Harangszó, 1922
1922-11-12 / 46. szám
1922. november 12 HAKANQSZO. 357 utána: Hát ez mit akart a prédikátornál ?. .. Mikor látja az utón álldogáló embercsoportokat, hirtelen felfelé kanyarodik, átvág egy üres udvaron s a saját kertjéhez kerül. Arra lejebb megint néhány ember álldogál. Biztosan őt lesik. Hirtelen kifeszít két kerítés lécet, azután keresztül bújik a nyíláson. Kabátja vállát felhasítja a kiálló szeg s arcát véresre karmolja a galagonya tövises ága. Észre se veszi. Hangos sóhajtás szakad fel kebléből. Körül hordozza pirosán erezett szemeit: Hála Isten, a saját portáján van I... Ostoba voltam, — tépelödik útközben s elgondolkodva lógatja mellére fejét. Az elején hibáztam el Öklömet kellett volna megmutatnom, majd akkor máskép végződött volna a beszélgetés. Azaz nem I Kemény ember a prédikátor, nem ijed az meg senkitől 1 No meg nem is áll olyan rosz- szul az egész dolog. A prédikátor kemény szavait csak a prédikátoráé hallotta, az pedig biztosan hallgat róla. A nép tehát nem tudja meg micsoda megaláztatás érte a prédikátor részéről. Az pedig egészen jó golog, hogy a nép látta őt a prédikátor házába menni és onnan kijönni. Azt hiszik, hogy megtörtént a kibékülés. Most majd kímélik a prédikátor kedvéért. Ez alatt meg majd csak kialakul minden. Megoldódik a birtok ügy. vagy dűlőre kerül Nyárády Tihamér házassági ügye. Tegnap is azt ké dezte: Hát a kis vadvirág mit csinál Z... A mogyorós bokrok megritkult lombja közül világos leány ruha világit elő. Korláti megáll, azután gyorsan arra felé tart. Mikor Zsófia mellett megismeri a prédikátor leányát, hirtelen irányt változtat és a pázsit táblán keresztül csendesen a kastély felé ballag. — Nem szabad kétségbe esned, — mondja Ilona s magához öleli Zsófia törékeny testét, — mert akkor még sápadtabb lesz a kis arcocskád! Zsófia ajkát megremegteti a fájdalom. Arcán lassanként, mint selyemfonalról lecsúszó csillogó drága- gyöngyök, nagy könnycseppek peregnek végig. Ilona mind erősebben szorítja magához a lányka fejét s csendesen duruzsolja fülébe: ' — Ne félj, minden jóra fordul 1 Jól ismerem az én Márton bátyámat, annak szívében nem csalódhatsz 1 Majd ki vallatom én, hogy miért mondta azokat a csúnya szavakat 1 Azután majd nekiesünk két oldalról és addig tépjük haját-fülét, míg azt nem kiáltja: Kegyelem, kegyelem, hiszen úgysem igaz az, amit mondtam I... Zsófia bánatosan megrázza szőke koszorúval koronázott fejét. — A szent Istenre kérlek: ne szólj neki 1 Szívembe zárom fájdalmamat s valahogy majd csak elhordozom. De ha Márton megismeri fájdalmam nagyságát, akkor talán bele is pusztulok I... Elkísérik egymást. Először Ilona Zsófiát a kastély sarkáig, azután Zsófia Ilonát az út könyökéig. Még egyszer intenek egymásnak. — Viszontlátásra I.. . Holnap 1... Zsófia visszafojtott könnyeiben elfullad válasza, csak fájdalmasan előre- hajlő szőke feje inti a feleletet. — Biztosan!... Az apám is nehezen vár 1... — kiáltja feléje Ilona. A szőke fej még mélyebbre hajol, azután egy fehér kéz lopva végig törli a liliom szirmú arcot. (Folytatjuk.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Schmiedt pozsonyi evangélikus főesperes, mint városi tanácsos, a tanácsülésben kijelentette, hogy „úgyis hiábavaló törekvés az, ha mit Isten egy területnek teremtett, azt az emberek mcgváloztatni akarják!“ E bátor hitvallásáért, a főesperes tudomására hozták — a kiutasítását. * A smorjai evangélikus lelkész családjában várták a legfiatalabb családtagot. A nehéz napokban tisztességes, okos gazda még az állatját is kíméli. Nem így a csehek. A lelkész tudomására hozták, hogy két nap alatt hagyja el a községet. Tisztességes emberek közbeléptek és így a lelkész egy hónapi halasztást kapott. Mikor azután az amerikai megbízottnak tudomására hozták az e.-etet, ez kérdést intézett a csehekhez, hogy a so- morjai lelkész ügyében mit határoztak. A csehek meghunyászkodtak és igen udvariasan megengedték a lelkésznek, hogy továbbra is a községben maradhasson. íme, „nem katholikusok“, akik az integer Magyarország szolgálatában állanak és nem idehaza, hanem odahaza szónokolnak és cselekesznek, ahol pedig mégis csak egy kicsit az ember a fejével játszik. * A kormányzó legutóbbi körútja alkalmából Salgótarjánban sok megszívlelendő dolgot mondott. Különösen az ifjúság fogékony lelkét kell lelkesen gondozni A szülőkre, a lelki- pásztorokra és a tanítókra vár itt nagy feladat — mondotta többek között. — A vármegye házán a különböző egyházi és társadalmi küldöttségek hódolatának bemutatása után a következő beszéddel felelt: »Mint az itteni vallásfelekezetek példás egyetértése mutatja, le tudjuk vetni a széthúzás régi hibáját. Azt kívánom, hogy ez a nemes példa találjon termékeny talajra az egész országban. Terjedjen el minden társadalmi rétegben, minden vallásfelekezet hívői közt az élő tudat, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy egymásra kell találnunk.« Adja a jóságos Isten, hogy minél előbb I Olvassuk a bibliát! Miért szeretem én evang. egyházamat? Nov. 13. Róma 10. í. Még mindig nagyon „minden mindegy" világban élünk. Az emberek legtöbbje nem meggyőződésből, szeretetből,"hanem megszokásból, vagy csak névlcg tartozik valamelyik egyházhoz s ha oly körülmények közé kerül, ahol más egyház van túlsúlyban, minden különösebb nehézség nélkül alkalmazkodik ahoz. Hadd kérdezzem meg magamtól: Szeretem-e én egyáltalában ev. egyházamat? Nem az itt a kérdés, tudok-e érette mindent, még életet is feláldozni, ha keil, mint őseink tették ? Csak az a kérdés, kivánom-e szívem szerint s imádkozom-e azért, hogy egyházam elérje célját, üdvösség közlője legyen tagjai számára? Nov. 14 Róma9.1—5. Szívet cseréljen, aki hazát cserél. Lám Pál már más meggyőződésre jutott, mint Izrael s ezért üldöztetést is kell szenvednie tőle, még sem tud elszakadni attól a közösségtől, amelyben született és nevelkedett, atyja fiaitól, akik rokonai test szerint. Én is Isten akaratát látom abban, hogy evangélikusnak születtem s szeretem egyházamat, mert beleszü- lettem. De szeretem-e ily forró, üdvösségéért még elkárhozni is kész szeretettel ? Nov. 15. I. Korinthus 4.15. Egyházamat nem csak azzal a szinte öntudatlan, szavakba teljesen nem önthető ragaszkodással szeretem, melyet csak a beleszületés adhat. Tudatosan is szeretem, mert nem csak be- leszülettem, hanem újjá is születtem benne. Lehet ugyan sok, Krisztushoz vezérlő tanítómesterünk, de szülőnk, aki a fundá- mentumot vetette meg, amelyre azután építeni lehetett, mégis az evang. egyház volt. Gyermeki szeretettel szeretlek Anyaszent- egyházl Tudom, mit köszönhetek neked! Nov. 16. 1. Korinthus 2. s. Isten legnagyobb s számunkra legszükségesebb cselekedete e világban a golgothai kereszt. A keresztyénség középpontja a keresztfán bűneinkért meghalt Krisztus. Mégis a többi
