzgöságröl, áldozatkészségről, egyházszeretetről beszélnek, mely tulajdonságok sajnos nálunk mind jobban és jobban kiveszendőbea vannak. * Római hirek szerint újabban ismét tapogatódzások történtek abban az irányban, hogy az állam és az egyház közeledjék egymáshoz. Megállapítható, hogy a Vatikán Quirinal közötti viszony rendkívül javult, Qas- parri bibornok, a Vatikán államtitkára, legutóbb a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy a fascizmusra feltétlen szükség volt és dicsérettel szólott a királyról, aki magatartásában a legnagyobb bölcsességet tanúsította. Ez a nyilatkozat annál jelentősebb, mert a pápaság és a királyság viszálya, tehát 1870. óta első Ízben történt, hogy a Vatikán nyilvánosan helyeselte az olasz államfőnek cselekedetét és az egyik olasz pártnak tevékenységét. Mussolini a maga részéről hivatalának elfoglalása alkalmával üdvözlő táviratot küldött a pápának, amelyben hódolatát jelentette be neki, mint ama vallás fejének, amelyhez Olaszország többsége tartozik és amely iránt az olasz kormány a legnagyobb tisztelettel viseltetik. * Az amerikai választásokon úgylátszik, a repuplikánusok megtartották többségüket, amennyiben az eddig ismeretessé vált adatok szerint 218 mandátumot kaptak, amivel biztosítva van a képviselőházi többség. Bizonyos azonban, hogy a köztársasági párt a demokratákkal szemben több mandátumot vesztett el. Londoni jelentések szerint a vereségnek az az oka, hogy a közönség elégedetlen a szesztilalommal és az uj, magas tarifával, emellett más belső kérdések is közrejátszottak a választók állás- foglalásában. A külpolitikai kérdések nem sok szerepet játszottak a választási harcban, de abból, hogy Volstead, aki a szesztilalini törvényt kieszelte, maga is megbukott, arra lehet következtetni, hogy a republikánus irányzat vereségének egyik főoka épen a szesztilalom behozatala volt. Bizonyos, hogy a száraz Amerika nagyon sok nedves képviselőt küldött a parlamentbe. Olvassuk a bibliát! Istenrablók. Nov. 27. Példabeszédek 25.28. Én . . . rabló ? Még a gondolata is niegborzongaf. És még hozzá Istenrabló! Pedig ha engedem, hogy a lelkemen a szabadon járjon keresztül-kasul minden indulat, akadály nélkül garázdálkodjon benne minden kísértés, akkor egy lelket elraboltam Istentől. A magamét. A Te lelkedből való, a Te képmásodat hordozza az én lelkem is, legyen a Tied, Uram! Az én lelkem nem lesz gazdátlan város! Nov. 28. Róma 6.12—13. A testem az Istené! Ö teremtette. Mire használom erőmet, tagjaimat? Ha hamisságra, akkor elraboltam Istentől egy drága eszközt, ame- tyet az igazságnak a hamissággal folytatott harcában hatalmas fegyver gyanánt használhatott volna fel. Nov. 29. Lukács 10.27. Isten teremtett, megváltott, fenntart. Joga van tehát ahoz, hogy osztatlan szeretetet kívánjon tőlem. Szeretetet rabolok tehát tőle, ha bárkit vagy bármit is jobban szeretek, mint őt. Vizsgáljam meg magam, van-e valami, vagy valki, akit vagy amit nem tudnék készséggel feláldozni Istenért ? Ábrahám legdrágább kincsét, a fiát is hajlandó volt feláldozni. A gazdag ifjú azonban már nem tudta otthagyni a vagyonát Nov. 30. Apóst, cselekedetei 12.10—23. Isten adja a munkaalkalmat, az erőt a munkához, az áldást reá, mivel dicsekedhetnék hát én akkor? Aki elért eredményeiből saját dicsősége számára akar tőkét kovácsolni, Isten dicsőségét rabolja meg s meg- aláztatik, mint Herodes. Dec. 1. Malakiás 3.8—12. Istennek nemcsak a munka dicsőségéhez, hanem az általa termelt anyagi javakhoz is van joga. Csalónak, rablónak mondja Izrael népét, mert a tiedet és az áldozni valót szűkkeblűén adja neki. Jó lesz nekem is számadást tennem, mily arányban áll az általam Isten céljaira fordított összeg az Istentől kapott] értékekkel ? Dec. 2. I. Korinthus 10.31. Istennek az a jogos akarata, hogy az én életem, még pedig nemcsak a nagy nyilvánosság előtt folyó, hanem a mindennapi, a maga leg- apróbb-cseprőbb megnyilvánulásában, az evésben és ivásban is, az Ő dicsőségét növelje. Nemcsak az rabolja meg tehát Istent, aki a szerzett dicsőséget magának tartja meg, hanem az is, aki nem szerez neki [dicsőséget. .Minden megszentelődési hiány, amiben még nem vetkőztem le az ó embert, Isten dicsőségéből rabol. Dec. 3. I. Péter 2.24. Máté 3.1—s. Is-
